A régebben mániás depressziónak nevezett bipoláris („kétpólusú”) betegség súlyos, gyakran a cselekvőképességet is korlátozó kedélybetegség. Két típusát különböztetik meg. Az I-es típusú bipoláris betegség jellegzetessége a mánia, eufória (kórosan felfokozott aktivitás, örömérzés) és a depresszió időszakainak váltakozása. A mániás időszakokban a beteg valóság-érzékelése is torzulhat - más szóval pszichózis alakulhat ki.

A II-es típusú bipoláris betegség abban különbözik az I-es típusútól, hogy a depresszió nem mániával, hanem annak enyhébb formájával: hipomániával váltakozik.

Az Egyesült Államokban körülbelül 2,3 millió ember szenved az egészséget, a szakmai előrejutást és a párkapcsolatokat egyaránt veszélyeztető bipoláris betegségben.

A tünetek súlyossága egyénenként változó. A betegség mániás vagy hipomániás szakaszában a beteg indokolatlanul derűlátó, esetleg úgy érzi, emberfeletti képességek birtokában van. Jellemző erre az állapotra a fokozott aktivitás, a csapongó gondolkodás, a felgyorsult beszéd, a fokozott szexuális késztetés, valamint az izgatottság, nyugtalanság, ingerlékenység, az összpontosítási és az ítélőképesség romlása.

A depressziós fázisban a beteg búskomor, bűntudata van, szorong, gondolkodása nehézkesebb, kilátástalannak érzi a jövőt, alvási és étkezési szokásai megváltoznak, önbecsülése megbicsaklik, kimerültnek érzi magát, elveszti érdeklődését kedves időtöltései iránt, öngyilkosságra gondol, lelki egyensúlyából könnyen kizökken. Az eufória és a depresszió olykor egyidejűleg van jelen (kevert fázis).

A bipoláris betegség gyakran jár együtt kémiai vagy egyéb (pl. szerencsejáték-) függőséggel. Az öngyilkosság veszélye miatt a helyes diagnózis és kezelés életmentő lehet.
 
A fiatalok bipoláris betegsége a társadalmi normákkal való szembefordulás, a tanulmányi nehézségek és a drogokkal való visszaélés veszélyét rejti magában. A gyermekek bipoláris betegsége olykor összetéveszthető a figyelemhiány-hiperaktivitás rendellenességgel. Serdülőkorban a bipoláris betegség drogfogyasztás, törvényszegés, figyelemhiány és hiperaktivitás, esetleg tudathasadás (szkizofrénia) képében jelentkezhet.

Számos biológiai és környezeti tényező kóroki szerepét tételezik fel, de a betegségnek valószínűleg jelentős örökletes összetevője van. Az érintettek mintegy 60%-ának van hasonló betegségben szenvedő rokona. A bipoláris epizódot olykor trauma vagy nehezen feldolgozható veszteség váltja ki. A férfiak és a nők egyformán fogékonyak a bipoláris betegségre.

A pontos kiváltó okot még nem sikerült azonosítani, de valószínűleg az agyi ingerületátvivő anyagok (neurotranszmitterek) elválasztásának szabályozásáért felelős gének működésének megváltozása indítja el a kórfolyamatot. A bipoláris betegségre egyébként is jellemző hangulathullámzást az alkohol és a drogok tovább erősíthetik.

Magának a betegnek sokszor fel sem tűnik hangulatának kóros hullámzása, amíg egy családtag vagy barát fel nem hívja erre a figyelmét, és meg nem győzi arról, hogy fel kell keresnie háziorvosát vagy pszichiáterét. Az orvos először is kikérdezi a beteget a tünetek addigi alakulásáról, és esetleg elvégeztet néhány vizsgálatot, például a pajzsmirigybetegségek vagy a B12-vitamin¬hiány kizárása céljából. Bizonyos gyógyszerek – például kortikoszteroidok, Parkinson-kór, ill. depresszió-ellenes szerek - szintén okozhatnak hangulathullámzást.

A bipoláris betegség tartósan fennálló - idült - állapot, meggyógyítani nem lehet, de kezelni igen. Hosszú távú gyógyszeres kezeléssel és pszichoterápiával (azaz beszélgetésekkel) a tünetek enyhíthetők. A gyógyszerek közül elsősorban a lítium, az antidepresszívumok, az antipszichotikumok és az epilepsziaellenes gyógyszerek váltak be erre a célra.

A betegeknek tisztában kell lenniük állapotuk természetével és azzal, hogy mi válthatja ki a tünetek fellángolását. Fontos, hogy ne fogyasszanak drogokat és alkoholt, és pontosan az orvosi ajánlások szerint szedjék gyógyszereiket. Sok betegnek segítséget jelent, ha csatlakozik egy terápiás csoporthoz.