Duloxetine Liconsa

Alkalmazási előírás (1. rész)

(lényegre koncentrálva)

[2. rész]

[3. rész]

 

1. A GYÓGYSZER NEVE

 
Duloxetine Liconsa 90 mg gyomornedv-ellenálló kemény kapszula
Duloxetine Liconsa 120 mg gyomornedv-ellenálló kemény kapszula
 
 

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

 
Duloxetine Liconsa 90 mg gyomornedv-ellenálló kemény kapszula
90 mg duloxetint tartalmaz (duloxetin-hidroklorid formájában) gyomornedv-ellenálló kemény kapszulánként.
 
Duloxetine Liconsa 120 mg gyomornedv-ellenálló kemény kapszula
120 mg duloxetint tartalmaz (duloxetin-hidroklorid formájában) gyomornedv-ellenálló kemény kapszulánként.
 
Ismert hatású segédanyag:
Duloxetine Liconsa 90 mg gyomornedv-ellenálló kemény kapszula
193 mg szacharózt tartalmaz gyomornedv-ellenálló kemény kapszulánként.
Duloxetine Liconsa 120 mg gyomornedv-ellenálló kemény kapszula
257 mg szacharózt tartalmaz gyomornedv-ellenálló kemény kapszulánként.
 
A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.
 
 

3. GYÓGYSZERFORMA

 
Gyomornedv-ellenálló kemény kapszula
 
Duloxetine Liconsa 90 mg gyomornedv-ellenálló kemény kapszula
„0”-ás méretű, kb. 21,7 mm-es kemény zselatin kapszula, átlátszatlan sötétkék felső és átlátszatlan világoskék alsó résszel.
 
Duloxetine Liconsa 120 mg gyomornedv-ellenálló kemény kapszula
„00”-ás méretű, kb. 21,3 mm-es kemény zselatin kapszula, átlátszatlan sötétkék felső és átlátszatlan kék alsó résszel.
 
 

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

 

4.1 Terápiás javallatok

   
A Duloxetine Liconsa felnőttek kezelésére javallott. További információkat lásd az 5.1 pontban.
 

4.2 Adagolás és alkalmazás

 
Adagolás
Major depresszív zavar
A kezdő és ajánlott fenntartó adag 60 mg naponta egyszer, étkezés közben vagy étkezéstől függetlenül. Klinikai vizsgálatokban biztonsági szempontból értékelték a napi egyszeri 60 mg-ot meghaladó, maximum napi 120 mg-os adagokat. Mindazonáltal nincs arra utaló klinikai bizonyosság, hogy előnyös lenne a dózis emelése azoknak a betegeknek, akik nem reagálnak a kezdeti javasolt gyógyszeradagra. A terápiás válasz általában 2‑4 hetes kezelést követően várható.
 
Az antidepresszív válasz állandósulását követően a relapszus elkerülése céljából javasolt több hónapig folytatni a kezelést. Azon betegek esetén, akik reagálnak a duloxetinre, és az anamnézisükben major depressziós epizódok ismételt előfordulása szerepel, megfontolható a napi 60‑120 mg-os adaggal végzett, további hosszú távú kezelés.
 
Generalizált szorongás
Generalizált szorongásban szenvedő beteg részére a javasolt kezdő adag naponta egyszer 30 mg étkezés közben vagy étkezéstől függetlenül. Azoknál a betegeknél, akiknél nem kielégítő a terápiás válasz, az adagot 60 mg-ra kell emelni, ami a legtöbb betegnél a szokásos fenntartó adag.
 
Egyidejű major depresszív zavarban szenvedő betegeknél a kezdő és a fenntartó adag naponta egyszer 60 mg (lásd a fenti adagolási javaslatot). Napi 120 mg-ig terjedő adagok hatékonynak bizonyultak, és biztonságossági szempontból is értékelték a klinikai vizsgálatok során. A 60 mg-os adagra nem kielégítő választ mutató betegeknél ezért megfontolandó a dózis 90 mg-ra vagy 120 mg-ra történő emelése. A dózis emelését a klinikai válaszra és a tolerálhatóságra kell alapozni.
 
