Stimuloton

Alkalmazási előírás (2. rész)

(lényegre koncentrálva)

[1. rész]

 

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

 
A hányinger a leggyakoribb mellékhatás. A szociális szorongás zavar kezelésekor szertralinnal kezelt férfiaknál 14%-ban jelentkezett szexuális diszfunkció (ejakulációs zavar) a placebóval kezeltek 0%-ához képest. Ezek a mellékhatások dózisfüggőek, és a kezelés folytatásával gyakran átmeneti jellegűek.
 
Kettős vak, placebokontrollos, kényszerbetegség, pánikbetegség, PTSD és szociális szorongás zavar indikációban végzett vizsgálatokban gyakran megfigyelt mellékhatásprofilok hasonlóak voltak a depressziós betegek bevonásával végzett klinikai vizsgálatokban észlelt mellékhatásokhoz.
 
Az 1. táblázat a forgalomba hozatalt követően tapasztalt (nem ismert gyakoriságú), valamint a depresszió, kényszerbetegség, pánikbetegség, PTSD és szociális szorongás zavar indikációkban (összesen 2542 szertralinnal és 2145 placebóval kezelt beteg bevonásával) végzett placebokontrollos klinikai vizsgálatok során észlelt mellékhatásokat sorolja fel.

Az 1. táblázatban felsorolt bizonyos mellékhatások intenzitása és előfordulási gyakorisága a kezelés folytatásával csökkenhet, és általában nem vezet a terápia megszakításához.
 

