Edluar

Alkalmazási előírás

(lényegre koncentrálva)

 

1. A GYÓGYSZER NEVE

 
Edluar 5 mg nyelvalatti tabletta
Edluar 10 mg nyelvalatti tabletta
 
 

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

 
Edluar 5 mg nyelvalatti tabletta:
5 mg zolpidem-tartarátot tartalmaz nyelvalatti tablettánként.
 
Edluar 10 mg nyelvalatti tabletta:
10 mg zolpidem-tartarátot tartalmaz nyelvalatti tablettánként.
 
A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.
 
 

3. GYÓGYSZERFORMA

 
Nyelvalatti tabletta.
 
Edluar 5 mg nyelvalatti tabletta:
Fehér, kerek, sima felületű, metszett élű nyelvalatti tabletta, egyik oldalán „V” bevéséssel. Átmérő: kb. 7,5 mm.
 
Edluar 10 mg nyelvalatti tabletta:
Fehér, kerek, sima felületű, metszett élű nyelvalatti tabletta, egyik oldalán „X” bevéséssel. Átmérő: kb. 7,5 mm.
 
 

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

 

4.1 Terápiás javallatok

   

4.2 Adagolás és alkalmazás

 
A kezelés időtartama

A kezelés időtartamának a lehető legrövidebbnek kell lennie, és a dózis fokozatos leépítését is beleértve nem tarthat tovább 4 hétnél.
 
A maximális kezelési időtartamon túl nem folytatható a készítmény alkalmazása a beteg állapotának felülvizsgálata nélkül, ugyanis a kezelés időtartamának növekedésével az abúzus és a dependencia kialakulásának kockázata is növekszik (lásd 4.4 pont)
 
Adagolás
 
Felnőttek
A kezelés egyszeri gyógyszerbevétellel történjen, mely ugyanaznap éjjel nem ismételhető.

Felnőtteknek a napi javasolt adag 10 mg, amit közvetlenül lefekvéskor kell bevenni. A zolpidem legkisebb hatásos adagját kell alkalmazni és a 10 mg-ot nem szabad túllépni. A zolpidem maximális napi dózisa semmilyen betegnél sem haladhatja meg a10 mg-ot.
 
Idősek (65 év felettiek), valamint legyengült betegek
Az idős, valamint legyengült betegek különösen érzékenyek lehetnek a zolpidem hatásaira, ezért ilyen esetekben az ajánlott adag napi 5 mg zolpidem. Ezt az ajánlott dózist nem szabad túllépni.
 
Májkárosodás
Májkárosodásban szenvedő betegeknél, akiknél a gyógyszer nem ürül ki olyan gyorsan, mint normál májfunkció esetén (lásd 5.2 pont), először napi 5 mg-os dózis ajánlott fokozott óvatosság mellett alkalmazva, akárcsak az idős betegeknél. A 65 évnél fiatalabb felnőtteknél ez a dózis 10 mg-ra növelhető, ha a klinikai válasz nem megfelelő, és a gyógyszert a beteg jól tolerálja. Súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél az alkalmazás ellenjavallt (lásd 4.3 pont).
 
Vesekárosodás
Vesekárosodásban szenvedő betegek számára nem szükséges a dózis módosítása.
 
Krónikus légzési elégtelenség
Krónikus légzési elégtelenségben szenvedő betegeknél alacsonyabb dózis ajánlott (lásd a 4.4 pontban a “Különleges betegcsoportok” részt).
 
Gyermekek és serdülők
A zolpidem alkalmazása nem javasolt gyermekek és 18 évnél fiatalabb serdülők esetében, mivel a biztonságosságra és a hatásosságra vonatkozóan ebben a korcsoportban nincsenek rendelkezésre álló adatok. A placebokontrolos klinikai vizsgálatokból származó adatok az 5.1 pontban találhatók.
 
Az alkalmazás módja
 
Nyelvalatti alkalmazásra.
 
A zolpidem gyorsan hat, ezért közvetlenül lefekvés vagy elalvás előtt kell bevenni. A tablettát a nyelv alá kell helyezni és ott tartani, amíg teljesen fel nem oldódik. Az Edluart nem szabad étkezés közben vagy közvetlenül étkezés után bevenni (lásd 5.2 pont).
 

4.3 Ellenjavallatok

   

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

 
Általános

Ha lehetséges, az álmatlanság okát meg kell állapítani. Az altató felírása előtt a háttérben meghúzódó tényezőket kezelni kell. Ha az insomnia 7‑14 napos kezelés után nem javul, az primer pszichiátriai vagy organikus kórkép meglétét jelezheti, és a beteget rendszeres időközönként felül kell vizsgálni.
Azokat az általános információkat, amelyeket a felíró kezelőorvosnak benzodiazepinek vagy egyéb hipnotikumok alkalmazása után fellépő hatásokkal kapcsolatban, figyelembe kell venni, az alábbiakban ismertetjük.
 