A terápiás válasz állandósulását követően a relapszus elkerülése céljából a kezelést javasolt néhány hónapig folytatni.
 
Különleges betegcsoportok
 
Idősek
Idős betegekben önmagában az életkor miatt nem javasolt a dózis módosítása. Ugyanakkor, mint minden gyógyszernél, idősek kezelése során elővigyázatossággal kell eljárni, különösen major depresszív zavar vagy generalizált szorongás kezelésére szolgáló 120 mg/nap Duloxetine Liconsa adagolás esetén, mert ezzel az adagolással kapcsolatban korlátozottan állnak rendelkezésre adatok (lásd 4.4 és 5.2 pont).
 
Májkárosodás
A Duloxetine Liconsa-t tilos alkalmazni májkárosodáshoz vezető májbetegségben szenvedő betegeknél (lásd 4.3 és 5.2 pont).
 
Vesekárosodás
Enyhe vagy közepesen súlyos vesekárosodás esetén (kreatinin-clearance 30‑80 ml/perc) az adag módosítása nem szükséges. A Duloxetine Liconsa-t tilos alkalmazni súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél (kreatinin-clearance <30 ml/perc; lásd 4.3 pont).
 
Gyermekek és serdülők
Biztonságossági és hatásossági aggályokra való tekintettel a duloxetin 18 évesnél fiatalabb gyermekeknél és serdülőknél major depresszív zavar kezelésére nem alkalmazható (lásd 4.4, 4.8 és 5.1 pont).
 
A duloxetin biztonságosságát és hatásosságát generalizált szorongásban szenvedő 7–17 éves korú betegeknél nem állapították meg. A jelenleg rendelkezésre álló adatok leírása a 4.8, 5.1 és 5.2 pontban található.
 
A kezelés leállítása
Kerülendő a kezelés hirtelen leállítása. A Duloxetine Liconsa-kezelés leállításakor a megvonási tünetek kockázatának csökkentése érdekében a dózist legalább 1‑2 hét alatt fokozatosan kell lecsökkenteni (lásd 4.4 és 4.8 pont). Amennyiben elviselhetetlen tünetek jelentkeznek az adag csökkentését vagy a kezelés leállítását követően, megfontolandó az előzőleg alkalmazott dózis folytatása. Ezt követően a kezelőorvos csökkentheti az adagot, azonban kisebb léptékben.
 
Az alkalmazás módja
Szájon át történő alkalmazásra. A kapszula lenyelhető egészben, vízzel, vagy a kapszula tartalma (pellet) egy kis mennyiségű (teáskanálnyi) almaszószra szórva is lenyelhető. A gyógyszert az almaszószra szórás után azonnal be kell adni, egészben kell lenyelni, és nem szabad tárolni későbbi bevételre. Nem szabad rágni vagy összetörni, mivel az károsíthatja a pellet bélben oldódó bevonatát, és a duloxetin savas körülmények között (pl. a gyomorban) instabil.
 

4.3 Ellenjavallatok

   

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

 
Mánia és görcsrohamok
A duloxetin csak elővigyázatossággal alkalmazható olyan betegeknél, akiknek az anamnézisében mánia, bipoláris zavar és/vagy görcsrohamok szerepelnek.
 
Mydriasis
Mydriasis előfordulását észlelték duloxetin alkalmazása során, ezért azoknál a betegeknél, akiknek emelkedett a szembelnyomása, vagy akiknél fennáll az akut zárt zugú glaucoma kockázata, a duloxetin alkalmazását alapos megfontolás után szabad csak elrendelni.
 
