Escitalopram Sandoz
Alkalmazási előírás (2. rész)
(lényegre koncentrálva)
4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások
A mellékhatások a kezelés első 1-2 hetében a leggyakoribbak, a kezelés folytatása mellett rendszerint az intenzitásuk és a gyakoriságuk is csökken.
A mellékhatások táblázatos felsorolása
Az alábbiakban az SSRI-k ismert mellékhatásait és az eszcitaloprám placebo-kontrollos klinikai vizsgálatokban észlelt, illetve spontán, a forgalomba hozatalt követő jelentésekből származó mellékhatásait szervrendszerek és gyakoriság szerint tüntetjük fel.
A feltüntetett gyakoriságok a klinikai vizsgálatokban tapasztalt, nem placebo-korrigált értékek. A gyakoriságokat a következők szerint határozták meg:
♦ nagyon gyakori (≥ 1/10);
♦ gyakori (≥ 1/100 - <1/10);
♦ nem gyakori (≥ 1/1000 - < 1/100);
♦ ritka (≥ 1/10 000 - < 1/1000);
♦ nagyon ritka (≤ 1/10 000), illetve
♦ nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).
Szervrendszer |
Gyakoriság |
Mellékhatás |
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek |
Nem ismert |
Thrombocytopenia |
Immunrendszeri betegségek és tünetek |
Ritka |
Anaphylaxiás reakció |
Endokrin betegségek és tünetek |
Nem ismert |
Inadekvát ADH szekréció |
Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek |
Gyakori |
Csökkent étvágy, fokozott étvágy, testtömeg-növekedés |
Nem gyakori |
Testtömegcsökkenés |
Nem ismert |
Hyponatraemia, anorexia1 |
Pszichiátriai kórképek |
Gyakori |
Szorongás, nyugtalanság, kóros álmok, csökkent libidó,
Nők: anorgasmia |
Nem gyakori |
Fogcsikorgatás, agitáció, idegesség, pánikroham, zavart állapot |
Ritka |
Agresszió, deperszonalizáció, hallucináció |
Nem ismert |
Mánia, öngyilkossági gondolatok, öngyilkos magatartás2 |
Idegrendszeri betegségek és tünetek |
Nagyon gyakori |
Fejfájás |
Gyakori |
Insomnia, aluszékonyság, szédülés, paraesthesia, tremor |
Nem gyakori |
Ízérzékelési zavar, alvászavar, syncope |
Ritka |
Szerotonin-szindróma |
Nem ismert |
Dyskinesia, mozgászavar, görcsroham, pszichomotoros nyugtalanság/akathisia1 |
Szembetegségek és szemészeti tünetek |
Nem gyakori |
Mydriasis, látászavar |
A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei |
Nem gyakori |
Tinnitus |
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek |
Nem gyakori |
Tachycardia |
Ritka |
Bradycardia |
Nem ismert |
EKG-n QT megnyúlás
Kamrai arrhythmia, beleértve a torsades de pointes-t is |
Érbetegségek és tünetek |
Nem ismert |
Orthostaticus hypotensio |
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek
|
Gyakori |
Sinusitis, ásítozás |
Nem gyakori |
Epistaxis |
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek |
Nagyon gyakori |
Hányinger |
Gyakori |
Hasmenés, székrekedés, hányás, szájszárazság |
Nem gyakori |
Gastrointestinalis vérzés (beleértve a rectalis vérzést) |
Máj- és epebetegségek, illetve tünetek |
Nem ismert |
Hepatitis, kóros májfunkciós értékek |
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei |
Gyakori |
Fokozott verejtékezés |
Nem gyakori |
Urticaria, alopecia, bőrkiütés, pruritus |
Nem ismert |
Ecchymosis, angioedema |
A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei |
Gyakori |
Arthralgia, myalgia |
Vese- és húgyúti betegségek és tünetek |
Nem ismert |
Vizeletretenció |
A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek |
Gyakori |
Férfiak: ejakulációs zavar, impotencia |
Nem gyakori |
Nők: metrorrhagia, menorrhagia |
Nem ismert |
Galactorrhoea,
Férfiak: priapismus
Poszt partum vérzés 3 |
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók |
Gyakori |
Fáradtság, láz |
Nem gyakori |
Oedema |
1 Ezeket a mellékhatásokat a SSRI-k terápiás osztályára jelentették.
2 Öngyilkossági gondolatról és öngyilkos magatartásról szóló eseteket jelentettek az eszcitaloprám terápia alatt, vagy a kezelés megszakítását követő korai időszakban (lásd 4.4 pont).