A kezelés időtartama

A kezelés időtartama a lehető legrövidebb legyen (lásd 4.2 pont), és nem haladhatja meg a 4 hetet, beleértve megvonási folyamatot is. A kezelés ezen időszakon túli meghosszabbítása nem történhet meg a beteg állapotának felülvizsgálata nélkül.
 
A kezelés megkezdésekor tanácsos a beteget tájékoztatni arról, hogy a kezelés időtartama korlátozott lesz, és pontos felvilágosítást kell adni a dózis fokozatos csökkentéséről a kezelés befejezése esetén.
 
Figyelmeztetések

Légzési elégtelenség
Krónikus légzési elégtelenségben szenvedő betegeknél a zolpidem felírásakor elővigyázatosság szükséges, mivel a benzodiazepinek bizonyítottan rontják a légzőközpont működését (lásd 4.8 pont).
 
Opioidokkal történő együttes alkalmazás kockázata
A zolpidem és az opioidok együttes alkalmazása szedációhoz, légzésdepresszióhoz, kómához és halálhoz vezethet. Ezen kockázatok miatt a zolpidem együttes felírása opioidokkal olyan betegek számára korlátozódik, akiknél alternatív kezelési lehetőségek nem lehetségesek. Ha a zolpidem és opioidok együttes felírásáról születik döntés, akkor a legkisebb hatásos dózist kell a lehető legrövidebb ideig alkalmazni (lásd még az általános adagolási javaslatokat a 4.2 pontban).
 
A betegek szoros megfigyelése szükséges a légzésdepresszió és szedáció jeleinek és tüneteinek kialakulása szempontjából. Erősen ajánlott erről tájékoztatni a betegeket és (adott esetben) gondozóikat, hogy tisztában legyenek ezekkel a tünetekkel (lásd 4.5 pont).
 
Óvintézkedések

Pszichózis
A hipnotikumok, mint a zolpidem, pszichotikus betegek elsődleges kezelésére nem ajánlottak.
 
Amnézia
A benzodiazepinek és a benzodiazepin-szerű gyógyszerek anterográd amnéziát válthatnak ki. Az állapot általában több órával a készítmény bevétele után jelentkezik. A kockázat csökkentése érdekében a betegeknek meg kell arról bizonyosodniuk, hogy 8 óra megszakítatlan alvásidő áll a rendelkezésükre (lásd 4.8 pont).
 
Depresszió
A benzodiazepineket és benzodiazepin-szerű gyógyszereket, pl. a zolpidemet nem szabad önmagukban alkalmazni depresszió, vagy depresszióhoz kapcsolódó szorongás megfelelő kezelése nélkül (ezeknél a betegeknél a kezelés öngyilkosságot válthat ki). A zolpidemet óvatosan kell alkalmazni a depressziós tüneteket mutató betegeknél. Öngyilkossági hajlam jelentkezhet. Mivel fennáll a lehetősége, hogy a beteg szándékosan vesz be túl nagy dózist, ezért ezeknek a betegeknek a még hatásos, legalacsonyabb dózist kell biztosítani. A már korábban fennálló depresszió manifesztálódhat a zolpidem alkalmazása során. Mivel az álmatlanság lehet a depresszió tünete is, a beteg állapotát újra kell értékelni tartós álmatlanság esetén.
 
Öngyilkossági gondolatok, öngyilkossági kísérletek vagy öngyilkosság és depresszió
Számos epidemiológiai vizsgálat mutatta ki az öngyilkossági gondolatok és az öngyilkossági kísérletek emelkedett előfordulási gyakoriságát benzodiazepinekkel vagy más altatókkal, köztük zolpidemmel kezelt depressziós vagy depresszióban nem szenvedő betegeknél. Azonban ok-okozati összefüggést nem igazoltak.
 
Alkalmazása a beteg anamnézisében szereplő gyógyszer-, kábítószer- vagy alkoholabúzus esetén: a benzodiazepineket vagy benzodiazepin-szerű szereket rendkívül óvatosan kell alkalmazni azoknál a betegeknél, akiknek anamnézisében gyógyszer-, kábítószer- vagy alkoholabúzus szerepel. Ezeket a betegeket gondosan meg kell figyelni, amikor zolpidemet kapnak, mivel náluk nagyobb a kockázata a hozzászokásnak és a függőségnek.
 
Másnapi pszichomotoros képességromlás
Más szedatívumhoz/hipnotikumhoz hasonlóan, a zolpidemnek is van központi idegrendszeri depresszáns hatása.