1. táblázat: Mellékhatások Depresszió, kényszerbetegség, pánikbetegség, PTSD és szociális szorongás zavar indikációkban végzett placebokontrollos klinikai vizsgálatok során megfigyelt mellékhatások előfordulási gyakorisága. Összevont analízis és a forgalomba hozatalt követő tapasztalatok
Szervrendszeri kategória	Nagyon gyakori (≥ 1/10)	Gyakori (≥ 1/100– < 1/10)	Nem gyakori (≥ 1/1000 – < 1/100)	Ritka (≥ 1/10 000 – < 1/1000)	Gyakorisága nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg)
Fertőző betegségek és parazitafertőzések		felső légúti fertőzés, pharyngitis, rhinitis	gastroenteritis, otitis media	diverticulitis§
Jó-, rosszindulatú és nem meghatározott daganatok (beleértve a cisztákat és polipokat is)			neoplasma
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek				lymphadenopathia, thrombocytopenia*§, leukopenia*§
Immunrendszeri betegségek és tünetek			túlérzékenység*, szezonális allergia*	anaphylactoid reakció*
Endokrin betegségek és tünetek			hypothyreosis*	hyper-prolactinaemia*§, nem megfelelő antidiuretikus-hormon-szekréciós-szindróma (SIADH)*§
Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek		csökkent étvágy, megnövekedett étvágy*		hypercho-lesterinaemia, diabetes mellitus*, hypoglycaemia*, hyperglycaemia*§, hyponatraemia*§
Pszichiátriai kórképek	insomnia	szorongás*, depresszió*, agitáció*, csökkent libido*, idegesség, deperszona-lizáció, rémálom, bruxizmus (fogcsikorgatás)*	öngyilkossági gondolatok/ viselkedés, pszichotikus zavar*, gondolkodási zavar, apathia, hallucináció*, agresszió*, euphorikus hangulat*, paranoia	konverziós zavar*§, paroniria*§, gyógyszerfüggőség, alvajárás, korai magömlés
Idegrendszeri betegségek és tünetek	szédülés, fejfájás*, szomnolencia	tremor, mozgászavarok (köztük extrapyramidalis tünetek, mint például hyperkinesia, izomtónus fokozódás [izom-hypertonia], dystonia, fogcsikorgatás vagy járászavar), paraesthesia*, izomtónus fokozódás (izom-hypertonia)*, figyelemzavar, ízérzészavar	amnesia, hypaesthesia*, önkéntelen izomkontrak-ciók*, ájulás*, hyperkinesia*, migrén*, convulsio*, testhelyzet-változást követő szédülés, koordinációs zavar, beszédzavar	kóma*, akathisia (lásd 4.4 pont), dyskinesia, hyperaesthesia, cerebro-vascularis spasmus (köztük reverzibilis cerebralis vasoconstrictio-szindróma és Call–Fleming-szindróma)*§, psychomotoros nyugtalanság*§ (lásd 4.4 pont), érzészavar, choreoathetosis§, A szerotonin szindrómához* vagy a neuroleptikus malignus szindrómához társuló jeleket és tüneteket is jelentettek: egyes esetekben a szerotonerg gyógyszerek egyidejű alkalmazásakor, amely közé tartozott az izgatottság, zavartság, fokozott verejtékezés, diarrhoea, láz, hypertonia, izommerevség és tachycardia§
Szembetegségek és szemészeti tünetek		látászavar*	mydriasis*	scotoma, glaucoma, diplopia, photophobia, hyphaema*§, egyenlőtlen tágasságú pupillák*§, kóros látás§, könnytermelési zavar	maculopathia
A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei		tinnitus*	fülfájás
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek		palpitatiók*	tachycardia*, szívbetegség	myocardialis infarktus*§, Torsades de Pointes*§ (lásd 4.4, 4.5 és 5.1 pont), bradycardia, QTc‑megnyúlás* (lásd 4.4, 4.5 és 5.1 pont)
Érbetegségek és tünetek		hőhullám*	rendellenes vérzés (mint például gastrointestinalis vérzés)*, hypertonia*, kipirulás, haematuria*	perifériás ischaemia
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek		ásítozás*	dyspnoe, epistaxis*, broncho-spasmus*	hyperventillatio, interstitialis tüdőbetegség*§, eosinophil pneumonia*§, laryngospasmus, dysphonia, stridor*§, hypoventillatio, csuklás
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek	hányinger, diarrhoea, száj-szárazság	dyspepsia, székrekedés*, hasi fájdalom*, hányás*, flatulencia	melaena, a fogak betegségei, oesophagitis, glossitis, aranyér, fokozott nyáltermelés, dysphagia, eructatio, a nyelv betegségei	a száj (nyálkahártya) kifekélyesedése, pancreatitis*§, haematochezia, a nyelv kifekélyesedése, stomatitis	mikroszkópos colitis
Máj- és epebetegségek, illetve tünetek				kóros májműködés, súlyos hepaticus események (köztük hepatitis, icterus és májelégtelenség)
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei		hyperhidrosis, bőrkiütés*	periorbitalis oedema*, urticaria*, alopecia*, pruritus*, purpura*, dermatitis, száraz bőr, arcödéma, hideg verejték	ritkán beszámoltak súlyos, bőrön jelentkező mellékhatásokról (SCAR): pl. Stevens–Johnson-szindróma* és epidermalis necrolysis*§, bőrreakciók*§, photo-sensitivitás§, angiooedema, a szőr szerkezetének rendellenessége, a bőr rendellenes szaga, bullosus dermatitis, follicularis bőrkiütés
A csont-és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei		hátfájás, arthralgia*, myalgia	osteoarthritis, izomrángás, izomgörcsök*, izomgyengeség	rhabdomyolysis*§, csontbetegségek	szájzár*
Vese- és húgyúti betegségek és tünetek			pollakisuria, vizeletürítési zavar, vizelet-retenció, vizelet-incontinencia*, polyuria, nycturia	vizeletindítási nehézség*, oliguria
A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek	ejakulációs zavar	szabálytalan menstruáció*, erectilis dysfunctio	szexuális zavar (lásd 4.4 pont), menorrhagia, vaginalis vérzés, női szexuális zavar (lásd 4.4 pont).	galactorrhoea*, atrophiás vulvovaginitis, hüvelyi folyás (fluor), balanoposthitis*§, gynaecomastia*, priapismus*	poszt partum vérzés**
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók	fáradtság*	rossz közérzet*, mellkasi fájdalom*, gyengeség*, láz*	perifériás oedema*, hidegrázás, járászavar*, szomjúság	hernia, csökkent gyógyszer-tolerancia
Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei		testtömeg-növekedés*	a glutamát-piruvát-transzamináz aktivitás fokozódása*, a glutamát-oxálacetát transzamináz aktivitás fokozódása*, testtömegcsökkenés*	emelkedett szérum-koleszterin-szint*, kóros klinikai laboratóriumi eredmények, kóros spermatogram, a thrombocyta-funkció megváltozása*§
Sérülés, mérgezés és a beavatkozással kapcsolatos szövődmények		sérülés
Sebészeti és egyéb orvosi beavatkozások és eljárások				értágító eljárás
*A forgalomba hozatalt követően azonosított gyógyszermellékhatások **Ezt az eseményt az SSRI/SNRI-k teljes terápiás csoportjára vonatkozóan jelentették (lásd: 4.4 és 4.6 pont). §A gyógyszermellékhatás gyakorisága a 95%-os megbízhatósági tartomány becsült felső határértéke alapján, a „Hármas szabály” figyelembevételével.