Vérnyomás és pulzus
Néhány betegnél a duloxetin-kezeléshez a vérnyomás emelkedése és klinikailag jelentős hypertonia társult, ami a duloxetin noradrenerg hatásának következménye lehet. Főleg az előzetesen fennálló hypertonia esetén jelentettek duloxetin alkalmazásakor hipertenzív krízises eseteket. Ezért ismert hypertonia és/vagy egyéb szívbetegség fennállása esetén a vérnyomás megfelelő ellenőrzése javasolt, főleg a kezelés első hónapjában. A duloxetint elővigyázatosan kell alkalmazni azoknál a betegeknél, akiknek az állapotát ronthatja a szívfrekvencia növekedése vagy a vérnyomás-emelkedés. Elővigyázatosság szükséges akkor is, ha a duloxetint olyan gyógyszerekkel egyidejűleg alkalmazzák, melyek csökkentik a duloxetin lebomlását (lásd 4.5 pont). Megfontolandó az adag csökkentése vagy a kezelés fokozatos leállítása azoknál a betegeknél, akiknél duloxetin alkalmazása mellett tartósan emelkedett vérnyomást észlelnek (lásd 4.8 pont). A duloxetin-terápia elkezdése ellenjavallt nem megfelelően beállított magas vérnyomás esetén (lásd 4.3 pont).
 
Vesekárosodás
Hemodializált, súlyos vesekárosodásban szenvedő (kreatinin-clearance <30 ml/perc) betegeknél a duloxetin plazmakoncentrációja megemelkedik. Súlyos vesekárosodásban szenvedő betegek esetén lásd a 4.3 pontot. Enyhe vagy közepesen súlyos vesekárosodásban szenvedő betegekre vonatkozó információkat lásd a 4.2 pontban.
 
Szerotonin-szindróma/neurolepticus malignus szindróma
Mint más szerotonerg szerek, úgy a duloxetin-kezelés esetében is előfordulhat egy potenciálisan életveszélyes állapot, a szerotonin-szindróma vagy a neurolepticus malignus szindróma (NMS), különösen egyéb szerotonerg szerekkel (beleértve az SSRI-ket, SNRI-ket, triciklusos antidepresszánsokat vagy triptánokat), a szerotonin metabolizmusát gátló szerekkel (mint a MAOI-k, vagy antipszichotikumok), egyéb dopamin antagonistákkal (melyek befolyásolhatják a szerotonerg neurotranszmitter rendszereket) történő együttadás során (lásd 4.3 és 4.5 pont).
 
A szerotonin-szindróma tünetei közé tartozhatnak a mentális állapot változásai (pl. agitáció, hallucinációk, kóma), a vegetatív instabilitás (pl. tachycardia, ingadozó vérnyomás, hyperthermia), neuromuszkuláris eltérések (pl. hyperreflexia, koordinációs zavar) és/vagy gastrointestinalis tünetek (pl. hányinger, hányás, hasmenés). A szerotonin-szindróma a legsúlyosabb formájában hasonlíthat az NMS-hez, amely magában foglalja a hyperthermiát, az izommerevséget, az emelkedett szérumkreatin-kináz-szintet, a vegetatív instabilitást az életjelek esetleges gyors ingadozásával és a mentális állapot változását.
 
Amennyiben klinikailag indokolt a duloxetinnel és egyéb, olyan szerotonerg/neurolepticus szerrel történő egyidejű kezelés, melyek befolyásolhatják a szerotonerg és/vagy a dopaminerg neurotranszmitter rendszereket, ajánlott a beteg gondos megfigyelése, különösen a kezelés kezdetén és a dózis emelésekor.
 
Közönséges orbáncfű
A közönséges orbáncfüvet (Hypericum perforatum) tartalmazó gyógynövénykészítmények és a duloxetin egyidejű alkalmazásakor gyakrabban fordulhatnak elő mellékhatások.
 