A másnapi, pszichomotoros képességek (beleértve a csökkent gépjárművezetési képességet is) romlásának kockázatát növeli, ha:
A zolpidemet egyszer kell bevenni közvetlenül lefekvéskor és nem szabad ugyanaznap éjjel újra bevenni.
 
Pszichiátriai és „paradox” reakciók
A benzodiazepinekkel vagy benzodiazepin-szerű gyógyszerekkel végzett kezelések során ismerten olyan reakciók fordulhatnak elő, mint nyugtalanság, izgatottság, ingerlékenység, agresszivitás, érzékcsalódás, dühroham, rémálmok, hallucinációk, pszichózisok, fokozott álmatlanság, delírium, valamint egyéb magatartászavarok. Ha bármelyik reakció jelentkezik, a termék használatát meg kell szakítani. Időseknél ezek a reakciók nagyobb valószínűséggel fordulnak elő.
 
Somnambulismus és az azzal összefüggésbe hozható viselkedésformák
Alvó állapotban jelentkező viselkedészavarok előfordulásáról, többek között alvajárásról és az azzal összefüggésbe hozható egyéb viselkedészavarokról, például az „alvás közbeni vezetés”-ről, ételkészítésről és annak elfogyasztásáról, telefonálásról, közösülésről és az eseménnyel kapcsolatos amnesiáról számoltak be az olyan betegeknél, akik zolpidemet szedtek, és nem voltak teljesen ébren. Ezek a viselkedészavarok megjelenhetnek az első, vagy az azt követően beszedett zolpidem dózisok után is.

Úgy tűnik, hogy az alkohol és más, központi idegrendszeri depresszánsok zolpidemmel történő együttes alkalmazása csakúgy, mint a javasolt maximális adagot meghaladó zolpidem dózisok alkalmazása növeli az ilyen viselkedések kockázatát. A zolpidem-kezelést azonnal meg kell szakítani, ha a beteg alvó állapotban jelentkező viselkedészavart tapasztal (lásd 4.5 és 4.8 pont), mert ez a beteget és környezetét is veszélyezteti.
 
Tolerancia
A rövid hatástartamú benzodiazepinek és benzodiazepin-szerű gyógyszerek hipnotikus hatása ismételt, néhány hetes alkalmazás során csökkenhet.
 
Dependencia
A zolpidem alkalmazása abúzus és/vagy fizikai vagy pszichikai dependencia kialakulásához vezethet. A dependencia kockázata a kezelés során adott dózissal és a kezelés időtartamával arányosan fokozódhat. Az abúzus és dependencia kockázata nagyobb azoknál a betegeknél is, akiknek az anamnézisében pszichiátriai betegség és/vagy alkohol- és kábítószerabúzus fordul elő. A zolpidemet fokozott elővigyázatossággal kell alkalmazni azoknál a betegeknél, akiknél jelenleg is fennáll vagy anamnézisükben szerepel alkohol- vagy kábítószerabúzus. Ezeket a betegeket gondos ellenőrzés alatt kell tartani, míg altatót kapnak. A dependencia a terápiás dózis mellett is kialakulhat, és/vagy olyan betegeknél, akiknél egyik kockázati tényező sem áll fenn.

Ha a fizikai dependencia már kialakult, a kezelés hirtelen leállítását megvonási tünetek kísérik. Ennek tünetei fejfájás vagy izomfájdalom, rendkívüli szorongás és feszültség, nyugtalanság, zavarodottság ingerlékenység és álmatlanság Súlyos esetekben az alábbi tünetek fordulhatnak elő: derealizáció, deperszonalizáció, hiperacusis, a végtagok zsibbadása és paraesthesiája, túlérzékenység fényre, zajra és fizikai kontaktusra, hallucinációk, delírium vagy epileptikus görcsök.
 
Visszatérő álmatlanság
Ez egy átmeneti tünetegyüttes, amikor azok a tünetek, amelyek szükségessé tették a benzodiazepinekkel vagy a benzodiazepin‑szerű gyógyszerekkel történő kezelést, az altató abbahagyásakor fokozott formában visszatérhetnek. Ezt egyéb reakciók, köztük hangulatváltozások, szorongás és nyugtalanság kísérhetik.
 
Fontos, hogy a beteg tisztában legyen a rebound jelenség lehetőségével, ezáltal csökkentve minimálisra a gyógyszer abbahagyásakor megjelenő, ilyen tünetekkel szembeni szorongást. Bizonyos tapasztalatok arra utalnak, hogy a rövid hatástartamú benzodiazepinek és benzodiazepin-szerű gyógyszerek esetén a megvonási tünetek az adagolási intervallumok között is megjelenhetnek, különösen magas dózisok alkalmazásakor.
 