A szertralin-kezelés abbahagyásakor észlelt megvonási tünetek
A kezelés abbahagyása (különösen, ha az hirtelen történt) gyakran vezet megvonási tünetekhez.
Szédülés, érzészavarok (köztük paraesthesia), alvászavarok (köztük álmatlanság és élénk álmok), agitáció vagy szorongás, hányinger és/vagy hányás, tremor és fejfájás a leggyakrabban jelentett tünetek. Általában ezek a tünetek enyhék, illetve közepesen súlyosak és önmaguktól megszűnnek, azonban néhány beteg esetében súlyosak és/vagy elhúzódóak lehetnek. Ezért javasolt, ha a szertralin-kezelés már nem szükséges, azt a dózis fokozatos csökkentésével abbahagyni (lásd 4.2 és 4.4 pont).
 
Idősek
SSRI-k vagy SNRI-k, köztük a szertralin alkalmazása klinikailag jelentős hyponatraemiával járt időskorú betegeknél, akik fokozottan veszélyeztetettek lehetnek ennek a mellékhatásnak a szempontjából (lásd 4.4 pont).
 
Gyermekek és serdülők
A mellékhatás-profil több mint 600 szertralinnal kezelt gyermekgyógyászati beteg esetében összességében hasonló volt a felnőtt vizsgálatokban észleltekhez. A következő mellékhatásokat jelentették a kontrollos vizsgálatok (n = 281 szertralinnal kezelt beteg) során:
   
Gyógyszercsoportra jellemző hatás
Főként 50 éves vagy idősebb betegekkel végzett epidemiológiai vizsgálatok a csonttörések nagyobb kockázatát mutatták az SSRI-ket, TCA-kat szedő betegeknél. A kockázat kialakulásához vezető mechanizmus nem ismert.
 

4.9 Túladagolás

 
Toxicitás
A szertralinnak a túladagolásra vonatkozó biztonsági sávja a betegcsoporttól és az együtt alkalmazott gyógyszerektől függ. Haláleseteket is leírtak szertralin-túladagolással összefüggésben, önmagában vagy egyéb gyógyszerekkel és/vagy alkohollal való kombinációban alkalmazva. Ezért minden túladagolást erélyesen kell kezelni.
 
Tünetek
A túladagolás tünetei között szerepelnek a szerotonin-mediált mellékhatások, mint az aluszékonyság, gastrointestinalis zavarok (mint hányinger és hányás), tachycardia, tremor, agitáció és szédülés.
Kómáról is beszámoltak, bár kisebb gyakorisággal.
 