Öngyilkosság
Major depresszív zavar és generalizált szorongás: Depresszió esetén fokozott az öngyilkossági gondolatok, az önsértés és az öngyilkosság (öngyilkossággal kapcsolatos események) megjelenésének veszélye. A kockázat mindaddig fennáll, amíg jelentős remisszió nem következik be. Mivel előfordulhat, hogy a kezelés első néhány hete alatt, vagy még később sem történik javulás, a betegeket állapotuk javulásáig szoros ellenőrzés alatt kell tartani. Általános klinikai tapasztalat, hogy az öngyilkosság veszélye a gyógyulás korai szakaszában fokozódhat.

Egyéb pszichiátriai állapotokhoz – melyek kezelésére duloxetint alkalmaznak – is társulhat az öngyilkossággal kapcsolatos események fokozott kockázata. Ezek az állapotok együtt járhatnak major depresszív zavarral. Ezért ugyanolyan elővigyázatosság szükséges egyéb pszichiátriai zavarban szenvedő betegek esetén, mint a major depresszív zavarban szenvedő betegek kezelésekor.

Azok a betegek, akiknek kórelőzményében öngyilkossággal kapcsolatos események szerepelnek, vagy akiket jelentős mértékben foglalkoztatnak öngyilkossági gondolatok a terápia megkezdése előtt, az öngyilkossági gondolatok és kísérletek fokozott kockázatának vannak kitéve, ezért a kezelés alatt gondos megfigyelést igényelnek. A pszichiátriai betegségben szenvedő felnőttek bevonásával végzett, antidepresszánsokat vizsgáló, placebokontrollos klinikai vizsgálatok metaanalízise kimutatta, hogy a 25 évesnél fiatalabb betegekben az öngyilkos magatartás kockázata az antidepresszánst szedőkben fokozottabb, mint a placebót szedőkben.
 
Duloxetin-terápia során is, illetve röviddel a kezelés abbahagyása után szuicid gondolatokkal és szuicid viselkedéssel járó eseteket jelentettek (lásd 4.8 pont).
 
A betegeket, és különösen a magas kockázati csoportba tartozókat a gyógyszeres kezelés során gondos felügyelet alatt kell tartani, főként a terápia kezdetén és a dózismódosításokat követően. A betegeket (és gondviselőiket) figyelmeztetni kell arra, hogy figyeljék a klinikai rosszabbodás, az öngyilkos magatartás vagy öngyilkossági gondolatok, szokatlan magatartásbeli változások bármilyen megjelenését, és ha a felsorolt tünetek valamelyikét észlelik, sürgősen forduljanak orvoshoz.
 
Alkalmazás gyermekeknél és serdülőknél, 18 év alatt
A duloxetin alkalmazása nem javasolt 18 év alatti gyermekek és serdülők kezelésére. A klinikai vizsgálatok során antidepresszánssal kezelt gyermekeknél és serdülőknél gyakrabban figyeltek meg szuicid viselkedést (öngyilkossági kísérlet és szuicid gondolatok) és ellenséges magatartást (főként agresszivitás, ellenkezés és indulatosság), mint a placebocsoportban. Amennyiben a klinikai igény alapján mégis az antidepresszáns-kezelés mellett döntenek, szorosan ellenőrizni kell a beteget a szuicid tünetek megjelenését illetően (lásd 5.1 pont). Gyermekekben és serdülőkben hiányoznak a hosszú távú biztonságossági adatok a növekedést, az érést, valamint a gondolkodás- és viselkedésbeli fejlődést illetően (lásd 4.8 pont).
 
Vérzés
SSRI-k (selective serotonin reuptake inhibitors, szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók) és SNRI-k (selective serotonin/norepinephrine reuptake inhibitors, szelektív szerotonin-/noradrenalinvisszavétel-gátlók) – beleértve a duloxetint – alkalmazásával kapcsolatosan vérzési rendellenességeket, például ecchymosis, purpura és gastrointestinalis vérzés előfordulását jelentették.