3 Ezt az eseményt az SSRI/SNRI-k teljes terápiás csoportjára vonatkozóan jelentették (lásd: 4.4, 4.6pont).
QT-intervallum megnyúlás
A forgalomba hozatalt követő időszakban kamrai arrhythmiát – azon belül torsades de pointes-t is – jelentettek elsősorban nők és olyan betegek körében, akiknél hypokalaemia, illetve már a kezelést megelőzően is QT-intervallum megnyúlás vagy más szívbetegség állt fenn (lásd 4.3, 4.4, 4.5, 4.9 és
5.1 pont).
A terápiás osztályra jellemző hatások
Javarészt 50 éves vagy idősebb betegekkel folytatott epidemiológiai vizsgálatok a csonttörések kockázatának növekedését mutatták SSRI-ket és TCA-kat szedő betegeknél. A kockázathoz vezető mechanizmus nem ismert.
Az SSRI kezelés megszakításakor jelentkező megvonási tünetek
Az SSRI/SNRI kezelés abbahagyása (főleg ha a leállítás hirtelen történik) gyakran vezet megvonási tünetekhez. A leggyakrabban jelentett reakciók: szédülés, érzészavarok (beleértve a paraesthesiát és az áramütésszerű érzéseket is), alvászavarok (beleértve az insomniát és az élénk álmokat), agitáció vagy szorongás, hányinger és/vagy hányás, tremor, zavartság, verejtékezés, fejfájás, hasmenés, palpitatio, emocionális instabilitás, ingerlékenység és látászavarok. Ezek a tünetek általában enyhék vagy mérsékeltek és maguktól megszűnnek, de néhány betegnél súlyosak és/vagy elhúzódóak is lehetnek. Ezért az eszcitaloprám fokozatos elhagyása javasolt, ha az eszcitaloprám kezelés már nem szükséges (lásd 4.2 és 4.4 pont).
4.9 Túladagolás
Toxicitás
Az eszcitaloprám túladagolásra vonatkozóan csak korlátozott klinikai adat áll rendelkezésre, és az esetek nagy részénél egyéb gyógyszerek együttes túladagolása is előfordult. Az esetek többsége enyhe tünetekkel járt vagy tünetmentes volt. Csak ritkán fordult elő olyan fatális eset, amelynél egyedül eszcitaloprámmal történt túladagolás. A fatális esetek többségénél a túladagolás más gyógyszerrel együtt történt. 400 és 800 mg közötti eszcitaloprám adag bevétele semmilyen súlyos tünetet nem okozott.
Tünetek
Az eszcitaloprám túladagolásakor elsősorban központi idegrendszeri (szédülés, tremor, izgatottság, illetve ritkán szerotonin-szindróma, görcsroham és kóma), gastrointestinalis (hányás/hányinger), cardiovascularis (hypotonia, tachycardia, QT-intervallum megnyúlás és ritmuszavar) és a só/vízháztartás egyensúlyzavarára utaló tünetekről (hypokalaemia, hyponatraemia) számoltak be.
Ellátás
Nincs specifikus antidotuma. A szabad légutak biztosítása és fenntartása, megfelelő oxigénellátás és a légzési funkciók biztosítása javasolt. Gyomormosás és aktív szén adása megfontolandó. A per os bevételt követően, amilyen hamar csak lehet, gyomormosást kell végezni. Általános tüneti szupportív kezelés mellett a szívműködés és a többi vitális funkció ellenőrzése ajánlott.
Túladagoláskor ajánlott az EKG ellenőrzése olyan betegek esetében, akik pangásos szívelégtelenségben / bradyarrhythmiában szenvednek, egyidejűleg egyéb, a QT-intervallumot megnyújtó gyógyszereket szednek vagy megváltozott a metabolizmusuk (pl. májkárosodás esetén).