QTc-megnyúlás/Torsades de Pointes eseteit jelentették szertralin-túladagolást követően, ezért folyamatos EKG-megfigyelés javasolt minden esetben, amikor szertralin-túladagolás merül fel (lásd 4.4, 4.5 és 5.1 pont).
 
Kezelés
A szertralinnak nincs specifikus antidotuma. Ajánlott a légutak átjárhatóságát biztosítani és fenntartani, valamint biztosítani a megfelelő oxigenizációt és ventillációt, ha szükséges. Aktív szén, ami erélyes hashajtással együtt alkalmazható, a gyomormosással egyenlő hatékonyságú vagy annál hatékonyabb is lehet, és a túladagolás kezelésénél megfontolandó. Hánytatás nem javasolt. Javasolt még a szívműködés (pl. EKG) és az életfunkciók monitorozása is, általános tüneti és szupportív kezelés mellett. A szertralin nagy eloszlási térfogata miatt nem valószínű, hogy a forszírozott diurézis, dialízis, hemoperfúzió és cseretranszfúzió hatásos lenne.
 
Gyermekek és serdülők
Nem áll rendelkezésre adat.
 
 

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

 

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

 
Farmakoterápiás csoport: Pszichoanaleptikumok, Antidepresszánsok, Szelektív szerotonin újrafelvételt gátlók (SSRI), ATC kód: N06AB06
 
Hatásmechanizmus és farmakodinámiás hatások
A szertralin a neuronalis szerotonin (5-HT) újrafelvételének erős és specifikus gátlója in vitro, ami állatokban az 5-HT hatásának megnövelését okozza. A neuronok noradrenalin és dopamin újrafelvételére csak igen kis hatást gyakorol. Klinikai dózisokban a szertralin gátolja a thrombocyták szerotonin felvételét. Állatokban mentes a stimuláló, szedatív vagy antikolinerg aktivitástól és a kardiotoxicitástól. Egészséges önkénteseknél végzett kontrollos vizsgálatokban a szertralin nem okozott szedációt és nem befolyásolta a pszichomotoros teljesítményt. Az 5-HT felvételének szelektív gátló hatásával összhangban, a szertralin nem fokozza a katekolaminerg aktivitást. A szertralinnak nincs affinitása a muszkarin (kolinerg), szerotonerg, dopaminerg, adrenerg, hisztaminerg, GABA vagy benzodiazepin receptorokhoz. Állatokban a szertralin krónikus adása az agy noradrenalin receptorainak down-regulációjához vezetett, mint ahogyan azt egyéb, klinikailag hatékony antidepresszánsoknál és kényszerbetegségben alkalmazott gyógyszereknél is megfigyelték.
 
A szertralinnál nem mutatható ki abúzus potenciál. Egy, a szertralin, az alprazolám és a d-amfetamin abúzus hajlamát összehasonlító, placebokontrollos, kettős vak, randomizált vizsgálatban a szertralin nem okozott olyan pozitív szubjektív hatásokat, amelyek a szertralin abúzus potenciáljára utalnának. Ezzel szemben a vizsgálati alanyok mind az alprazolámot, mind pedig a d-amfetamint szignifikánsan magasabbra értékelték a placebóhoz képest a szerek kedveltségét, euforizáló hatását és az abúzus potenciált mérő skálákon. A szertralin nem váltott ki sem a d-amfetaminnal járó stimulációt és szorongást, sem az alprazolámmal járó szedációt és a pszichomotoros funkciók romlását. A szertralin nem hat pozitív megerősítésként a kokain önadagolására idomított rhesus majmokban, és nem helyettesítette diszkriminatív stimulusként rhesus majmokban sem a d-amfetamint, sem a pentobarbitált.
 
