A legfőbb stresszforrás sokunk számára a munkahely, ahol többféle stressztényező is felléphet: az egyik legjellemzőbb az úgynevezett mobbing, vagyis az a jelenség, amikor munkatársaink megpróbálnak kirekeszteni minket a munkahelyi közösségből.

Az Egészségügyi Világszervezet Foglalkozás-egészségügyi sorozatában (Protecting Workers' Health Series, No. 3), megjelent Munkaszervezés és Stressz (Work organisation and stress) című kiadványa a munkahelyi stresszt a munka-vállalók válaszreakciójaként definiálja, mely a foglalkoztatottak képességeinek és tudásának nem megfelelő elvárások és a munkahelyi feszültség hatására keletkezik, és amely veszélyezteti munkavégzésüket. Fontos megjegyezni, hogy a "képességeknek és a tudásnak nem megfelelő" elvárás alatt nemcsak a túl nehéz feladatok elé állítás, hanem a munkavállaló tehetségének és ismereteinek nem megfelelő kihasználása is értendő.

Általánosságban elmondható, hogy a munkatársak kölcsönös támogatása, a munkafolyamat átlátása és irányítása, valamint a munkamódszereket, a munkaidőt és a munkakörnyezetet érintő döntéshozásban való részvétel csökkenti a munkahelyi stressz kialakulásának valószínűségét. A tartós stressz kialakulását ezzel szemben elősegíti a túl sok vagy a túl kevés munkahelyi feladat, a szoros határidők, a nem tervezhető túlórák és a társadalmi megbecsülés hiánya. További stressz tényezőket jelenthet az emberek iránti felelősség, a másokkal és a mások problémáival való állandó szembesülés, a munkatársak egymással való kapcsolatának szegénysége, a nem megfelelő munkahelyi kommunikáció és vezetés, valamint a mobbing.

Ez utóbbi - az állatviselkedéstanból kölcsönzött - fogalom a munkahelyi pszichoterror szinonimája. Az etológusok a madarak különös, feltűnően hangos és agresszív, csoportos vészelhárító viselkedés-együttesét nevezik mobbingnak, melynek célja a ragadozó megfélemlítése és a fajtársak védelme. A munkahelyi mobbing áldozatai - a madarakat fenyegető ragadozóhoz hasonlóan - legtöbbször különleges képességű, intelligens, kreatív és kompetens egyének, akiktől a munkatársak nem mindig szalonképes módszerekkel próbálnak megszabadulni.

A mobbing hátterében - éppúgy, mint az állatvilágban - a félelem áll. A rátermettebb egyed jobb érvényesülési esélyei miatti félelem a többiekben ellenséges viselkedési normákat és szisztematikus destruktív fellépést vált ki, melyek célja, hogy a mobbing-áldozat teljesítőképessége csökkenjen, szociális integrációja megkérdőjeleződjön, az egyén elszigetelődjék, és végül elhagyja a munkacsoportot. Ez egy hosszú folyamat, melynek során az áldozat önértékelése és magabiztossága folyamatosan csökken, miközben az érintett az állandó vészreakció állapotában extrém stresszt él meg. Mindez persze megteszi hatását, s az áldozatban a félelem, a keserűség és a deprimáltság érzetei keverednek. A tartós stressz pedig előbb-utóbb testi panaszokat, vagyis pszichoszomatikus betegséget is okozhat. Ezek közé tartoznak az emésztési rendellenességek, a gyomor- és bélproblémák, valamint az étkezési zavarok, de az említetteknél súlyosabb pszichoszomatikus szervi elváltozások is felléphetnek.

A mobbing sokszor úgynevezett kiégés-szindrómát (lásd kapcsolódó cikkünket: Egyre gyakoribb a kiégés-szindróma), illetve súlyos depressziót is okozhat, melyek tartós munkavégzési képtelenséggel járnak és rendszerint sokkal nehezebben gyógyíthatók, mint a más okból kialakuló lelki betegségek. Hogy a teljesítőképességet sikerüljön még ideig-óráig fenntartani, az érintettek gyakran alkoholt, gyógyszereket és kábítószereket kezdenek fogyasztani, melyek kezdeti nyugtató hatásuk után komoly függőséget, ezáltal újabb megoldandó orvosi problémát jelentenek. Végül a munkahelyi szituáció olyannyira elviselhetetlenné válik a mobbing áldozata számára, hogy munkáját nem tudja tovább elvégezni és sokszor önmaga mondja fel munkaviszonyát. A kirekesztett egyént súlyos esetekben különböző félelmek, alvászavarok és öngyilkossági gondolatok is gyötrik. A mobbing végül - a poszttraumás stressz betegséghez hasonlóan - nagyon mély és fájdalmas, esetleg soha nem gyógyuló sebeket és lelki törést okoz.

Becslések szerint a mobbing az érintettek 90 százalékában vezet testi vagy lelki megbetegedéshez. A mobbing leginkább olyan munkahelyeken lép fel, ahol jellemző a rosszul szervezettség, vagy a figyelmetlen, a kialakulóban lévő mobbing felett szemet hunyó vezetés. A mobbing megjelenésében szerepe van a magas munkahelyi elvárásoknak, a megbúvó feszültségeknek és megoldatlan konfliktusoknak is. A mobbing folyamatában közvetlenül nem érintett kollégákban is fokozódhat az attól való félelem, hogy egyszer maguk is a mobbing áldozatává válnak, de attól is tarthatnak, hogy egy újabb mobbing szituáció formálódásakor az áldozat vagy az elnyomó szerepe közötti választásra kényszerülnek majd. Ez mintegy ördögi körként újabb feszültségeket és elbizonytalanodást indít el, melyből gyakran egyenes út vezet az újabb mobbing folyamathoz.

Amennyiben Ön a mobbing áldozatának érzi magát, célszerű a kollégákat időben nyíltan kérdőre vonni és a probléma megoldásában kooperatívnak mutatkozni. Ezenkívül próbálja szabadidejét kellemes kikapcsolódással eltölteni, így elterelheti a figyelmét munkahelyi gondjairól. Álljon ellen annak a kísértésnek, hogy mindenkit munkahelyi problémáival terheljen, menjen inkább hosszabb szabadságra és visszatértével közeledjen újra nyitottsággal munkatársaihoz. Fontos, hogy mielőbb felismerje, ha szisztematikus kirekesztés áldozatává vált, és saját érdekében minél hamarabb tegyen megfelelő lépéseket ez ellen. Beszéljen főnökével, ha pedig nincs más megoldás, egy gyors felmondással is sok szenvedéstől kímélheti meg magát.



origo.hu - Hadfi Szilvia 2009. január 14.