Mivel a megvonási tünetek vagy rebound jelenség kockázata nagyobb valószínűséggel alakul ki a kezelés hirtelen abbahagyását követően, ezért a dózis fokozatos csökkentése javasolt.
 
Súlyos sérülések
Farmakológiai tulajdonságai miatt a zolpidem álmosságot és csökkent éberséget okozhat, amely elesésekhez és ennek következtében súlyos sérülésekhez vezethet (lásd 4.8 pont).
 
Különleges betegcsoportok  
Hosszú QT-szindrómában szenvedő betegek
Elővigyázatosságból a zolpidem-kezelés előny/kockázati arányát gondosan mérlegelni kell olyan betegek esetében, akiknél ismert, hogy örökletes hosszú QT-szindrómában szenvednek.
Mivel egy in vitro szív-elektrofiziológiás vizsgálat kimutatta, hogy a zolpidem képes a QT-szakasz megnyújtására, ezért a hosszú QT-szindrómában szenvedő betegeknél nem zárhatók ki a lehetséges következmények.
 
Segédanyagok

A készítmény kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz nyelvalatti tablettánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.
 

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

 
Fokozott óvatosság szükséges, ha más pszichoaktív gyógyszerekkel együtt alkalmazzák.
 
Az izomrelaxánsok egyidejű alkalmazása potencírozhatja az izomlazító hatást és az elesések kockázatát, különösen idős betegeknél és magasabb dózisok esetén (lásd 4.4 pont).
 
Alkohol

Az alkohollal való egyidejű bevétel nem ajánlott. Fokozódhat a szedatív hatás, ha a készítményt alkohollal együtt alkalmazzák. Ez befolyásolja a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességeket.
 
Központi idegrendszeri depresszánsokkal történő kombináció

Fokozott központi idegrendszeri depressziós hatás alakulhat ki antipszichotikumokkal (neuroleptikumokkal), hipnotikumokkkal, anxiolitikumokkal/szedatívumokkal. antidepresszánsokkal, kábító fájdalomcsillapítókkal, epilepsziaellenes gyógyszerekkel, anesztetikumokkal, szedatív antihisztaminokkal történő együttes alkalmazáskor. Ezért, a zolpidem együttes alkalmazása ezekkel a gyógyszerekkel fokozhatja az álmosságot és a másnapi pszichomotoros képességromlást, beleértve a csökkent gépjárművezetési képességet is (lásd 4.4 és 4.7 pont).
 
Vizuális hallucináció izolált eseteiről is beszámoltak zolpidemet antidepresszánsokkal (beleértve a bupropiont, dezipramint, fluoxetint, szertralint és venlafaxint) együtt szedő betegeknél.
 
Fluvoxaminnel történő együttes alkalmazása megemelheti a zolpidem vérszintjét, együttes alkalmazásuk nem javasolt.
 
Ezért óvatosan kell eljárni, ha a zolpidemet egyéb CNS-depresszánssal kombinálva alkalmazzuk (lásd 4.8 és 5.1 pont).
 
Kábító fájdalomcsillapítókkal együtt fokozott eufóriát válthat ki, ami növelheti a fiziológiás dependenciát.
 
Opioidok

Szedatív gyógyszerek, például a benzodiazepinek vagy a benzodiazepinnel rokon gyógyszerek, mint a zolpidem, opioidokkal történő együttadása növeli a szedáció, a légzésdepresszió, a kóma és a halál kockázatát az additív központi idegrendszeri depresszáns hatás miatt. Korlátozni kell az egyidejű alkalmazás dózisát és a kezelés időtartamát (lásd 4.4 pont).
 
CYP450-gátlók és -indukálók

A zolpidem‑tartarátot néhány, a citokróm P450‑családba tartozó enzim metabolizálja. A legfontosabb enzim a CYP3A4, de a folyamatban a CYP1A2 is részt vesz. A citokróm P450-et gátló vegyületek növelhetik a zolpidem plazmakoncentrációját és fokozhatják a hatását.
 
A rifampicin indukálja a zolpidem metabolizmusát, ennek eredménye a plazma csúcskoncentrációjának körülbelül 60%-os csökkenése, és valószínűleg a csökkent hatásosság. Hasonló hatások várhatók a citokróm P450 enzimek egyéb, erős induktorai esetén is, mint amilyen a karbamazepin, a fenitoin és a közönséges orbáncfű (Hypericum perforatum): ezek egyidejű alkalmazása nem ajánlott.
 
