Zolsana

Alkalmazási előírás

(lényegre koncentrálva)

 

1. A GYÓGYSZER NEVE 

Zolsana 10 mg filmtabletta
 
 

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL 

10 mg zolpidem-tartarátot tartalmaz filmtablettánként.
 
Ismert hatású segédanyag: 90,4 mg laktóz-monohidrátot tartalmaz filmtablettánként. A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.
 
 

3. GYÓGYSZERFORMA 

Filmtabletta.
 
Fehér, ovális, mindkét oldalán domború filmtabletták, mindkét oldalukon bemetszéssel, egyik oldalukon „ZIM” és “10” jelöléssel ellátva. A tabletta egyenlő adagokra osztható.
 
 

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

 

4.1 Terápiás javallatok 

 

4.2 Adagolás és alkalmazás

 
A kezelés időtartalma a lehető legrövidebb legyen, de a dózis fokozatos csökkentésének időszakát is beleszámítva sem lehet hosszabb 4 hétnél.

Bizonyos esetekben a maximális kezelési időtartamon túli alkalmazás válhat szükségessé, ilyenkor a beteg állapotának felülvizsgálata szükséges, mivel az abúzus és dependencia kialakulásának kockázata a kezelés időtartamával növekszik (lásd 4.4 pont).
 
Adagolás

Felnőttek
A kezelés egyszeri gyógyszerbevétellel történjen, mely ugyanaznap éjjel nem ismételhető. Felnőtteknek a napi javasolt adag 10 mg, amit közvetlenül lefekvéskor kell bevenni. A zolpidem legkisebb hatásos napi adagját kell alkalmazni és a 10 mg-ot nem szabad túllépni.
 
Idősek és májkárosodásban szenvedő betegek
Az idős és legyengült állapotú betegeknek, akik különösen érzékenyeknek bizonyulhatnak a zolpidem hatásaira, 5 mg-os dózis adása javasolt. Ugyanez vonatkozik a májkárosodásban szenvedő betegekre, akiknél a gyógyszer nem ürül ki olyan gyorsan, mint egészségeseknél. Ennél nagyobb dózist csak kivételes esetekben szabad alkalmazni.

A zolpidem teljes adagja 10 mg, amit egyetlen betegnél sem szabad túllépni.
 
Gyermekek és serdülők
A zolpidem alkalmazása nem javasolt 18 év alatti gyermekeknél és serdülőknél, az ennél a korcsoportnál történő alkalmazását alátámasztó adatok hiánya miatt. Placebokontrollos klinikai vizsgálatokból származó, jelenleg rendelkezésre álló adatok leírását lásd az 5.1 pontban.
 
Krónikus légzési elégtelenség
Krónikus légzési elégtelenségben szenvedő betegeknél kisebb dózis alkalmazása ajánlott (lásd 4.4 pont).
 
Az alkalmazás módja

A tablettát közvetlenül lefekvés előtt kell bevenni.
 

4.3 Ellenjavallatok 

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések 

Figyelmeztetések

Légzéskárosodás
Károsodott légzésfunkciójú betegeknek a zolpidem különös óvatossággal adható, mert a benzodiazepinek bizonyítottan csökkentik a légzőközpont aktivitását.
 
Opioidok egyidejű alkalmazásának kockázata
A zolpidem és opioidok egyidejű alkalmazása szedációt, légzésdepressziót, kómát és halált okozhat. Ezen kockázatok miatt, a szedatív gyógyszerekkel, pl. benzodiazepinekkel, vagy rokon gyógyszerekkel, pl. zolpidemmel, való együttes rendelést azoknak a betegeknek kell fenntartani, akiknél alternatív kezelési lehetőségek nem lehetségesek. Ha az a döntés születik, hogy a zolpidemet együtt rendelik opioidokkal, a legkisebb hatásos dózist kell alkalmazni és a kezelés ideje a lehető legrövidebb legyen (lásd még az általános adagolási javaslatokat a 4.2 pontban).
 
A betegeket szoros megfigyelés alatt kell tartani a légzésdepresszióra és szedációra utaló jelekre és tünetekre vonatkozóan. Erősen ajánlott erről tájékoztatni a betegeket és (adott esetben) gondozóikat, hogy tisztában legyenek ezekkel a tünetekkel (lásd 4.5 pont).
 
