Amint azt a cikk első részében is leszögeztük, agressziómentes élet nincs. Átélése és levezetése azonban az életben maradás egyik szükséges feltétele. Ennek hiányában az egyén a hétköznapi problémák kezelésében is nehézséget lát, nyomasztónak éli meg a problémák megoldását.


Fontos, hogy az ellenünk irányuló agresszív hatásokkal szemben képesek legyünk megfelelő ellenállást tanúsítani, illetve, hogy válaszreakciónk hatékony legyen, de a konvencionális kereteket ne sértse.

Az agresszív érzések és impulzusok egészséges kifelé irányításának önmegerősítő szerepe van!

Feltehetően kevesen gondolnak arra, hogy amikor egy küzdősport-bemutatóra elmennek, vagy harci játékokat tekintenek meg, ritualizált agressziót látnak. Egyes természeti népeknél a mai napig fennmaradtak beavatási szertartások, melyek szintén ebbe a kategóriába tartoznak. Közvetlen vagy közvetett módon kapcsolati konfliktusok által előidézett, blokkolódó, majd a saját személy ellen feltörő indulat áll az önpusztítás nyílt formájának, az öngyilkosságnak a hátterében. Kevésbé látványos, de garantáltan önpusztító jellegű a játékszenvedély és a munkamánia is, természetesen az utóbbi társadalmi megítélése lényegesen kedvezőbb.

Még csekélyebb mértékben normasértő, de az egyén számára komoly veszélyt jelent a pszichoszomatikus betegségek kialakulása. Mind több tapasztalat és irodalmi adat szól amellett, hogy ebbe a csoportba sorolható a magas vérnyomás, a cukorbetegség, az asztma, a gyomorfekély, az allergia, a fekélyes vakbélgyulladás, az irritábilis bél-szindróma tünetegyüttes. Az utóbbi évtizedek orvosképzésének hiányossága, hogy nincs megfelelő együttműködés a különböző szakterületen működő kollégák között.

Összefüggés állapítható meg az egyes személyiségtípusok és a pszichoszomatikus tünetképzés módja között. A legismertebb az A típusú személyiség. Képviselőire a fokozott versenyszellem, a türelmetlenség, a fáradtság tagadása, a gyakoribb stresszhelyzetek, illetve sokszor azok keresése jellemző. Jobban szeretnek egyedül dolgozni, illetve vezető szerepre törekednek. Koszorúér-betegségre, szívinfarktus kialakulására nagyobb az esélyük az átlagemberhez képest. Sokan kétségbe vonják a fenti összefüggést, de a nagyszámú vizsgálat eredménye mégis a feltételezés helyességét látszik alátámasztani.

Igen kevéssé ismert a „megbetegítő család” kifejezés, amelynek három alaptípusát 1986-ban német szerzők írták le. Ezek a következők:

Korán kialakított, legtöbbször egyszerű, érzelmileg szegényes normák szerint él, minden változást veszélyhelyzetnek él meg és ez szorongást kelt. A gyermekek szempontjából a serdülőkor, a leválás időszaka válhat kritikussá. A szűk, merev korlátok nehezen törhetők át, a szülői minta az új tapasztalatoktól való félelmet gerjeszti.

Itt soha nem esik egy hangos szó, nem tűrik az érzelmi és indulati megnyilvánulásokat, a látszatharmónia kedvéért elvtelenül feladják nézeteiket, véleményüket.

A túlalkalmazkodás sokszor generációkon keresztül merev, erősen vallásos nevelési módszerekkel társul. Egyes családtagok „feláldozzák magukat” a többiek kedvéért, bár ezt senki sem kérte és maguk sincsenek tudatában ennek. Szerencsés esetben kezelhető depresszió, sokszor magas vérnyomás, és sajnálatos módon daganatos betegségek is kialakulhatnak.

Ebben a túlvédő magatartás, a fokozott aggodalom, az anya és a gyermekek között szimbiotikus kapcsolat alakul ki, a többi családtag bizonyos mértékű kirekesztődésével. Elmosódhatnak a családon belüli generációs határok, a gyerekek gyakran szülőszerepbe kerülnek.

Végül, de nem utolsósorban szót érdemel a családon belüli agresszió. Akkor sem könnyű elviselni, ha „csak” szóban történik, a tettlegesség ismételt megjelenése azonban felveti a szenvedő alanyok felelősségének a kérdését is. Nem kötelezhető természetesen senki arra, hogy az első vagy akár a második párválasztásában tévedhetetlen legyen. De: a lehetetlen életkörülmények konzerválása senkinek nem jó, különösen a gyerekek védtelenek és tehetetlenek, testi-lelki fejlődésük komolyan károsodhat. Igénybe lehet és kell venni ilyenkor minden családi, szociális és jogi segítséget, mert szinte minden nappal nehezebb korrigálni a kialakult egészségkárosodást, nehezebb kivédeni a tragikus kimenetelt.

Az agressziót érdemes – és lehet is – mederbe terelni és abban tartani. Kicsit hasonlít a tűzre, ha elhatalmasodik, nagy bajokat okoz, ám ha sikerül szabályozni, megkönnyíti életünket.



Patika Tükör - Dr. Vizy Beáta