Farmakokinetikai reakciót figyeltek meg a közönséges orbáncfű és a zolpidem között. Orbáncfűvel való együttadáskor a zolpidem átlagos cmax-értéke 33,7%-kal és AUC-értéke 30%-kal csökkent a zolpidem önmagában történő alkalmazásához képest. Zolpidem együttes alkalmazása orbáncfűvel csökkentheti a zolpidem vérszintjét. Együttes alkalmazásuk nem ajánlott.
 
A grépfrútlével (citokróm P450-enzimgátló) való kölcsönhatás előfordulhat.
 
A hepatikus enzimeket (főleg a CYP3A4-t) gátló vegyületek növelhetik a plazmakoncentrációkat, és fokozhatják a zolpidem aktivitását. Ciprofloxacinnal történő együttes alkalmazás megemelheti a zolpidem vérszintjét, együttadásuk nem javasolt.
 
A zolpidem ketokonazollal (naponta kétszer 200 mg), amely egy erős CYP3A4-inhibitor, való együttes alkalmazása, a zolpidem eliminációs felezési idejének megnyúlását, a teljes AUC-érték emelkedését és a látszólagos orális clearance-érték csökkenését okozta a zolpidem és a placebo együttes alkalmazásához képest. A zolpidem teljes AUC-értéke ketokonazollal történő együttes alkalmazása esetén 83%-kal nőtt a zolpidem önmagában történő alkalmazásához képest.
 
Nem szükséges rutinszerűen módosítani az zolpidem adagolását, de a beteget tájékoztatni kell, hogy a zolpidem és ketokonazol együttes szedése fokozhatja a nyugtató hatást.
 
Azonban itrakonazol (CYP3A4 gátló) együttes adása a zolpidem farmakokinetikáját, ill. farmakodinámiáját szignifikánsan nem befolyásolta. Ezen eredmények klinikai relevanciája ismeretlen.
 
Egyéb: amikor a zolpidem tartarátot haloperidollal, klorpromazinnal, itrakonazollal, digoxinnal, vagy ranitidinnel együtt adták, jelentős farmakokinetikai interakciót nem figyeltek meg.
 

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

 
Terhesség

A zolpidem alkalmazása terhesség alatt nem javasolt. Állatkísérletek nem utalnak közvetlen vagy közvetett reproduktív toxicitásra.
 
A zolpidem átjut a placentán.
 
Ha a készítményt fogamzóképes korban levő nőnek írják fel, akkor figyelmeztetni kell, hogy beszélje meg kezelőorvosával, meg kell-e szakítani a készítmény szedését, amennyiben terhességet tervez, vagy feltételezi, hogy terhes.
 
Kohorsz-vizsgálatokból összegyűjtött, terhes nőkre vonatkozó nagyszámú adat alapján (több mint 1000 terhesség) a terhesség első trimeszterében a benzodiazepin vagy benzodiapinszerű hatóanyagok expozíciója következtében kialakuló születési rendellenességeknek nem volt bizonyítéka, ugyanakkor bizonyos epidemiológiai esettanulmányokban az ajak- és szájpadhasadék megnövekedett incidenciáját figyelték meg terhesség során történő benzodiazepin-expozíció mellett.
 
Csökkent magzati mozgás és magzati szívfrekvencia variabilitás eseteit jegyezték le benzodiazepinek vagy benzodiapinszerű hatóanyagok adását követően a terhesség második és/vagy harmadik trimeszterében.
 
A zolpidem alkalmazása a terhesség utolsó szakaszában vagy szülés alatt összefüggésbe hozható az újszülött csecsemőnél hypothermia, izomgyengeség („floppy infant szindróma”), szopási nehézség és légzésdepresszió kialakulásával a készítmény farmakológiai hatása miatt. Újszülötteknél súlyos légzésdepresszió eseteit jelentették.

Azoknál az újszülötteknél, akiknek az anyja a terhesség utolsó szakaszaiban tartósan benzodiazepint vagy benzodiazepin‑szerű gyógyszereket szedett, a szomatikus függőség következtében a postnatalis periódusban elvonási tünetek alakulhatnak ki. A postnatalis periódusban az újszülöttek megfelelő monitorozása ajánlott.
 
Szoptatás

A zolpidem minimális mennyiségben átjut az anyatejbe. Ezért a zolpidemet nem szedhetik szoptatós anyák.
 
Termékenység

Amikor a zolpidemet párosodás előtt és alatt patkányoknak szájon át 4, 20, és 100 mg bázis/ttkg dózisban adták, vagy a mg/m2 alapon számított, javasolt maximális humán dózis (MRHD) körülbelül 5, 24, és 120-szorosát alkalmazták, és az adagolást nőstényeknél a szülést követő 25 napon át folytatták, ez szabálytalan oestrus ciklusokat és elnyúló közösülés előtti intervallumot eredményezett, de a termékenységet nem csökkentette. Egyéb fertilitási paraméterre gyakorolt hatást nem észleltek.
Az ártalmatlan dózis 20 mg bázis/ttkg/nap (körülbelül 24-szerese a mg/m2 MRHD-nek).
 

