Az iskola a diákok legnagyobb stresszforrásai közé tartozik. A nemzetközi felmérések szerint a gyerekek legalább ugyanannyit stresszelnek, mint a szüleik.


A stressz ugyanis a szervezet biológiai válasza az igénybevételre, a nehéz helyzetekre, minden olyan hatásra, ami váratlan és megterhelő. Nem azonos a félelemmel vagy a szorongással, melyek inkább a stressz lehetséges kísérőtünetei közé tartoznak más biológiai és viselkedéses válaszokkal együtt, mint például az irritáltság vagy idegesség, a depresszió, az agresszió és számos testi betegség.

Az iskolai stressznek környezeti, biológiai és pszichológiai okai egyaránt kimutathatók. A környezeti okok közé tartozik, hogy a gyerekeknek ma jóval hosszabb időt kell az iskolában tölteniük, mint régebben és többféle, iskolán belüli kihívással szembesülnek. Számos középiskolában hosszabb időt töltenek a gyermekek, mint az átlagos felnőtt a munkahelyen, miközben a felnőttnek sokkal több eszköz áll rendelkezésre a problémákkal való megküzdésben. A gyermekek nemcsak szellemileg, de fizikailag is kimerülnek a hosszú napok, a nulladik, a hetedik és a nyolcadik órák, a fakultációk és a különórák miatt. Az iskolában töltött időhöz emellett még az utazást is hozzá kell adni, ami napi szinten ismétlődve és összeadódva szintén igen megterhelő lehet. A fentiek után hiába szabadul a gyermek az iskolából, a tanulási feladatok az iskolán kívülre is elkísérik őket a házi feladatok, sőt az iskolaszünetre és a vakációra kiadott feladatok formájában.

Napjaink teljesítménykultusza is terheli a gyerekeket: a szülők gyakran nemcsak jó teljesítményt várnak el tőlük, hanem egyenesen a legjobbat, a maximálisat. A hibázást sok iskolában büntetik közvetlen vagy közvetett módon, ahelyett, hogy a tanulás egyik formájának tartanák. A gyerekeknek sokféle módon kell bebizonyítaniuk kiválóságukat: tesztet írnak, szóban felelnek, kitartó és lankadatlan koncentrációt várnak el tőlük. Fizikailag is egy helyben kell ülniük, esélyük sincs az egészséges működéshez szükséges mozgásmennyiségre. Ez azért is probléma, mert a stressz elvezetésének egyik leghatásosabb módszere a testmozgás lenne.

Az iskolai stressz további oka a tanuló kiszolgáltatottsága. A gyermeknek két "főnöke" van: a szülő és a pedagógus. Folyamatosan engedelmeskednie és alkalmazkodnia kell nemcsak az otthoni elvárásokhoz, de a tanárok előírásaihoz is. Az iskolapszichológusok azonban jól tudják, hogy a tanárok személyisége is sokféle, ami kikerülhetetlen módon rávetül pedagógiai munkájukra és a gyermekekhez való viszonyukra - időnként meglehetősen negatív formában.

Az iskolatársak között mindig előfordulnak olyan problémás gyerekek, akik további stresszforrást jelentenek. Csúfolódással, bosszantással, sokszor fizikai erőszakkal zaklatják a többieket, megtalálva azok gyenge pontjait. Ez gyakran olyan mérvű stresszt jelent, hogy a gyermeket pszichológushoz kell vinni, mert az osztályban tehetetlen a zaklatással szemben, otthon pedig nehéz elmondania, kifejeznie az iskolai frusztrációk személyes okait.

A felsőbb iskolai osztályokban a jövőtől való aggodalom válik kiemelkedő stresszforrássá. A gyerekek bizonytalanok azzal kapcsolatban, hogy mi lesz velük egy-két év múlva. A világot még nem ismerik, szorongásaik révén még jobban felnagyítják az előttük álló jövőre vonatkozó félelmeket.

Végül szót kell ejteni a szülők stresszéről is, amelyet hazavisznek a munkahelyről, vagy otthon generálják a párkapcsolati problémák miatt. Ez megjelenik a gyermek számára a szülő idegességében, túlzó vagy indokolatlan emocionális reakcióiban, a feszült családi légkörben, illetve pozitív modell nyújtása helyett rosszul alkalmazkodó viselkedésminták "tanításában".



life.hu - 2013.10.03.