Fogyasszál az úristenit, miből lesz majd a profit?!

Fogyasszál az úristenit, miből lesz majd a profit?!

A stresszreakció egy ősi túlélési mechanizmus, amely rövid távon segít alkalmazkodni a kihívásokhoz. Hosszú távon azonban betegséggel és halállal bünteti a nem alkalmazkodót. Bármilyen kellemetlen ezt kimondani: ez a természetes kiválasztódás kíméletlen törvénye.

Az emberi szervezet nem a „modern életre” szelektálódott ki, hanem arra a világra, amelyben évmilliókon át éltünk. A testünk még mindig csapatban vadászó-gyűjtögető ősünk biológiai programját futtatja, miközben mi magányosan görnyedünk betonrengetegekben, monitorok és gépek között, mesterséges fényben és információs zajban.

Evolúciós örökségünk a valódi, életveszélyes fenyegetések – makro-stresszorok – kezelésére készített fel bennünket. De hol mérhető össze egy éjszaka, az alig pislákoló tábortűzhöz közeledő, ólálkodó farkashorda üvöltése, a napokig tartó élelem- és vízhiány melletti menekülés stressze a határidők, a folyamatos elérhetőség vagy az online értesítések nyomasztásával?

A különbség nem csupán a stresszorok természetében rejlik, hanem abban is, hogy őseink csoportosan, nagy családokban alkalmazkodtak. A farkas elől vagy elmenekültünk, vagy megküzdöttünk vele – és ha túléltük, a stresszreakció lecsengett, szervezetünk visszatért a nyugalmi állapotba.

A „modern élet” azonban más: itt a fenyegetés nem vérszomjas állat – azokat élőhelyeikkel együtt jórészt kiirtották –, hanem egy láthatatlan ragadozó: a fogyasztói társadalom.

Vedd ezt. Vedd azt. Az tesz valakivé, amit birtokolsz. Ezek nélkül senki vagy – NÉLKÜLÖZÖL! – próbálják elhitetni velünk.

Aki pedig NÉLKÜLÖZŐNEK hiszi magát, úgy is fog viselkedni: kétségbeesetten küzd és kapaszkodik. Így lettek a jelentéktelen mikro-stresszorok „létfontosságú”, új „farkasokká” – melyekből milliónyi van. Áramlanak, kavarognak köröttünk kifogyhatatlanul.

Az idegrendszerünk pedig – mivel más módszert nem ismer – ugyanazzal az erőbedobással próbál megküzdeni a mikro-stresszorok özönével a városi vadonban, mint egykor a dzsungelben és a szavannán. Végkimerülésig. Túlerő ellenében.

A fogyasztói társadalom erre is kínál megoldást:
Így történhet meg, hogy bár sosem nézünk farkasok szemébe a sötétben, mégis kimerültek vagyunk. Mert még: „sötétben tartott gombák vagyunk…” a fogyasztói kapitalizmus kazamatáiban.

A természet törvénye viszont nem változott: aki nem alkalmazkodik, aki nem mond nemet a túlfogyasztás őrületére, az hosszú távon fizetni fog.

Az evolúció nem ismeri sem a „kímélet”, sem a „tréfa” fogalmát.

Vagy megtanuljuk tudatosan:
 
Vagy az idegrendszerünk, az immunrendszerünk meg a szív- és érrendszerünk lassan, de biztosan felőröl bennünket.


Amennyiben fontosnak tartja ezeket az ismereteket, kérem, ossza meg a Benzo Blogot rokonaival, barátaival és ismerőseivel. Vigyázzon rájuk is!


Kérem, ne feledje el kitölteni a Benzodiazepin szedési kérdőívet!


Nevess többet, szeress jobban, tanulj még...


Dr. Kopácsi László
pszichiáter, life coach és benzo blogger
gyógyszer-leszokás specialista
Benzo Blog (2014) elindítója és szerzője a társadalmi felelősségvállalás és környezetvédelem jegyében