A duloxetin fokozhatja a szülés utáni vérzés kockázatát (lásd 4.6 pont). Elővigyázatosan kell eljárni azoknál a betegeknél, akik antikoagulánst és/vagy más olyan gyógyszert szednek, amelyek ismerten befolyásolják a thrombocyták működését (pl. nem-szteroid gyulladásgátlók vagy acetilszalicilsav), valamint azoknál, akiknek ismert vérzéshajlama van.
 
Hyponatraemia
A duloxetin alkalmazásakor hyponatraemiás eseteket, köztük olyan eseteket is jelentettek, amikor a szérum nátriumszint 110 mmol/l alatti volt. A hyponatraemia oka lehet az elégtelen antidiuretikus hormon szekréciós szindróma (syndrome of inappropriate antidiuretic hormone secretion – SIADH). A hyponatraemiás esetek többségéről idős betegeknél számoltak be, különösen akkor, ha a folyadékháztartás egyensúlyának közelmúltban történt változása vagy a folyadékháztartás egyensúlyának változására hajlamosító állapot is fennállt. Hyponatraemia fokozott kockázata esetén, úgymint időseknél, cirrhotikus vagy dehidrált betegeknél vagy diuretikumkezelés esetén, elővigyázatosság szükséges.
 
A kezelés leállítása
A kezelés leállításakor gyakoriak az elvonási tünetek, különösen akkor, ha a leállítás hirtelen történik (lásd 4.8 pont). A klinikai vizsgálatok során a kezelés hirtelen leállításakor észlelt nemkívánatos események a duloxetinnel kezelt betegek kb. 45%-ánál és a placebóval kezeltek 23%-ánál fordultak elő.

Az SSRI és SNRI készítményeknél tapasztalt elvonási tünetek kockázata több tényezőtől függhet, ide tartozik a kezelés időtartama, a terápiás dózis és a dózis csökkentésének üteme. A leggyakrabban jelentett mellékhatások a 4.8 pontban találhatók. A tünetek általában enyhe vagy közepes mértékűek, de néhány esetben súlyosak is lehetnek. Többnyire a kezelés elhagyását követő első néhány napon jelentkeznek, azonban nagyon ritkán jeleztek ilyen tüneteket olyan betegeknél is, akik figyelmetlenségből hagytak ki egy adagot. A tünetek általában önmaguktól, többnyire 2 héten belül megszűnnek, bár néhány esetben hosszabb ideig (2-3 hónapig vagy tovább) is fennállhatnak. Ezért tanácsos a duloxetin adagolást legalább 2 hét alatt fokozatosan, a beteg igénye szerint csökkenteni (lásd 4.2 pont).
 
Idősek
120 mg duloxetin adagolással kapcsolatban major depresszív zavarban és generalizált szorongásban szenvedő idős betegekre vonatkozóan korlátozottan állnak rendelkezésre adatok. Ezért idősek kezelésekor elővigyázatosság szükséges a maximális adagolás esetén (lásd 4.2 és 5.2 pont).
 
Akathisia/pszichomotoros nyugtalanság
A duloxetin használatához akathisia kialakulása társult, melyet egyénenként kellemetlen vagy lehangoló nyugtalanság és mozgáskényszer jellemez, a beteg képtelen nyugodtan ülni vagy állni. Ez leginkább a kezelés első néhány hetében fordulhat elő. Ezen tünetek kialakulása esetén az adagolás emelése ártalmas lehet.
 
Duloxetint tartalmazó gyógyszerek
Néhány indikációban (diabeteses neuropathiás fájdalom kezelése, major depresszív zavar, generalizált szorongás és stressz okozta vizelet inkontinencia) a duloxetin különböző kereskedelmi neveken van forgalomban. Kerülni kell az egynél több ilyen készítmény alkalmazását.
 