Májkárosodás
Súlyos májkárosodásban a zolpidem nem alkalmazható, mert alkalmazása encephalopathiához vezethet (lásd 4.2 pont, 4.3 pont és 4.8 pont)
 
Óvintézkedések

Általános megfontolások
Ahol lehetséges, ki kell deríteni az álmatlanság kiváltó okát. Az altató felírása előtt a kiváltó tényezőket kell kezelni. A 7-14 napos kezelés után sem szűnő álmatlanság primer pszichiátriai vagy szomatikus kórkép gyanúját veti fel, ezért a beteg állapotát rendszeres időközönként felül kell vizsgálni.
 
Idősek vagy legyengült állapotú betegek
Lásd az ajánlott adagolást.
 
Pszichiátriai kórképek
Benzodiazepinek és benzodiazepin-szerű szerek elsődleges terápiaként történő alkalmazása nem ajánlott pszichiátriai betegségek kezelésére.
 
Emlékezetkiesés (amnézia)
A benzodiazepinek és benzodiazepin-szerű szerek anterográd amnéziát okozhatnak. Ez általában néhány órával a gyógyszer bevétele után alakul ki. A kockázat csökkentése érdekében a betegeknek meg kell arról bizonyosodniuk, hogy 8 óra megszakítás nélküli alvásidő áll a rendelkezésükre (lásd 4.8 pont).
 
Depresszió és öngyilkosság
Mint más nyugtató/altató hatású gyógyszereknél, depressziós tünetek esetén körültekintően kell alkalmazni a zolpidemet. Öngyilkossági késztetés jelentkezhet. A szándékos túladagolás lehetősége miatt a lehető legkevesebb gyógyszert kell kiadni ezeknek a betegnek. Előfordul, hogy az előzetesen fennálló depresszió manifesztálódik a zolpidem-kezelés alatt. Mivel az álmatlanság a depresszió egyik tünete lehet, a javulást nem mutató álmatlanság esetén a beteg felül kell vizsgálni.
 
A benzodiazepineket és a benzodiazepin-szerű szereket nem szabad a megfelelő kezelés nélkül depresszió vagy ahhoz társuló szorongás enyhítésére alkalmazni (mert ez erősítheti az öngyilkosságra való késztetést ilyen betegeknél).
 
Egyéb pszichiátriai és paradox reakciók
Ismert, hogy benzodiazepinek és benzodiazepin-szerű szerek, mint a zolpidem, szedése során nyugtalanság, fokozott álmatlanság, izgatottság, ingerlékenység, agresszivitás, téveszmék, dührohamok, rémálmok, hallucinációk, pszichózis, alvajárás, inadekvát viselkedés, delírium jelentkezhetnek, és más viselkedési zavarok is kialakulhatnak. A felsorolt reakciók bármelyikének előfordulásakor abba kell hagyni a zolpidem alkalmazását. Mindezek a reakciók időseknél (és gyermekeknél) nagyobb eséllyel fordulnak elő.
 
Alvajárás és az azzal összefüggő viselkedésformák
Alvó állapotban jelentkező komplex viselkedésformákat, beleértve az alvajárást és az azzal összefüggő egyéb viselkedésformákat, mint az „alva-vezetés”, ételkészítésre és elfogyasztására, telefonálásra vagy nemi aktusra vonatkozó amnéziát jelentettek, azoknál a betegeknél, akik zolpidemet szedtek és nem voltak teljesen éber állapotban. Ezek az események előfordulhatnak a zolpidem első, vagy az azt követő bármely adagjának bevétele után. A zolpidem szedését haladéktalanul abba kell hagyni, ha a betegnél alvó állapotban jelentkező komplex viselkedésformát tapasztalnak, mert a beteg saját magát és másokat is veszélyeztetheti (lásd 4.3 pont). Az alkohol és más központi idegrendszeri depresszánsok együttes alkalmazása zolpidemmel, és a javasolt maximális adagnál nagyobb adagban alkalmazott zolpidem fokozzák ezen viselkedésformák előfordulásának kockázatát.
 
Gyógyszer-tolerancia
A rövid hatástartamú benzodiazepinek és benzodiazepin-szerű szerek altató hatása néhány heti ismételt alkalmazás után csökkenhet.
 
