„Az élet megpróbáltatásait nem kerülhetjük el” - szokták mondani. Igaz, ezzel nem is szeretnénk vitatkozni. Azzal azonban igen, hogy akkor panaszainkkal nem is érdemes orvoshoz fordulni. A depresszió a hangulatzavarok közé tartozó pszichiátriai betegség, amely mérhetetlen szenvedést okoz, és életünk minden területére káros hatással van: hátrányosan befolyásolja családi és emberi kapcsolatainkat, mindennapi és szabadidős tevékenységeinket, munkahelyi teljesítményünket.

Sokkal gyakoribb, mint azt gondolnánk: hazánkban a felnőtt lakosság több mint 20%-a - minden 5. ember - élete folyamán átél legalább egy depressziós epizódot. Mégsem ritka, hogy még magunknak sem merjük bevallani: lehet, hogy mi is ebben a betegségben szenvedünk.

A férfiak különösen gyakran titkolják problémáikat, mert általában úgy nevelkednek, hogy minden helyzetben erősnek kell lenniük, a depressziót pedig a gyengeség jelének tartják. A depresszió azonban nem a gyengeség jele, hanem betegség, amelyet az idegrendszer biológiai változása okoz.

A depresszió leggyakoribb, „klasszikus” formájának, a major depressziónak legjellemzőbb tünetei három csoportra oszthatóak:

•  tartós levert hangulat
•  az érdeklődés és örömérzés elvesztése vagy jelentős csökkenése
•  értéktelenség-érzés

•  önvád, bűntudat
•  koncentráció- és memóriazavarok, a gondolkodás lelassulása, döntésképtelenség
•  halállal, öngyilkossággal kapcsolatos gondolatok

•  a mozgás nagyfokú lelassulása vagy fokozott mozgáskésztetés;
•  fáradékonyság, erőtlenség;
•  az étvágy, a testsúly vagy mindkettő jelentős csökkenése, ritkábban növekedése;
•  alvászavar, gyakrabban álmatlanság, ritkábban aluszékonyság formájában.

A fenti tünetekből is kitűnik, hogy a depresszió általában befelé fordulással, bűntudattal, borúlátással és közönnyel jellemezhető. Ezzel szemben a férfi depresszióban gyakori a környezet felé irányuló agresszivitás (erőszakosság), fokozott türelmetlenség és az „öngyógyítási” próbálkozások (ahelyett, hogy orvoshoz fordulnának egyéb módszerekkel, például túlzott alkoholfogyasztással, igyekeznek megoldani problémáikat).

•  fokozott ingerlékenység, türelmetlenség
•  a környezet felé irányuló agresszivitás (erőszakosság) - szóbeli vagy tettleges
•  csökkent önkontroll, dühkitörések
•  szokatlan magatartás, csökkent önértékelés
•  mértéktelenség (túlzott alkohol- vagy kábítószer-fogyasztás, munkába vagy sportba való menekülés)
•  összetűzések a hatóságokkal

A nőkkel összehasonlítva, akiknek a depressziója gyakran például szorongásban vagy étkezési zavarokban nyilvánul meg, a férfiak hajlamosabbak környezetükön „kitölteni, levezetni” problémáikat. A gyengébb nem tagjai általában nyíltabban vállalják érzéseiket, könnyebben és hamarabb kérnek segítséget.

A depresszió talaján kialakuló viselkedésváltozás - amelynek egyik példája az alkoholfüggőség -, illetve a depresszió okán elkövetett, halállal végződő öngyilkosság szempontjából a férfiakat mindenképpen jobban kell féltenünk.

Régóta tudjuk, hogy a depresszióhoz társuló alkohol- vagy kábítószer-függőség - amely az alapbetegséget, a depressziót teljesen el is fedheti - sokkal gyakoribb férfiak, mint nők körében. Ha azok korábban kiegyensúlyozott férfiaknál - ritkábban nőknél - jelentkeznek, mindig gondolni kell a depresszió lehetőségére is. Ráadásul sem az alkohol, sem a kábítószerek nem okoznak tartós javulást a depressziós tünetekben - számtalan káros hatásuk mellett -, csupán a szorongás feloldásával kecsegtetnek néhány órára.

Az alkoholfüggőség azonban nem az egyetlen lehetséges útja a menekülésnek. Rendkívül káros hatása lehet annak is, ha valaki szokatlan, extrém sportokban vagy szerencsejátékokban szándékosan keresi a veszélyt, vagy kikapcsolódást nem ismerve temetkezik sportba vagy munkába.

A kezeletlen depresszió következményei közül talán a legtragikusabb az, amikor valaki saját kezével vet véget életének. A férfiak és nők depressziója közötti fontos különbség, hogy az öngyilkosságban meghaltak többsége - kétharmada, háromnegyede - férfi. Ennek számtalan magyarázata lehet.

Az egyik például az, hogy a férfiak sokkal gyakrabban választanak drasztikus öngyilkossági módszereket (akasztást, magasból leugrást), amikor is az életben maradás esélye kicsi. Egy másik az, hogy még végső elkeseredésükben is nehezen fordulnak orvoshoz, vagy kérnek bárkitől segítséget.

A depresszió az esetek túlnyomó többségében megfelelő gyógyszeres kezeléssel és pszichoterápiával gyógyítható. A férfiak és nők depressziójának kezelésére nincsenek külön gyógyszerek, de a férfi depresszió jellegéből adódóan, az erősebbik nem kezelésében nagyobb valószínűséggel lehet szükség addiktológus (alkohol-, gyógyszer- illetve drogfüggőséggel foglalkozó) szakorvos bevonására.

A teljes gyógyuláshoz elengedhetetlen az orvos és betege szoros együttműködése. Mindig tartsuk be az orvos utasításait. Az ő tudta és beleegyezése nélkül soha ne változtassunk a kezelésen. Például ne hagyjuk abba a gyógyszer szedését azért, mert jobban érezzük magunkat, hiszen a depresszió visszatérhet vagy rosszabbodhat.

Ma már világszerte elterjedt orvosi gyakorlat, hogy a kezdeti javulás után még legalább hat hónapig folytatják a gyógyszeres kezelést, de éveken át tartó kezelésre is szükség lehet.



Köszönjük a szakmai tanácsadóink közreműködését:

Dr. Harmatta János pszichiáter

Dr. Rihmer Zoltán pszichiáter

Dr. Kalmár Sándor pszichiáter

Dr. Pocsai Judit pszichiáter

Dr. Rekecki Erika pszichiáter

Dr. Szakács Katalin pszichiáter

Dr. Takács Judit pszichiáter"

Nevess többet, szeress jobban, tanulj még...


Dr. Kopácsi László
győri pszichiáter | life coach | blogger
gyógyszer-leszokás specialista
Benzo Blog elindítója és szerzője
Blogspot


 

«

Nők és a depresszió

6/19

Depresszió - Richter

»