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

 
Az Edluar nagymértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.

A gépjárművezetőket, illetve a gépeket használókat figyelmeztetni kell arra, hogy - mint az egyéb hipnotikumok esetében – fennállhat a gyógyszerbevétel utáni reggelen az álmosság, megnyúlt reakcióidő, szédülés, aluszékonyság, homályos vagy kettős látás, valamint az éberség és a gépjárművezetési képesség csökkenésének lehetséges kockázata (lásd 4.8 pont). A kockázat minimalizálásának érdekében legalább 8 óra pihenőidő javasolt a zolpidem bevétele és a gépjárművezetés, a gépek kezelése valamint a magasban végzett munka között.
A gépjárművezetési képesség zavara és olyan viselkedés, mint az “alva-vezetés” előfordult zolpidemet önmagában, terápiás adagban alkalmazva.

A zolpidem alkohollal és egyéb központi idegrendszeri depresszánsokkal történő együttes bevétele növeli az ilyen esetek kockázatát (lásd 4.4 és 4.5 pont). A betegeket figyelmeztetni kell arra, hogy ne fogyasszanak alkoholt és egyéb pszichoaktív anyagot, amikor zolpidemet szednek.
 

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

 
A nemkívánatos hatásokat az alábbi táblázatban közöljük a következő konvenció szerint:  
Bizonyíték van a zolpidem alkalmazásával járó mellékhatások dózisfüggőségére, különösen bizonyos központi idegrendszeri reakciók esetén. Elméletileg ezek a mellékhatások gyengébbek, ha a zolpidem bevétele közvetlenül lefekvés előtt történik. A mellékhatások gyakran idős betegeknél fordulnak elő.
 

Szervrendszer	Gyakoriság
	Gyakori	Nem gyakori	Ritka	Nagyon ritka	Nem ismert
Fertőző betegségek és parazitafertőzések	felső és alsó légúti fertőzések
Immunrendszeri betegségek és tünetek					Angioneuroticus oedema
Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek		Étvágytalanság
Pszichiátriai kórképek	Hallucináció, izgatottság, rémálmok, érzékelések eltompulása, depresszió (lásd a 4.4 pontot)	Zavarodottság, ingerlékenység, nyugtalanság, agresszió, somnambulizmus (lásd 4.4 pont), alvó állapotban jelentkező viselkedészavarok (lásd 4.4 pont), euforiás hangulat	Rendellenes libido		Érzékcsalódás, düh, pszichózis, abnormális viselkedés, dependencia (megvonási tünetek, vagy visszatérő hatások előfordulhatnak a kezelés megszakítása után), delírium (lásd 4.4 pont), A legtöbb pszichés mellékhatás a paradox reakciókkal van összefüggésben.
Idegrendszeri betegségek és tünetek	Aluszékonyság, fejfájás, szédülés, fokozott álmatlanság, kognitív rendellenességek, mint pl. anterográd amnézia: (az amnéziás hatások inadekvát viselkedéssel társulhatnak), álmosság a következő napon, csökkent éberség	Ataxia, paraesthesia, tremor, csökkent éberség, beszédzavar	Tudatszint csökkenése
Szembetegségek és szemészeti tünetek	Kettőslátás	Homályos látás	Látászavar
A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei	Vertigo
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek				Légzésdepresszió (lásd 4.4 pont)
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek	Hasmenés, hányinger, hányás, hasi fájdalom
Máj- és epebetegségek, illetve tünetek		Májenzimek szintjének emelkedése	Hepatocellularis, cholestatikus vagy kevert típusú májkárosodás (lásd a 4.2, 4.3 és 4.4 pontot)
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei	Bőr reakciók	Bőrkiütés, pruritus, hyperhidrosis	Urticaria
A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei	Hátfájdalom	Izomgyengeség, arthralgia, myalgia, izomgörcs, nyakfájdalom
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók	Fáradtság		Paradox reakciók, járászavarok, elesés (főleg idős betegeknél, valamint akkor, ha a zolpidemet nem az előírások szerint szedik) (lásd a 4.4 pontot)		Gyógyszertolerancia

 
Amnézia

Anterográd amnézia a terápiás dózis mellett is jelentkezhet, ennek a kockázata megemelt dózis mellett nő. A kockázat csökkentése érdekében a betegeknek gondoskodniuk kell a 8 óra háborítatlan alvásról. Az amnézia helytelen viselkedéssel párosulhat (lásd 4.4 pont).
 