Gyógyszerfüggőség
A zolpidem alkalmazása abúzus és/vagy fizikai és pszichés függőség kialakulásához vezethet. A függőség kockázata a dózis nagyságával és a kezelés időtartamával arányos, és nagyobb az olyan betegeknél, akiknek az anamnézisében pszichiátriai rendellenesség és/vagy alkohol-, gyógyszer- vagy kábítószerfüggőség szerepel. A zolpidem igen nagy körültekintéssel alkalmazható azoknál a betegeknél, akiknél alkohol-, gyógyszer- vagy kábítószerfüggőség áll vagy állt fenn.
 
Ha a fizikai függőség már kialakult, a kezelés hirtelen megszakítása megvonási tünetek jelentkezésével jár együtt. Ezek közé tartozhat a fejfájás, izomfájdalmak, nagyfokú szorongás és feszültség, nyugtalanság, zavartság és ingerlékenység. Súlyos esetekben a következő tünetek is jelentkezhetnek: a realitás-érzék elvesztése, deperszonalizáció, hyperacusis, zsibbadás és bizsergés a végtagokban, túlzott érzékenység fényre, zajra és érintésre, hallucinációk vagy epilepsziás görcsök.
 
Rebound insomnia
Az altatószer szedésének abbahagyásakor olykor múló jellegű tünetegyüttes jelentkezhet, melyre a benzodiazepin‑, ill. hasonló szerekkel végzett kezelést indokoló tünetek fokozott formában történő kiújulása a jellemző. Ezzel együtt további reakciók, többek között hangulatváltozás, szorongás és nyugtalanság is felléphetnek.

Fontos figyelmeztetni a beteget a rebound jelenség lehetőségére – ezáltal mérsékelhető a szorongása, ha a gyógyszer elhagyásakor ezek a tünetek jelentkeznének.
 
Elképzelhető, hogy benzodiazepinek és benzodiazepin-szerű, rövid hatástartamú gyógyszerek nagy dózisú alkalmazása során a kezelés ideje alatt is felléphetnek megvonási tünetek. A megvonási tünetek/rebound jelenség kialakulásának kockázata a kezelés hirtelen abbahagyása után nagyobb, ezért ajánlatos fokozatosan csökkenteni az adagot.
 
Másnapi pszichomotoros képességromlás
Más szedatívumhoz/hipnotikumhoz hasonlóan, a zolpidemnek is van központi idegrendszeri depresszáns hatása. A másnapi pszichomotoros képesség, beleértve a csökkent gépjárművezetési képességet is, romlásának kockázatát növeli, ha:
A zolpidemet egyszeri adagban kell bevenni közvetlenül lefekvéskor és nem szabad ugyanazon éjjel újabb adagot bevenni.
 
Elesés
A benzodiazepinek, mint például a zolpidem alkalmazása megnöveli az elesés kockázatát. Az elesés a benzodiazepinek mellékhatásainak, mint például ataxia, izomgyengeség, szédülés, aluszékonyság és fáradtság, következménye lehet. Az elesés kockázata nagyobb az időseknél, illetve a javasoltnál nagyobb adag alkalmazása esetén.
 
Hosszú QT-szindrómás betegek
Egy in vitro, kísérleti körülmények között végzett cardialis elektrofizológiai vizsgálat azt mutatta, hogy a zolpidem nagyon magas koncentrációban, pluripotens őssejteken alkalmazva csökkenti a hERG ioncsatornák kálium áramát. Ennek lehetséges következményei ismeretlenek a hosszú QT-szindrómában szenvedő betegeket illetően. Ezért elővigyázatosságból a zolpidem-kezelés előny/kockázati arányát gondosan mérlegelni kell olyan betegek esetében, akiknél ismert, hogy örökletes hosszú QT-szindrómában szenvednek.
 
A kezelés időtartama
A kezelés időtartama a lehető legrövidebb kell hogy legyen (lásd 4.2 pont), de nem haladhatja meg a 4 hetet beleszámítva a fokozatos dóziscsökkentés időtartamát is. Ennél hosszabb ideig csak a beteg állapotának újraértékelése után folytatható a kezelés. Célszerű a kezelés megkezdésekor figyelmeztetni a beteget arra, hogy a kezelés csak korlátozott ideig fog tartani, és tájékoztatni a kezelés abbahagyásakor szükséges fokozatos dóziscsökkenés módjáról.
 