5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK
5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok
Farmakoterápiás csoport: antidepresszánsok, szelektív szerotonin-visszavétel gátlók.
ATC-kód: N 06AB10
Hatásmechanizmus
Az eszcitaloprám szelektíven gátolja a szerotonin (5-HT) visszavételét, és nagy affinitással kötődik az elsődleges kötőhelyhez. A szerotonin-transzporter allosztérikus kötőhelyéhez is kötődik, amin kötődési affinitása 1000-szer kisebb.
Az eszcitaloprámnak egyáltalán nincs vagy csak nagyon kicsi az affinitása más receptorhoz, beleértve az 5-HT1A, 5-HT2, DA D1 és D2 receptorokat, az α1-, α2-, β-adrenerg receptorokat, a hisztamin H1, a muszkarin típusú kolinerg, benzodiazepin és opiát receptorokat.
A szerotonin-visszavétel gátlás az egyetlen valószínűsíthető hatásmechanizmus, amellyel az eszcitaloprám farmakológiai és klinikai hatása magyarázható.
Farmakodinámiás hatások
Egy egészséges egyéneken végzett, kettős-vak, placebo kontrollált EKG-vizsgálatban a QTcF (Fridericia szerint korrigált QT) kiindulási értékhez viszonyított változása a napi 10 mg-os dózis esetén 4,3 msec-nak (90%-os CI: 2,2-6,4), míg a napi 30 mg-os szupraterápiás dózis esetén 10,7 msec-nak (90%-os CI: 8,6-12,8) adódott (lásd 4.3, 4.4, 4.5, 4.8 és 4.9 pont).
Klinikai hatásosság
Major depressziós epizódok
Négy rövidtávú (nyolchetes) kettős-vak, placebo-kontrollos vizsgálat közül háromban hatásosnak találták az eszcitaloprámot a major depressziós epizódok akut kezelésében. Egy hosszútávú, relapszus-prevenciós vizsgálatban a kezdeti 8 hetes, nyílt kezelési szakaszban napi 10 vagy 20 mg eszcitaloprámra reagáló, 274 beteget soroltak be véletlenszerűen a 36 hetes, az alkalmazottal megegyező adagú eszcitaloprám, vagy placebo csoportba. Ebben a vizsgálatban a meghosszabbított 36 hetes vizsgálati szakaszban továbbra is eszcitaloprámmal kezelt betegek csoportjában szignifikánsan hosszabb idő telt el a visszaesésig, mint a placebo csoportban.
Szociális szorongásos zavar
Az eszcitaloprám három rövidtávú (12 hetes) vizsgálatban és a reszponderek 6 hónapos relapszus-prevenciós vizsgálatában egyaránt hatásos volt a szociális szorongásos zavar kezelésében. Egy 24 hetes dózis-meghatározó vizsgálatban igazolták az 5, 10 és 20 mg eszcitaloprám hatásosságát.
Generalizált szorongás
Az eszcitaloprám napi 10 és 20 mg-os adagban négy placebo-kontrollált vizsgálat mindegyikében hatásos volt. Három hasonlóan tervezett, összesen 421 eszcitaloprámmal illetve 419 placebóval kezelt betegre kiterjedő vizsgálat egyesített adatai szerint a reszponder arány 47,5% illetve 28,9%, a remissziós arány pedig 37,1%, illetve 20,8% volt a két csoportban. Az első héttől kezdve tartós hatást tapasztaltak. A 20 mg/nap eszcitaloprám hosszú távú hatásosságát igazolták egy 24–76 hetes, randomizált, a fenntartó terápia hatékonyságára irányuló vizsgálatban, 373 olyan beteg esetében, akik a kezdeti 12 hetes nyílt kezelésre reagáltak.
Obszesszív-kompulzív zavar
Egy randomizált, kettős-vak klinikai vizsgálatban a napi 20 mg eszcitaloprám 12 hét kezelést követően különült el a placebótól az Y-BOCS skála összpontszáma alapján. 24 hét kezelés után mind a 10 mg/nap, mind a 20 mg/nap eszcitaloprám felülmúlta a placebót. A napi 10 és 20 mg eszcitaloprám relapszus-prevenciós hatását egy 16 hetes, nyílt, eszcitaloprám kezelésre reagáló, majd ezt követően egy 24 hetes, randomizált, kettős-vak, placebo-kontrollos fázisban résztvevő betegekkel bizonyították.