Klinikai hatásosság és biztonságosság
Major depressziós betegség
Végeztek egy vizsgálatot depresszióban szenvedő olyan járóbetegek bevonásával, akik napi 50‑200 mg szertralinnal folytatott kezdeti 8 hetes nyílt kezelési fázis végén a kezelésre reagáltak. Ezeket a betegeket (n = 295) randomizálták egy 44 hetes kettős vak vizsgálathoz, folytatva a napi 50‑200 mg szertralin vagy placebokezelést. A szertralin-kezelésben részesülő betegek esetében statisztikailag szignifikánsan alacsonyabb relapszus arányt figyeltek meg, mint a placeboterápiában részesülőknél. A vizsgálatot befejezőknél az átlagos napi dózis 70 mg volt. A kezelésre reagáló betegek (a meghatározás szerint azok a betegek, akik nem estek vissza) százalékos aránya a szertralin-karon 83,4%, a placebokaron 60,8% volt.
 
Poszt-traumás stresszzavar (PTSD)
A három PTSD vizsgálat egyesített adatai az átlagos populációban alacsonyabb válaszarányt találtak a férfiaknál a nőkhöz képest. A két pozitív átlagos populációs vizsgálatban a férfi és női szertralin vs. placebo válaszarány hasonló volt (nők: 57,2% vs. 34,5%, férfiak: 53,9% vs. 38,2%). Az összevont átlagos populációs vizsgálatban a férfiak száma 184, a nők száma 430 volt, és így az eredmények a nőknél nagyobbak, valamint a férfiaknál egyéb kiindulási változók (több gyógyszer használata, hosszabb időtartam, a trauma eredete stb.) is szerepeltek, melyek összefüggtek a csökkent hatással.
 
Szív-elektrofiziológia
Kifejezetten ebből a célból, alapos QTc-vizsgálatot végeztek egyensúlyi állapotban (steady state) a terápiás mennyiséget meghaladó expozícióval egészséges önkénteseknél (napi 400 mg-os kezelést kaptak, amely kétszerese a javasolt napi maximális dózisnak). Ebben a vizsgálatban a szertralin és a placebo közötti QTcF időhöz illesztett legkisebb négyzetek szerinti átlagos különbség kétoldalú 90%‑os megbízhatósági tartományának (CI) felső korlátja (11,666 ezredmásodperc) meghaladta az előre meghatározott 10 ezredmásodperc küszöbértéket az adagolást követő 4. óra időpontjában. Az expozíció és a válasz elemzése enyhe pozitív összefüggést tárt fel a QTcF és a szertralin plazmakoncentrációja között (0,036 ezredmásodperc/(ng/ml); p < 0,0001). Az expozíció-válasz modell alapján a QTcF klinikailag szignifikáns megnyúlásának küszöbértéke (tehát az, hogy az előrejelzett 90%-os CI meghaladja a 10 ezredmásodpercet) legalább 2,6-szer magasabb, mint az átlagos c_max-érték (86 ng/ml), a szertralin legmagasabb javasolt dózisát (napi 200 mg) követően (lásd 4.4, 4.5, 4.8 és 4.9 pont).
 