Segédanyagok
A készítmény laktózt tartalmaz. Ritkán előforduló, örökletes galaktóz-intoleranciában, teljes laktáz-hiányban, vagy glükóz‑galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.

A készítmény kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz tablettánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.
 

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

 
Alkohol

Alkohollal történő egyidejű bevétele nem javasolt. Alkohollal történő egyidejű alkalmazása fokozhatja a szedatív hatást. Ez a kölcsönhatás a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességekre is kihat.
 
Központi idegrendszeri depresszánsok egyidejű alkalmazása

Az egyidejűleg adott antipszichotikumok (neuroleptikumok), altatók, szorongásoldók/nyugtatók, antidepresszáns szerek, kábító fájdalomcsillapítók, antiepileptikumok, általános érzéstelenítő szerek és a szedatív hatású antihisztaminok fokozhatják a centrális depresszív hatást.

Ezért, a zolpidem együttes alkalmazása ezekkel a gyógyszerekkel fokozhatja az álmosságot és a másnapi pszichomotoros képességromlást, beleértve a csökkent gépjárművezetési képességet is (lásd 4.4 és 4.7 pont). Vizuális hallucináció izolált eseteiről is beszámoltak zolpidemet antidepresszánsokkal, beleértve a bupropiont, dezipramint, fluoxetint, szertralint és venlafaxint együtt szedő betegeknél.
 
Fluvoxaminnel történő együttes alkalmazása megemelheti a zolpidem vérszintjét, együttes alkalmazásuk nem javasolt.

Kábító fájdalomcsillapítók egyidejű alkalmazásakor fokozódhat a zolpidem eufórizáló hatása és emiatt a pszichés függőség kialakulásának kockázata is.
 
Opioidok

Szedatív gyógyszerek, pl. benzodiazepinek, vagy rokon gyógyszerek, mint a zolpidem, egyidejű alkalmazása opioidokkal fokozza a szedáció, légzésdepresszió, kóma és halál kockázatát az additív központi idegrendszeri depresszáns hatása miatt. Korlátozni kell az egyidejű alkalmazás dózisát és idejét (lásd 4.4 pont).
 
CYP450 inhibitorai és induktorai

A zolpidemet a citokróm P450 rendszer izoenzimei metabolizálják. A legfontosabb enzim a CYP3A4, de a CY1A2 enzim is közreműködik. CYP3A4-induktorok, mint a rifampicin vagy a közönséges orbáncfű, serkentik a zolpidem metabolizmusát, ezáltal el csökkentik a zolpidem plazmakoncentrációját és feltehetően a hatásosságát. Ezért egyidejű alkalmazásuk nem ajánlott. Más, erős hatású CYP3A4-induktorok, mint például a karbamazepim vagy a fenitoin, alkalmazásakor hasonló hatás várható. A CYP-induktorok alkalmazásának hirtelen abbahagyása után a zolpidem szintje újból megemelkedik, ezért a túladagolás tünetei előfordulhatnak.
 
A májenzimeket (mindenekelőtt a CYP3A4-t) gátló vegyületek, mint például a grépfrútlé, hatására megemelkedhet a zolpidem plazmakoncentrációja és fokozódhat az aktivitása. Mindazonáltal, itrakonazollal (CYP3A4 inhibitor) együtt adva nem változnak számottevően a zolpidem farmakokinetikai és farmakodinámiás jellemzői. E megfigyelések klinikai jelentősége nem ismert.
 
A zolpidem teljes AUC-értéke, ketokonazollal (200 mg, naponta kétszer) történő együttes alkalmazása esetén 1,83-szeresére nőtt a zolpidem önmagában történő alkalmazásához képest. A zolpidem rutinszerű adagmódosítása nem szükséges, de a betegeket figyelmeztetni kell, hogy a zolpidem ketokonazollal történő együttes alkalmazása fokozza a szedatív hatást.
 
Ciprofloxacinnal történő együttes alkalmazás megemelheti a zolpidem vérszintjét, együttadásuk nem javasolt.
 
Izomrelaxánsokkal történő együttes alkalmazás fokozhatja a zolpidem izomrelaxáns hatását, megnövelve az elesés kockázatát, különösen időseknél, vagy nagyobb dózis alkalmazása esetén.
 
Egyéb gyógyszerek

A zolpidem együttes adása ranitidinnel nem vezetett szignifikáns mértékű farmakokinetikai interakcióhoz.
 