5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok
Felszívódás
A felszívódás csaknem teljes, és független a táplálékfelvételtől. [A maximális koncentráció eléréséhez szükséges idő (átlagos Tmax) többszöri dózis után átlagosan 4 óra]. A racém citaloprámhoz hasonlóan az eszcitaloprám várható abszolút biohasznosulása is kb. 80%.
Eloszlás
A látszólagos megoszlási térfogat (Vd,β/F) per os bevételt követően megközelítőleg 12-26 l/ttkg. Az eszcitaloprám és fontosabb metabolitjainak plazmafehérjékhez való kötődése kevesebb, mint 80%.
Biotranszformáció
Az eszcitaloprám a májban demetilált és didemetilált metabolitokra bomlik. Ezek mindegyike farmakológiailag aktív. A másik lehetőség, hogy a nitrogén oxidálódik, és nitrogén-oxid metabolit képződik. Mind az anyavegyület, mind a metabolitok részben glukuronidok formájában ürülnek ki. Ismételt adagolást követően a demetil- illetve didemetil-metabolitok átlagos koncentrációja általában az eszcitaloprám koncentráció 28-31%-a, illetve kevesebb, mint 5%-a. Az eszcitaloprám demetilált metabolittá történő biotranszformációját elsődlegesen a CYP2C19 végzi. A CYP3A4 és CYP2D6 enzimek közreműködése is lehetséges.
Elimináció
Az eliminációs felezési idő (T1/2 β) többszörös dózis után körülbelül 30 óra, az orális plazma clearance (Cloral) körülbelül 0,6 l/perc. A főbb metabolitok felezési ideje jelentősen hosszabb. Az eszcitaloprám és főbb metabolitjainak eliminációja feltehetően hepaticus (metabolikus) és renalis úton történik, az adag jelentős része metabolitként a vizelettel ürül.
Linearitás
A farmakokinetika lineáris. A dinamikus egyensúlyi (steady state) plazmaszintek mintegy 1 hét alatt alakulnak ki. Az átlagosan 50 nmol/l (20-tól-125 nmol/l-ig terjedő) steady state plazmakoncentráció napi 10 mg dózissal érhető el.
Idősek (65 év felett)
Az eszcitaloprám eliminációja idős betegekben lassabb lehet, mint fiatalokban. Az idősebb betegeknél a szisztémás expozíció (AUC) kb. 50%-kal nagyobb, mint az egészséges fiatal önkénteseknél (lásd 4.2 pont).
Májkárosodás
Az enyhe és középsúlyos májkárosodásban (Child-Pugh A és B) szenvedőknél az eszcitaloprám felezési ideje kb. kétszer olyan hosszú, az expozíció pedig kb. 60%-kal nagyobb volt, mint a normális májműködésűek esetében (lásd 4.2 pont).
Vesekárosodás
Csökkent vesefunkciójú betegeknél (kreatinin-clearance 10–53 ml/perc) a racém citaloprám felezési ideje hosszabb és az expozíció enyhén megnő. A metabolitok plazmakoncentrációját nem vizsgálták, de szintjük emelkedése előfordulhat (lásd 4.2 pont).
Polimorfizmus
Megfigyelték, hogy a CYP2C19 enzimen lassú metabolizálóknál az eszcitaloprám plazmakoncentrációja kétszer olyan magas, mint a gyors metabolizálóknál. Nem észleltek jelentős változást az expozícióban a CYP2D6 enzimen lassú metabolizálóknál (lásd 4.2 pont).
5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei
Az eszcitaloprámmal azért nem végezték el a konvencionális preklinikai vizsgálatok mindegyikét, mert a citaloprámmal és az eszcitaloprámmal (S-citaloprám) patkányokon végzett toxikokinetikai és toxikológiai vizsgálatok hasonló profilt mutattak. Így, a citaloprámra vonatkozó minden információ extrapolálható az eszcitaloprámra.