Depresszió

A már létező depresszió manifesztálódhat a benzodiazepin, vagy benzodiazepin‑szerű gyógyszerek alkalmazása során (lásd 4.4 pont).
 
Pszichiátriai és „paradox” reakciók

A benzodiazepinek vagy benzodiazepin-szerű gyógyszerekkel végzett kezelések során a következő reakciók fordulhatnak elő: nyugtalanság, izgatottság, ingerlékenység, agresszivitás, érzékcsalódás, dühroham, rémálmok, hallucinációk, pszichózisok, viselkedési problémák, fokozott álmatlanság, valamint egyéb magatartászavarok. Ezek a reakciók nagyobb valószínűséggel jelentkeznek idősebb betegeknél (lásd 4.4 pont).
 
Dependencia

A gyógyszer alkalmazása (még a terápiás dózisnál is) fizikai függőséghez vezethet: a terápia megszakítása megvonási és rebound jelenségeket válthat ki (lásd 4.4 pont).
 
Pszichikai függőség is kialakulhat. Abúzust a politoximán függőknél jelentettek.
 

4.9 Túladagolás

 
Tünetek

A zolpidemmel monoterápiában, vagy más központi idegrendszeri depresszáns szerekkel (beleértve az alkoholt) történt együttes túladagolásról szóló jelentésekben a tudatszint romlását az aluszékonyságtól a kómáig és fatális kimenetelig terjedően írták le.
 
A betegek az akár 400 mg zolpidemmel, a javasolt adag 40‑szeresével történt túladagolás után is teljesen felépültek.
 
Kezelés

Általános tüneti és szupportív intézkedéseket kell alkalmazni. Azonnal gyomormosást kell végezni, amennyiben ez lehetséges. Szükség szerint intravénás folyadékot kell beadni. Ha a gyomor kiürítése nem járt sikerrel, a felszívódás csökkentésére orvosi szenet kell beadni. Mérlegelni kell a légzési és keringési funkciók ellenőrzését. Szedatív szereket még excitáció jelentkezése esetén sem szabad adni.
 
Súlyos tünetek fellépése esetén flumazenil adása megfontolandó. A flumazenil alkalmazása fokozhatja az idegrendszeri tünetek (görcsök) megjelenését. Mérlegelni kell a légzési és keringési funkciók ellenőrzését.
 
Bármilyen gyógyszer-túladagolás kezelése során gondolni kell arra, hogy esetleg többféle gyógyszerrel történhetett a mérgezés.
 
A zolpidem nagy megoszlási térfogata és fehérjékhez való kötődése miatt a hemodialízis és a forszírozott diurézis nem hatékony intézkedés.

 

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

 

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

 
Farmakoterápiás csoport: Hipnotikumok és szedatívumok, benzodiapezinnel rokon gyógyszerek
ATC kód: N05CF02
 
A zolpidem egy imidazopiridin vegyület, amely szelektíven az alfa-1 alegységet is tartalmazó GABA-A receptorcsoporton elhelyezkedő omega-1 receptor alegységhez kötődik. A benzodiazepinek nem szelektíven kötődnek mindhárom omega receptorhoz, de a zolpidem elsősorban az omega-1 receptorhoz kötődik. Ez a receptor változást indukál a klorid-anioncsatornában, és ezáltal váltja ki a zolpidem specifikus szedatív hatását. A zolpidem szelektív omega-1 alegységhez való kötődése magyarázhatja azt a tényt, hogy altatószerként alkalmazott dózisokban a zolpidem nem mutat izomrelaxáns és anticonvulsiv hatást állatoknál. Ezek a hatások általában az omega-1 alegységhez nem szelektíven kötődő benzodiazepinek alkalmazása után tapasztalhatók. Embereknél a mély alvás (az ún. lassú hullámú alvás III. és IV. fázisa) arányának megtartása a zolpidem omega-1 receptorokhoz történő szelektív kötődésével magyarázható.
 
Kísérleti tanulmányok azt mutatták, hogy a zolpidem szedatív hatást váltott ki az anticonvulsiv, izomrelaxáns és anxiolitikus hatás kiváltásához szükséges dózisnál kisebb dózisban is. Ezek a hatások antagonizálhatók flumazenillel, amely benzodiazepinreceptor-anatgonista.
 
A zolpidem hatékonynak bizonyul az elalvási nehézségekkel jellemezhető álmatlanság rövid távú kezelésében.
 
A randomizált vizsgálatok csak a 10 mg zolpidem hatásosságának meggyőző bizonyítékát mutatták.
Egy randomizált, dupla vak vizsgálatban 462 nem idős, átmeneti alvászavarban szenvedő egészséges önkéntesnél a 10 mg zolpidem 10 perccel csökkentette az átlagos elalvási időt a placebóhoz képest, miközben az 5 mg zolpidem esetén ez 3 perc volt.
 