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás 

Terhesség

Terhesség alatt a zolpidem alkalmazása nem ajánlott. Állatkísérletek nem utalnak közvetlen vagy közvetett reproduktív toxicitásra. A zolpidem átjut a placentán.
 
Kohorsz-vizsgálatokból összegyűjtött terhes nőkre vonatkozó nagyszámú adat alapján (több mint 1000 terhesség kimenetele) a terhesség első trimeszterében a benzodiazepin vagy benzodiapinszerű hatóanyagok expozíciója következtében kialakuló születési rendellenességeknek nem volt bizonyítéka, ugyanakkor bizonyos eset-kontroll vizsgálatokban az ajak- és szájpadhasadék megnövekedett incidenciáját figyelték meg benzodiazepin-expozíció mellett.
 
Csökkent magzati mozgás és magzati szívfrekvencia variabilitás eseteit írták le benzodiazepinek vagy benzodiapinszerű hatóanyagok adását követően a terhesség második és/vagy harmadik trimeszterében. A zolpidem alkalmazása a terhesség utolsó szakaszában vagy szülés alatt, összefüggésbe hozható az újszülöttnél hypothermia, izomgyengeség, szopási nehézség („floppy infant szindróma”) és légzésdepresszió kialakulásával a készítmény farmakológiai hatása miatt. Újszülötteknél súlyos légzésdepresszió eseteit jelentették.
 
Ezen túlmenően, a terhesség utolsó szakaszában tartósan szedatívumot/hipnotikumot alkalmazó anya esetén az újszülöttnél fizikai függősés alakulhat ki, illetve megnőhet a megvonási tünetek kialakulásának kockázata a postnatalis periódusban. A postnatalis periódusban az újszülöttek megfelelő monitorozása ajánlott.
 
Zolpidem felírásakor figyelmeztetni kell a fogamzóképes nőket, hogy tervezett vagy feltételezett terhesség esetén azonnal értesítse kezelőorvosát, a gyógyszer adagolásának felfüggesztése érdekében.
 
Szoptatás

A zolpidem minimális mennyiségben kiválasztódik az anyatejbe. A zolpidem szoptató nőknek nem adható.
 

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre 

A zolpidem nagymértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.
 
A gépjárművezetőket, illetve gépeket kezelőket figyelmeztetni kell arra, hogy – mint az egyéb hipnotikumok esetében – fennállhat a gyógyszerbevétel utáni reggelen az álmosság, megnyúlt reakcióidő, szédülés, aluszékonyság, homályos/kettős látás, valamint az éberség és a gépjárművezetési képesség csökkenésének lehetséges kockázata (lásd 4.8 pont). A kockázat minimalizálásának érdekében legalább 8 óra pihenőidő javasolt a zolpidem bevétele és a gépjárművezetés, a gépek kezelése valamint a magasban végzett munka között.
 
A gépjárművezetési képesség romlása és olyan viselkedés, mint az “alva-vezetés” előfordult zolpidemet önmagában, terápiás adagban alkalmazva.
 
Továbbá, a zolpidem alkohollal és egyéb központi idegrendszeri depresszánsokkal történő együttes bevétele növeli az ilyen viselkedés kockázatát (lásd 4.4 és 4.5 pont). A betegeket figyelmeztetni kell arra, hogy ne fogyasszanak alkoholt vagy egyéb pszichoaktív anyagot, amikor zolpidemet szednek.
 

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások 

Az előforduló mellékhatások a nappali álmosság, érzelmi fásultság, csökkent éberség, zavartság, fáradtság, fejfájás, szédülés, izomgyengeség, ataxia és kettőslátás. Ezek a jelenségek elsősorban a terápia kezdetén jelentkeznek, és általában megszűnnek az ismételt alkalmazáskor. Egyéb mellékhatásokat, mint az emésztőrendszeri panaszok, megváltozott libido és bőrrekaciók, is jelentettek.
 
Bizonyos terápiás javallatok esetén a zolpidem mellékhatásainak előfordulása dózisfüggő, különösen egyes központi idegrendszeri hatások tekintetében.
 