Gyermekek és serdülők
Kényszerbetegség gyermekeknél és serdülőknél
A szertralin (50-200 mg/nap) biztonságosságát és hatásosságát obszesszív-kompulzív zavarban (OCD) szenvedő, nem depressziós, járóbeteg gyermekek (6–12 éves) és serdülők (13 és betöltött 18. életév közötti) esetén vizsgálták. Egyhetes, egyszeresen vak, placebóval történő bevezetést követően a betegeket random módon sorolták 12 hetes, flexibilis dózisú szertralin vagy placebokezelésre. A gyermekeknél (6−12 éves) kezdő dózisnak 25 mg-ot adtak. A szertralinra randomizált betegeknél szignifikánsan nagyobb mértékű javulás mutatkozott a Yale-Brown Kényszer Kérdőív gyermek változat (Children’s Yale-Brown Obsessive Compulsive Scale [CY-BOCS]) (p = 0,005), a Nemzeti Mentálhigiénés Intézet globális kényszer kérdőív (National Institue of Mental Health /NIMH/ Global Obsessive Compulsive Scale) (p = 0,019), valamint a Klinikai Összbenyomás Javulás skála (Clinical Global Impression /CGI/ Improvement Scale) (p = 0,002) alapján, mint a placebóra randomizált betegeknél. Emellett a placebocsoporthoz viszonyítva nagyobb mértékű javulási tendencia volt még megfigyelhető a szertralin-csoportban a Klinikai Összbenyomás Súlyossági skála (CGI Severity scale) esetén (p = 0,089). A CY-BOC-skálát tekintve a placebónál az átlagos kiindulási érték 22,25 ± 6,15, a kiindulási értéktől számított változás pedig -3,4 ± 0,82 volt, míg a szertralinnál az átlagos kiindulási érték 23,36 ± 4,56, a kiindulási értéktől számított változás pedig -6,8 ± 0,87 volt. Egy post hoc elemzés szerint a kezelésre reagálók –definíció szerint azok a betegek, akiknél az elsődleges hatékonysági fokmérő CY-BOC-skála eredményeiben legalább 25%-os csökkenés volt a vizsgálat megkezdésétől a végpontig – aránya 53% volt a szertralinnal kezelt, míg 37% volt a placebóval kezelt betegeknél (p = 0,03).
 
Nincsenek hosszú távú klinikai vizsgálatok, amelyek a hatékonyságot vizsgálnák ennél a gyermekgyógyászati csoportnál.
 
6 év alatti gyermekekre vonatkozóan nem áll rendelkezésre adat.
 
A SPRITES elnevezésű, forgalomba hozatal utáni gyógyszerbiztonsági vizsgálat
Az engedélyezés után megfigyeléses vizsgálatot végeztek 941 (6–16 éves) beteg részvételével a pszichoterápia mellett vagy önmagában alkalmazott szertralin kognitív, érzelmi, fizikális és pubertással kapcsolatos érésre vonatkozó hosszú távú biztonságosságának tanulmányozására a pszichoterápiával összehasonlítva 3 évig terjedően. A vizsgálatot valós klinikai körülmények között végezték olyan gyermekek és serdülők részvételével, akiknél obszesszív-kompulzív zavar, depresszió, illetve egyéb szorongásos zavar elsődleges diagnózisát állították fel. A vizsgálat során a következők értékelését végezték el: kognitív funkció [Trails B teszttel és a BRIEF (a Végrehajtó Funkciók Viselkedési Becslő skálája) Metakognitív Indexével értékelve], viselkedési/érzelmi szabályozás (a BRIEF Viselkedésszabályozási Indexével értékelve), valamint a fizikális/pubertással kapcsolatos érés [a standardizált magasság/testtömeg/testtömegindex (BMI) és Tanner-stádium használatával értékelve]. A szertralint gyermekek és serdülők populációjában kizárólag 6 évesnél idősebb, OCD‑vel érintett betegek számára engedélyezték (lásd 4.1 pont).
 
Az egyes elsődleges kimeneteli mérőszámok nemi és életkori normák alapján történő standardizálása azt mutatta, hogy az eredmények összességükben megfeleltek a normális fejlődésnek. Nem észleltek statisztikailag szignifikáns különbségeket az elsődleges kimenetel mérőszámait illetően, a testtömeg kivételével. Az összehasonlító elemzések során a standardizált testtömegre vonatkozóan statisztikailag szignifikáns eredményt észleltek; a testtömegváltozás mértéke azonban kicsi volt [a standardizált Z-pontszámok átlagos változása (SD) <0,5 SD]. A testtömeg-gyarapodásnál dózis-válasz összefüggés volt megfigyelhető.
 