Hepatitis/Emelkedett májenzim-aktivitás
A duloxetin alkalmazásakor jelentettek májkárosodást, beleértve a májenzim-aktivitás nagyfokú emelkedését (több mint a normál érték felső határának tízszerese), hepatitist és sárgaságot (lásd 4.8 pont). A legtöbb eset a kezelés első hónapja alatt történt. A májkárosodás túlnyomórészt hepatocellularis típusú volt. Egyéb olyan gyógyszerek szedése esetén, melyek májkárosodást okozhatnak, a duloxetin alkalmazásakor elővigyázatosság szükséges.
 
Szexuális zavar
A szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók (SSRI-k)/szerotonin-noradrenalinvisszavétel-gátlók (SNRI-k) szexuális diszfunkció tüneteit okozhatják (lásd 4.8 pont). Beszámoltak olyan, hosszan tartó szexuális diszfunkcióról is, ahol a tünetek a SSRI/SNRI leállítása ellenére sem szűntek meg.
 
Szacharóz
A Duloxetine Liconsa gyomornedv-ellenálló kemény kapszula szacharózt tartalmaz. Ritkán előforduló, örökletes fruktózintoleranciában, glükóz-galaktóz malabszorpcióban vagy szacharáz-izomaltáz hiányban a készítmény nem szedhető.
 
Nátrium
A készítmény kevesebb, mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz kapszulánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.
 
Alkohol
Óvatosan kell eljárni, ha a beteg a duloxetin-kezelés alatt alkoholt fogyaszt (lásd 4.5 pont).
 

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

 
Monoamino-oxidáz inhibitorok (MAOI): a szerotonin-szindróma veszélye miatt a duloxetin a nem szelektív, irreverzibilis monoamino-oxidáz inhibitorokkal (MAOI-k) kombinációban, illetve a MAOI‑kkal történő kezelés abbahagyását követő 14 napon belül nem alkalmazható. A duloxetin felezési ideje alapján legalább 5 napnak kell eltelnie a duloxetin-kezelés abbahagyását követően, mielőtt a MAOI-kezelést elindítanák (lásd 4.3 pont).

Duloxetine Liconsa egyidejű alkalmazása szelektív, reverzibilis MAOI-kkal, mint a moklobemid, nem javasolt (lásd 4.4 pont). A linezolid nevű antibiotikum egy reverzibilis, nem szelektív MAO-gátló, és duloxetinnel kezelt betegeknek nem adható (lásd 4.4 pont).
 
CYP1A2 inhibitorai: mivel a CYP1A2 szerepet játszik a duloxetin metabolizmusában, a duloxetin erős CYP1A2-inhibitorokkal történő együttadása valószínűleg magasabb duloxetin-koncentrációkat eredményez. Az erős CYP1A2 inhibitor fluvoxamin (100 mg naponta egyszer) megközelítőleg 77%‑kal csökkentette a duloxetin látszólagos plazmaclearance-ét és hatszorosára növelte az AUC_0-t-t. Ezért a duloxetint nem szabad együttesen alkalmazni erős CYP1A2-inhibitorokkal, mint amilyen a fluvoxamin (lásd 4.3 pont).
 
Központi idegrendszerre ható gyógyszerek: a duloxetin és egyéb központi idegrendszerre ható gyógyszerek kombinációjának kockázatát nem vizsgálták módszeresen, kivéve azokat az eseteket, amelyeket ez a pont tartalmaz. Ezért elővigyázatosság javasolt, ha a duloxetint egyéb, centrálisan ható gyógyszerekkel és hatóanyagokkal kombinációban alkalmazzák, beleértve az alkoholt és a szedatív hatású gyógyszereket (pl. benzodiazepineket, morfin hatású szereket, antipszichotikumokat, fenobarbitált, szedatív hatású antihisztaminokat).
 