Az alábbi, észlelt mellékhatások szervrendszer és gyakoriság alapján vannak felsorolva, a leggyakoribbal kezdve:  
Fertőző betegségek és parazitafertőzések  
Immunrendszeri betegségek és tünetek  
Anyagcsere-és táplálkozási betegségek és tünetek  
Pszichiátriai kórképek  
Idegrendszeri betegségek és tünetek  
Szembetegségek és szemészeti tünetek  
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek  
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek  
Máj- és epebetegségek, illetve tünetek  
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei  
A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei  
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók  
Sérülés, mérgezés és a beavatkozással kapcsolatos szövődmények  
¹ Amnézia: A terápiás dózisok mellett is kialakulhat anterográd amnézia, ennek kockázata azonban nagyobb a magasabb dózisokat szedő betegeknél. Az amnézia inadekvát viselkedéssel is járhat (lásd 4.4 pont).
 
² Depresszió: Az előzetesen fennálló depresszió felszínre törhet a benzodiazepinnel vagy benzodiazepin-szerű gyógyszerekkel történő kezelés ideje alatt.
 
³ Pszichiátriai és paradox reakciók: Benzodiazepinek és benzodiazepin-szerű szerek szedése során nyugtalanság, izgatottság, ingerlékenység, agresszivitás, téveszmék, dührohamok, rémálmok, hallucinációk, pszichózis, inadekvát viselkedés és egyéb viselkedési zavarok jelentkezhetnek. Ezek a tünetek ritka esetekben súlyosak lehetnek. Mindezek a reakciók időseknél és gyermekeknél nagyobb eséllyel jelentkeznek.
 
⁴ Függőség: A készítmény (akár terápiás dózisban történő) alkalmazása során fizikai függőség alakulhat ki. A kezelés abbahagyása megvonási tüneteket, vagy rebound-hatást idézhet elő. Pszichés függőség is kialakulhat. Beszámoltak abúzus előfordulásáról olyan betegeknél, akik különböző gyógyszerfüggőségben szenvedtek.
 

4.9 Túladagolás 

Tünetek

Zolpidemmel önmagában vagy más CNS-depresszáns szerrel (beleértve az alkoholt is) egyidejűleg történt túladagolásos eseteknél az aluszékonyságtól a kómáig – beleértve a halálos kimenetelt is – terjedő eszméletzavart jelentettek. Egyes betegek a javasolt terápiás adag legfeljebb 40-szeresének megfelelő (400 mg zolpidem) túladagolás után következmények nélkül gyógyultak.
 
Kezelés

Általános tüneti és szupportív kezelést kell alkalmazni, a felszívódás csökkentésének biztosításával, ami lehet hánytatás vagy gyomormosás (csak röviddel a bevétel után, egy órán belül és potenciálisan súlyos mérgezések esetén), és szájon át adott aktív szén vagy hashajtó adásával.
 
Flumazenil alkalmazásának lehetősége megfontolandó. A beteg szoros megfigyelése szükséges a készítmény rövid felezési ideje miatt, ugyanakkor a flumazenil-kezelés hozzájárulhat neurológiai tünetek (görcsök) megjelenéséhez. Emellett a megvonási tünetek is figyelembe kell venni. Túladagolás gyógyszeres kezelésekor mindig szem előtt kell tartani, hogy a beteg többféle készítményt is bevehetett.

A zolpidem nem dializálható.
 
 

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK 

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok 

Farmakoterápiás csoport: Altatók és nyugtatók, benzodiazepinnel rokon gyógyszerek
ATC-kód: N05CF02
 
A zolpidem imidazopiridin vegyület, benzodiazepin-szerű altatószer. Kísérletes vizsgálatok eredményei alapján, a görcsgátló, izomlazító és szorongásoldó hatás kiváltásához szükségesnél alacsonyabb dózisban adva szedatív hatást fejt ki. Ezek a hatások a központi idegrendszeri (a klorid-ion csatornák megnyílását szabályozó „GABA-omega” (BZ1 és BZ2) makromolekuláris receptor­komplexen” érvényesülő, szelektív agonista aktivitásra vezethetők vissza. A zolpidem elsősorban az omega (BZ1) receptor-altípusra hat; ennek az adatnak a klinikai jelentősége nem ismert. A randomizált vizsgálatok csak a 10 mg zolpidem hatásosságának meggyőző bizonyítékát mutatták.
 