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

 
Felszívódás
Emberben napi egyszeri 50‑200 mg per os dózis 14 napig történő adagolását követően a plazma szertralin csúcskoncentráció (c_max) a napi bevétel után 4,5–8,4 óra után alakul ki. A szertralin tabletta biohasznosulását az étkezés jelentősen nem változtatta meg.
 
Eloszlás
A keringő gyógyszermennyiségnek körülbelül 98%-a kötődik a plazmafehérjékhez.
 
Biotranszformáció
A szertralinnak jelentős a „first pass” metabolizmusa a májban.
 
Klinikai és in vitro adatok alapján kijelenthető, hogy a szertralin a CYP3A4, CYP2C19 (lásd 4.5 pont) és CYP2B6 enzimeket is magába foglaló, több úton történő metabolizáción megy keresztül. Továbbá a szertralin és fő metabolitja, a dezmetilszertralin, a P-glikoprotein in vitro szubsztrátjai.
 
Elimináció
A szertralin átlagos felezési ideje körülbelül 26 óra (22-36 óra között). A terminális eliminációs felezési időnek megfelelően körülbelül kétszeres a felhalmozódás az egyensúlyi (steady-state) koncentrációk eléréséig, ami napi egyszeri adagolással egy hét után érhető el. Az N-dezmetilszertralin felezési ideje 62-104 óra. Mind a szertralin és az N-dezmetilszertralin nagymértékben metabolizálódik emberben, és a keletkező metabolitok a széklettel és a vizelettel egyenlő mennyiségben ürülnek. A változatlan formájú szertralin csak kis mennyiségben (< 0,2%) ürül a vizelettel.
 
Linearitás/nem-linearitás
A szertralin 50 mg és 200 mg közötti dózistartományban dózisfüggő farmakokinetikát mutat.
 
Farmakokinetika speciális betegcsoportokban
 
Kényszerbetegségben szenvedő gyermekek és serdülők
A szertralin farmakokinetikáját 29, 6–12 éves gyermekgyógyászati és 32, 13 és betöltött 18. életév közötti serdülő betegnél vizsgálták. A betegeknél az dózist fokozatosan, 32 nap alatt emelték napi 200 mg-ra, vagy 25 mg-os kezdő dózissal és emelésekkel vagy 50 mg-os kezdő dózissal és emelésekkel. A 25 mg-os és az 50 mg-os terápiás rezsimet a betegek egyformán tolerálták. A 200 mg‑os dózis mellett, egyensúlyi állapotban a szertralin plazmaszintje a 6–12 éves csoportban mintegy 35%-kal magasabb volt, mint a 13 és betöltött 18. életév közötti csoportban, és 21%-kal magasabb volt, mint a felnőtt referencia-csoportban. A fiúk és a lányok között nem volt jelentős különbség a clearance-ben. Ezért alacsony kezdő dózis és 25 mg-os dózisemelés javallt gyermekeknél, különösen az alacsony testtömegű gyermekek esetén. Serdülők esetén az adagolás lehet olyan, mint a felnőtteknél.
 
Serdülők és idősek
Serdülőknél vagy időseknél a farmakokinetikai profil nem különbözik jelentősen a 18–65 év közötti felnőttekétől.
 
Májkárosodás
Májkárosodásban szenvedő betegeknél a szertralin felezési ideje megnő, és az AUC-érték a háromszorosára emelkedik (lásd 4.2 és 4.4 pont).
 
Vesekárosodás
Közepes – súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél nem volt jelentős szertralin-akkumuláció.
 
Farmakogenomika
A szertralin plazmaszintek körülbelül 50%-kal voltak magasabbak a CYP2C19 enzimen lassan metabolizáló egyéneknél, mint a gyorsan metabolizálóknál. Ennek a klinikai jelentősége nem ismert, és a betegnél titrálást kell alkalmazni a klinikai válasz alapján.
 