Egy randomizált, dupla vak vizsgálatban 114 nem idős, krónikus álmatlanságban szenvedő betegnél a 10 mg zolpidem 30 perccel csökkentette az átlagos elalvási időt a placebóhoz képest, miközben az 5 mg zolpidem esetén ez 15 perc volt. Egyes betegeknél az alacsonyabb 5 mg–os adag is hatásos lehet.
 
A 10 mg zolpidem nyelvalatti tabletta általában kb.10 perccel rövidítette meg a tartós alváshoz szükséges elalvási időt más,10 mg hatóanyag tartalmú, standard tablettákkal összehasonlítva.
 
A zolpidem javítja az alvás fenntartását is. Nem volt különbség a nyelvalatti és a standard orális tabletták alvásfenntartó paramétereinek (elalvás utáni felébredés és az alvás teljes időtartama) hatékonyságában.
 
Gyermekek és serdülők

A zolpidem biztonságossága és a hatásossága gyermekek és 18 évnél fiatalabb serdülők esetében nem megalapozott. Egy randomizált placebokontrolos 201 figyelemhiányos hiperaktivitás-zavarral (Attention Deficit Hyperactivity Disorder, ADHD) társuló álmatlanságban szenvedő 6-17 év közötti gyermek és serdülő bevonásával végzett vizsgálatban a 0,25 mg/ttkg/nap (maximum 10 mg/nap) zolpidem nem bizonyult hatékonyabbnak, mint a placebo. A kezelés során megfigyelt leggyakoribb mellékhatások pszichiátriai és idegrendszeri betegségek voltak, melyek az alábbi tüneteket foglalták magukba (zolpidem vs. placebo): szédülés (23,5% vs. 1,5%), fejfájás (12,5% vs. 9,2 %) és hallucinációk (7,4% vs. 0%) (lásd 4.2 pont).
 

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

 
Felszívódás

A zolpidem gyorsan felszívódik, ezáltal a hipnotikus hatás gyorsan fellép. Per os beadást követően a biológiai hasznosulás 70%. A terápiás dózistartományban lineáris kinetikát mutat. A terápiás plazmaszint 80 és 200 ng/ml között van. Az Edluar nyelvalatti tabletta plazma csúcskoncentrációja a beadás után 0,25-3,5 óra között alakul ki. A Cmax középérték hasonló volt a hagyományos tablettákéval összehasonlítva. Ugyanakkor a kezdeti plazmakoncentráció az első 5-15 percben magasabb volt az Edluar esetében.
 
Az átlagos AUC és a maximális plazmakoncentráció 12, illetve 34%-kal csökkent, míg a tmax középérték 1,0 óráról 1,75 órára nőtt, amikor az Edluar-t magas zsírtartalmú étkezés után alkalmazták. A felezési idő változatlan maradt (lásd 4.2 pont).
 
Eloszlás

Felnőtteknél a megoszlási térfogat 0,54 liter/ttkg, ez időseknél 0,34 liter/ttkg-ra csökken.
 
A fehérjekötődés mértéke 92%. A májban zajló „first pass” metabolizmus mértéke megközelítőleg 35%. Kimutatták, hogy az ismételt alkalmazás nem változtatja meg a fehérjekötődést, ami arra utal, hogy a zolpidem és annak metabolitjai nem versengenek a kötődési helyekért.
 
Elimináció

Az eliminációs felezési idő rövid, átlagosan 2,85 óra (5 mg) és 2,65 óra (10 mg). A hatástartam 6 óráig terjedhet.
 
Minden metabolit farmakológiailag inaktív, és a vizeletben (56%), valamint a székletben (37%) eliminálódik.
 
A klinikai vizsgálatok során kimutatták, hogy a zolpidem nem dializálható.
 
Különleges betegcsoportok  

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

 
A preklinikai vizsgálatok során csak a maximális humán dózist jóval meghaladó expozíciónak voltak következményei, aminek a klinikai alkalmazás szempontjából csekély a jelentősége.

 

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

 

6.1 Segédanyagok felsorolása

   

6.2 Inkompatibilitások

 
Nem értelmezhető.
 

6.3 Felhasználhatósági időtartam

 
4 év.
 

6.4 Különleges tárolási előírások

 
Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolást.
 

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

 
Tabletták Al/Al buborékcsomagolásban és dobozban.
Kiszerelés: 10, 14, 20, 28, 30, 60, 100 és 150 db nyelvalatti tabletta
 
Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

 

7. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

 
2023. december 1.
 

Forrás: ogyei.gov.hu