Egy randomizált, kettős vak vizsgálatban 462, nem idős, átmeneti alvászavarban szenvedő egészséges önkéntesnél a 10 mg zolpidem alkalmazása 10 perccel csökkentette az átlagos elalvási időt a placebóhoz képest, miközben az 5 mg zolpidem esetén ez 3 perc volt.
 
Egy randomizált, kettős vak vizsgálatban 114, nem idős, krónikus álmatlanságban szenvedő betegnél a 10 mg zolpidem alkalmazása 30 perccel csökkentette az átlagos elalvási időt a placebóhoz képest, miközben az 5 mg zolpidem esetén ez 15 perc volt. Egyes betegeknél az alacsonyabb 5 mg-os adag is hatásos lehet.
 
Gyermekek és serdülők

A zolpidem alkalmazásának biztonságosságát és hatásosságát 18 év alatti gyermekeknél és serdülőknél nem bizonyították. Egy randomizált, placebokontrollos, 201 figyelemhiányos hiperaktivitás zavarral (ADHD) küzdő, insomniában szenvedő, 6-17 év közötti gyermek és serdülő bevonásával végzett vizsgálat során a zolpidem 0,25 mg/kg/nap dózisban (maximum 10 mg/nap dózisban) nem bizonyult hatékonynak a placebóval összehasonlítva. A zolpidem-kezelés következtében leggyakrabban előforduló mellékhatások a pszichiátriai és idegrendszeri eredetűek voltak (gyakoriságuk placebóval összehasonlítva), például szédülés (23,5% versus 1,5%), fejfájás (12,5% versus 9,2%), és hallucinációk (7,4% versus 0%) (lásd 4.2 és 4.3 pont).
 

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok 

Felszívódás

A zolpidem gyorsan felszívódik és altató hatása is rövid időn belül mutatkozik. Szájon át adva 70%-os a biohasznosulása. A terápiás dózistartományban lineáris farmakokinetikát mutat. A zolpidem plazma csúcskoncentrációja 0,5-3 óra elteltével alakul ki.
 
Eloszlás

A megoszlási térfogat felnőtteknél 0,54 l/ttkg, és 0,34 l/ttkg-ra csökken időseknél. Plazmafehérjékhez 92%-a kötődik. A májban lezajló first-pass metabolizmus hozzávetőleg 35%-os. Fehérjekötődése ismételt adagolás esetén sem változik, ez amellett szól, hogy a zolpidem és metabolitjai nem versengenek a kötőhelyekért. A terápiás plazmaszint 80 és 200 ng/ml között van.
 
Elimináció

A zolpidem átlagos eliminációs felezési ideje 2,4 óra és hatástartama legfeljebb 6 óra. Metabolitjai inaktívak, 56%-uk a vizelettel, 37%-uk a széklettel ürül. A zolpidem-clearance közepes mértékű csökkenését figyelték meg (a dialízis esetleges hatásától függetlenül); a többi farmakokinetikai paraméter nem változott. Klinikai vizsgálatok tapasztalatai szerint a zolpidem nem dializálható.
 
Különleges betegcsoportok

Időseknél és májkárosodásban szenvedő betegeknél fokozott a zolpidem biohasznosulása, csökken a clearance-e és meghosszabbodik az eliminációs felezési ideje (kb. 10 órára).
 

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei 

A hagyományos – farmakológiai biztonságossági, ismételt adagolású dózistoxicitási, genotoxicitási, karcinogenitási, reprodukcióra és fejlődésre kifejtett toxicitási – vizsgálatokból származó nem klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy a készítmény alkalmazásakor humán vonatkozásban különleges kockázat nem várható. A preklinikai vizsgálatok során csak a maximális humán expozíciót jóval meghaladó expozíciónak voltak következményei, melyeknek a klinikai alkalmazás szempontjából csekély a jelentősége.
 
 

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK 

 

6.1 Segédanyagok felsorolása 

Tablettamag  
Filmbevonat  

6.2 Inkompatibilitások 

Nem értelmezhető.
 

6.3 Felhasználhatósági időtartam 

5 év
 

6.4 Különleges tárolási előírások 

Az eredeti csomagolásban tárolandó.
 

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése 

A filmtabletták csomagolása:
A Zolsana 10 mg filmtabletták az alábbi kiszerelésekben érhetők el:  
Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

 

7. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

 
2023. február 24.


Forrás: ogyei.gov.hu