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

 
A hagyományos – farmakológiai biztonságossági, ismételt dózistoxicitási, genotoxicitási, karcinogenitási – vizsgálatokból származó preklinikai adatok azt igazolták, hogy a készítmény alkalmazásakor humán vonatkozásban különleges kockázat nem várható. Az állatokon végzett reprodukciós vizsgálatok nem mutattak ki teratogenitásra utaló bizonyítékot vagy a hím fertilitásra gyakorolt nemkívánatos hatásokat. Az észlelt foetotoxicitás vélhetően az anyai toxicitással függött össze. Az utódok postnatalis túlélése és a testtömegük csak a születést követő első napokban csökkent. Bizonyítékot találtak arra, hogy a korai postnatalis mortalitás a vemhesség 15. napja utáni in utero expozíció következménye. A kezelt anyaállat utódainál észlelt postnatalis fejlődésbeni késés vélhetően az anyaállatra gyakorolt hatások következménye, ezért a humán kockázat tekintetében nem releváns.
 
A rágcsálókon és nem rágcsálókon végzett állatkísérletek nem mutattak termékenységre gyakorolt hatást.
 
Fiatal állatokkal végzett vizsgálatok
Toxikológiai vizsgálatot végeztek fiatal patkányokkal, amelyben orálisan szertralint adtak hím és nőstény patkányoknak a születést követő 20. naptól az 56. napig (10 mg/ttkg-os, 40 mg/ttkg-os és 80 mg/ttkg-os napi dózisokkal), amelyet a születést követő 196. napig tartó gyógyszermentes időszak követett. A nemi érés késését a hímeknél és a nőstényeknél más-más adagolás mellett figyelték meg (hímeknél 80 mg/ttkg és nőstényeknél ≥ 10 mg/ttkg), de a kapott eredmények ellenére az értékelt hím és nőstény reproduktív végpontokban szertralinnal összefüggő hatás nem volt. Továbbá, a születést követő 21. és 56. nap között kiszáradást, chromorhinorrheát és csökkent átlagos testsúlygyarapodást is megfigyeltek. A szertralin alkalmazásának tulajdonítható összes fent említett hatás a gyógyszermentes időszak ideje alatt elmúlt. Ezeknek a szertralinnal kezelt patkányoknál megfigyelt hatásoknak a klinikai jelentőségét nem igazolták.
 
Környezeti kockázatbecslés (ERA)
A Stimuloton előírás szerinti használata nem valószínű, hogy elfogadhatatlan környezeti hatást idézne elő.
 
 

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

 

6.1 Segédanyagok felsorolása

Stimuloton 50 mg filmtabletta:
magnézium-sztearát, hidroxipropilcellulóz, A-típusú karboximetilkeményítő-nátrium, kalcium-hidrogén-foszfát-dihidrát, mikrokristályos cellulóz, makrogol 6000, titán-dioxid (E 171) hipromellóz.

Stimuloton 100 mg filmtabletta:
magnézium-sztearát, hidroxipropilcellulóz, A-típusú karboximetilkeményítő-nátrium, kalcium-hidrogén-foszfát-dihidrát, mikrokristályos cellulóz, makrogol 6000, titán‑dioxid (E 171), hipromellóz
 

6.2 Inkompatibilitások

 
Nem értelmezhető.
 

6.3 Felhasználhatósági időtartam

 
3 év.
 

6.4 Különleges tárolási előírások

 
Stimuloton 50 mg filmtabletta:
Legfeljebb 30 °C-on tárolandó.
 
Stimuloton 100 mg filmtabletta:
Legfeljebb 25 °C-on tárolandó.
 

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

Stimuloton 50 mg filmtabletta:
30 db filmtabletta PVC/PVdC//Al buborékcsomagolásban és dobozban.
 
Stimuloton 100 mg filmtabletta:
28 db filmtabletta PVC/PVdC//Al buborékcsomagolásban és dobozban.
 
 

7. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

 
 
2024. május 20.

 

[1. rész]

Forrás: ogyei.gov.hu