Szerotonerg szerek: Ritka esetekben szerotonin-szindrómát jelentettek olyan SSRI-t/SNRI-t szedő betegeknél, akik egyidejűleg szerotonerg gyógyszert is kaptak. Elővigyázatosságra van szükség, ha a duloxetint együtt adják szerotonerg szerekkel, pl. SSRI-kkel, SNRI-kkel, triciklusos antidepresszánsokkal, pl. klomipraminnal vagy amitriptilinnel, MAO-gátlókkal, mint a moklobemid vagy linezolid, közönséges orbáncfűvel (Hypericum perforatum) vagy triptánokkal, tramadollal, petidinnel és triptofánnal (lásd 4.4 pont).
 
Duloxetin hatása egyéb gyógyszerekre
CYP1A2 által metabolizált gyógyszerek:
A CYP1A2 szubsztrátjának, a teofillinnek a farmakokinetikáját a duloxetin egyidejű adása (naponta kétszer 60 mg) szignifikánsan nem befolyásolta.
 
CYP2D6 által metabolizált gyógyszerek:
A duloxetin közepes mértékben gátolja a CYP2D6-ot. Napi kétszer 60 mg duloxetin és dezipramin (mely CYP2D6-szubsztrát) egyszeri adagjának együttes alkalmazásakor a dezipramin AUC-értéke a háromszorosára nőtt. A duloxetin együttadása (40 mg naponta kétszer) 71%-kal növeli a tolterodin (2 mg naponta kétszer) egyensúlyi AUC-jét, de nem befolyásolja az aktív 5-hidroxi metabolit farmakokinetikáját, és dózismódosítás nem javasolt. Elővigyázatosságra van szükség a főként CYP2D6 által metabolizálódó gyógyszereknek (risperidon, triciklusos antidepresszánsok, mint a nortriptilin, amitriptilin és imipramin) a duloxetinnel történő együttadásakor, különösen akkor, ha szűk a terápiás tartományuk (mint a flekainid, propafenon és metoprolol).
 
Orális fogamzásgátlók és egyéb szteroidok:
In vitro vizsgálatok eredményei szerint a duloxetin nem indukálja a CYP3A katalitikus aktivitását. Specifikus in vivo gyógyszerinterakciós vizsgálatokat nem végeztek.
 
Véralvadásgátlók és thrombocytaaggregáció-gátlók:
A duloxetin és az orális véralvadásgátlók vagy thrombocytaaggregáció-gátlók kombinációjakor a vérzés esetlegesen emelkedett kockázata miatt (mely farmakodinámiás interakciónak tulajdonítható) elővigyázatosságra van szükség. Beszámoltak az INR-értékek növekedéséről, amikor a duloxetint warfarinnal kezelt betegnél egyidejűleg alkalmazták. Egészséges önkénteseknél a duloxetin és warfarin egy klinikai farmakológiai vizsgálat részeként történő egyidejű alkalmazása során, dinamikus egyensúlyi állapotban nem eredményezett a kiindulási értékehez viszonyított klinikailag jelentős változást az INR-értékben, illetve az R- vagy S-warfarin farmakokinetikájában.
 
Egyéb gyógyszerek hatása a duloxetinre
Antacidok és H₂ antagonisták:
A duloxetin alumínium- és magnéziumtartalmú antacidokkal, vagy famotidinnel történő együttadása nem befolyásolta jelentősen a duloxetin 40 mg-os orális dózisa után a felszívódás sebességét vagy mértékét.
 
CYP1A2-induktorok:
A populációs farmakokinetikai vizsgálatok azt mutatták, hogy a dohányzók duloxetin plazmakoncentrációi majdnem 50%-kal alacsonyabbak, mint a nemdohányzóké.
 

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

 
Termékenység
Állatkísérletekben a duloxetinnek nem volt hatása a hím állatok termékenységére, és a nőstény egyedekre gyakorolt hatás is csak az anyai toxicitást okozó adagoknál volt bizonyított.
 