Patkányokon végzett összehasonlító toxikológiai vizsgálatokban néhány hetes kezelést követően az általános toxicitást okozó adagokban alkalmazott eszcitaloprám és citaloprám kardiotoxicitást, így pl. pangásos szívelégtelenséget okozott. A kardiotoxicitás inkább a plazma csúcskoncentrációkkal mutatott összefüggést, mintsem a szisztémás expozícióval (AUC).
A toxikus hatást nem okozó szint mellett mért plazma csúcskoncentrációk 8-szoros mértékben meghaladták a klinikai használat során mért értékeket, míg az eszcitaloprám AUC-értéke csak 3-4-szerese volt a normál klinikai használat során elért expozíciónak. A citaloprám S-enantiomerének AUC értékei a normál klinikai használat során mért értékek 6-7-szeresei voltak. Ezek az eredmények valószínűleg a biogén aminokra gyakorolt túlzott hatásra, vagyis az elsődleges farmakológiai hatásokhoz képest másodlagos hatásokra vezethetők vissza, amelyek haemodinamikai hatásokat (a koszorúerek vérátáramlásának csökkenését) és ischaemiát okoznak. A patkányokban észlelt kardiotoxicitás pontos mechanizmusa azonban nem tisztázott. A citaloprámmal és eszcitaloprámmal szerzett klinikai tapasztalatok és az eszcitaloprám klinikai vizsgálataiból származó adatok nem utalnak arra, hogy ezeknek a megfigyeléseknek bármiféle klinikai vonatkozása lenne.
Patkányoknál hosszú távú eszcitaloprám és citaloprám kezelés után egyes szövetekben – pl. tüdő, mellékherék és máj – a foszfolipidtartalom megemelkedését észlelték. A mellékherékben és a májban megfigyelt hatásokat az emberekéhez hasonló expozíció mellett észlelték. A hatás visszafordítható a kezelés leállításával. A foszfolipidek kumulálódását (foszfolipidózis) állatokban számos kationos amfifil gyógyszernél megfigyelték. Nem ismert, hogy ennek a jelenségnek van-e bármilyen jelentősége az emberre nézve.
A fejlődéstoxicitási vizsgálatok során embriotoxikus hatásokat (csökkent magzati súly és a csontosodás reverzibilis késése) a klinikai alkalmazás során elért expozíciót meghaladó AUC-k mellett figyeltek meg.
A malformációk gyakorisága nem fokozódott. Egy pre- és postnatalis vizsgálatban a normál klinikai használat során elértnél magasabb AUC mellett csökkent túlélést tapasztaltak a szoptatási időszakban.
Állatkísérletekből származó adatok alapján a humán expozíciót jóval meghaladó dózisok alkalmazása mellett, a citaloprám csökkenti a termékenységi és terhességi indexet, valamint a beágyazódások számát, és növeli a rendellenes hímivarsejtek számát. Az eszcitaloprámra vonatkozóan nem áll rendelkezésre ezzel kapcsolatban állatkísérletekből származó adat.
6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK
6.1 Segédanyagok felsorolása
Tablettamag
♦ Laktóz-monohidrát
♦ Mikrokristályos cellulóz
♦ Kroszkarmellóz-nátrium
♦ Hipromellóz
♦ Magnézium-sztearát
♦ Vízmentes kolloid szilícium-dioxid
Filmbevonat
♦ Hipromellóz
♦ Makrogol 6000
♦ Titán-dioxid (E171)
♦ Talkum
6.2 Inkompatibilitások
Nem értelmezhető.
6.3 Felhasználhatósági időtartam
3 év
HDPE-tartály:
Felhasználhatósági időtartam az első felbontás után: 6 hónap.
6.4 Különleges tárolási előírások
Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolást.
HDPE-tartály:
A HDPE-tartály első felbontása után: legfeljebb 25°C-on tárolandó.
6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése
OPA/Al/PVC//Al buborékcsomagolásban és dobozban
7, 10, 14, 20, 28, 30, 50, 56, 56×1, 60, 60×1, 90, 98, 98×1,100, 100×1, 200 vagy 500 db filmtabletta
Nedvességmegkötő betéttel ellátott csavaros PP kupakkal záródó HDPE tartályban és dobozban:
28, 30, 56. 60, 98, 100 vagy 250 db filmtabletta
Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.
7. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA
2021. október 3.
Forrás: ogyei.gov.hu
Kapcsolódó anyagok
Cikkek