Terhesség
Az állatkísérletek reproduktív toxicitást mutattak a duloxetin maximális klinikai expozíciónál alacsonyabb szisztémás expozíciós szintjeinél (AUC) (lásd 5.3 pont).
 
Két nagy mintanagyságú, megfigyeléses vizsgálat nem utalt a jelentős kongenitális malformáció kockázatának általános növekedésére (az egyik, Amerikai Egyesült Államokban végzett vizsgálatban 2500 nőt kezeltek duloxetinnel az első trimeszterben, a másik, Európai Unióban végzett vizsgálatban pedig 1500 nőt kezeltek duloxetinnel az első trimeszterben). A konkrét malformációkkal, például a szívet érintő fejlődési rendellenességekkel kapcsolatos elemzés eredményei nem voltak egyértelműek.
 
Az Európai Unióban végzett vizsgálatban azoknál az anyáknál, akik a terhesség késői szakaszában (a 20. gesztációs hét és a szülés között bármikor) részesültek duloxetin-kezelésben, megnőtt a koraszülés kockázata (kevesebb mint kétszeresére, ami azt jelenti, hogy a terhesség késői szakaszában duloxetinnel kezelt minden 100 nő közül 6 további esetben fordult elő koraszülés). Az esetek többsége a 35. és 36. gesztációs hét során fordult elő. Ez az összefüggés az amerikai vizsgálatban nem volt megfigyelhető.
 
Az amerikai megfigyelésen alapuló adatok szolgáltattak bizonyítékot arra, hogy a szülést megelőző hónapban történt duloxetin-expozíciót követően a postpartum vérzés kockázata megnőtt (kevesebb mint 2-szeresére).
 
Epidemiológiai adatok arra utaltak, hogy az SSRI-k alkalmazása terhesség ideje alatt, különösen a terhesség késői szakaszában, emelheti az újszülöttkori persistens pulmonalis hypertonia (persistent pulmonary hypertension in the newborn /PPHN/) kockázatát. Bár nem végeztek vizsgálatot a PPHN SNRI-kezeléssel való összefüggését illetően, a hatásmechanizmust számításba véve (a szerotonin-visszavétel gátlása), a duloxetin esetén a potenciális kockázat nem zárható ki.
 
Ahogy más szerotonerg gyógyszer esetében, az újszülöttnél is előfordulhatnak gyógyszerelvonási tünetek, ha az anya nem sokkal a szülés előtt szedett duloxetint. A duloxetin megvonási tünetei közé tartozhat az izom-hypotonia, tremor, nyugtalanság, táplálási nehézség, respirációs distressz és görcsrohamok. Az esetek többsége a születéskor vagy azt követően néhány napon belül történt.
 
A duloxetin terhesség alatt csak akkor alkalmazható, ha az ebből származó lehetséges előny nagyobb, mint a magzatra gyakorolt esetleges káros hatás kockázata. A nőknek javasolni kell, hogy értesítsék kezelőorvosukat, ha a kezelés ideje alatt teherbe esnek, vagy ezt tervezik.
 
Szoptatás
A duloxetin kismértékben kiválasztódik az anyatejbe egy olyan vizsgálat alapján, melyet hat olyan kisamamával végeztek, akiknél volt tejtermelés, de nem szoptattak. A csecsemők becsült napi adagja megközelítőleg 0,14%-a az anyai dózisnak (lásd 5.2 pont). Mivel a duloxetin biztonságossága csecsemőkben nem ismert, a Duloxetine Liconsa szedése nem javasolt a szoptatás alatt.
 

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

 
A készítménynek a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket befolyásoló hatásait nem vizsgálták. A duloxetin szedációt és szédülést okozhat. A betegeket tájékoztatni kell arról, hogy amennyiben szedációt vagy szédülést tapasztalnak, kerüljék az esetlegesen veszélyes munkákat, mint a gépjárművezetés vagy a gépek kezelése.

 

[2. rész]

[3. rész]

Forrás: ogyei.gov.hu