Társadalmunk jelenkori kórképének egyik mutatója az is, hogy nem tudunk eléggé odafigyelni gyerekeinkre. A szülők javarésze túlmunkákat vállal, a munkahelyén túlórázik, és jó, ha vacsoraidőben együtt tudnak lenni. Sajnálatosan két dolog között kell választaniuk: a szorosabb családi élet vagy az anyagiak előteremtése között. Sok esetben a gondok csak akkor derülnek ki, amikor a gyerek sorra kapja magatartásáért az intőket, néhány tárgyból bukásra áll, és a mit sem sejtő szülőt behívják az iskolába. Mi lehet a probléma megoldása? Ennek a kérdésnek járt utána az MTI-Press, és némi keresgélés után rátalált a Bodzavár Alapítványra, amelynek vezetőjétől, Radnay Pétertől igyekeztünk megtudni kérdésünkre a választ.

- Mikor, és milyen céllal jött létre a Bodzavár Alapítvány?

- Az alapítványt 2006-ban hoztuk létre. Célunk, hogy korszerű és leleményes módszerekkel visszaadjuk a tanulás élvezetét, és a leszakadókat visszatereljük a középmezőnybe. A kitűnőket szabadidőhöz juttassuk, a szülőknek pedig segítsünk kievickélni a nevelési csapdákból.

- Hány fővel működnek, és milyen anyagi forrásból tudnak gazdálkodni?

- Állandó, fizetett alkalmazottat nem engedhet meg magának alapítványunk, ugyanakkor hat-nyolc szakember önkéntesként folyamatosan a segítségünkre van. Ők pedagógusok, fejlesztő tanárok, pszichológusok és lelkes "amatőr szórakoztatók". Anyagi forrásainkat magunknak teremtjük elő különféle szolgáltatásokkal és programjaink részvételi díjával. Rendszeres támogatónk nem volt és most sincs.

- Kiknek, hol szerveznek programokat, és milyen számban vesznek részt a gyerekek?

- A szünetekben fejlesztő táborokat, tanítási időben hétvégenként fejlesztő tanfolyamokat tartunk 7 és 18 év közötti gyerekeknek. Szülői és pedagógustréningjeinkkel az ország minden részét járjuk. Évente közel háromezer gyermekkel és szüleikkel kerülünk közvetlen kapcsolatba. Internetes havi lapunkat pedig közel harminc ezren olvassák rendszeresen.

- Mettől-meddig és helyileg hol tartanak csoportfoglalkozásokat?

- A táborok és tanfolyamok helyszíne a Balaton-felvidéken, "Bodzaváron", az alapítvány oktatóközpontjában van. Helyileg egy pici műemlékfalu, a Vöröstó határában, amelyet teljes egészében erdei környezet vesz körül.

- Miből állnak a gyerekek programjai?

- A programok az önfeledt szórakozás, a sportolás illúzióját keltik, főleg a nyári és a téli fejlesztő táborainkban, de a tanfolyamok sem emlékeztetnek az iskolára. A gyerekek festenek, táncolnak, hangszereken játszanak, sziklát másznak, lovagolnak, kirándulnak. Eközben kollégáink precíz szempontrendszer szerint mérik fel képességeiket. Foglalkozásainkon szerepjátékokba, tematikus játékokba, vetélkedőkbe, versenyekbe rejtjük a tematikát. Egy nap előre megtervezett délelőtti és délutáni foglalkozásokból áll, közöttük egy-egy meghívott vendég, például festő, zenész, sportoló, kézműves "szórakoztatja" a gyerekeket. Akiknél az eredményesség már csak tanulástechnikai kérdés, azoknak korszerű és hatékony tanulási módszereket oktatunk. A képességzavaros gyerekek pedig a fejlesztés mellett megtanulnak kompenzálni, a meglévő hátrányaikat kerülőutakon ellensúlyozni.

- Milyen problémával küzdő gyerekeket fogadnak, és vannak-e köztük, akik más országokból érkeznek önökhöz?

- Egyszerű szorgalmi és magaviseleti problémáktól egészen a koncentrációzavaros, autisztikus jegyeket viselő gyerekekig széles a paletta. Gyakoriak a diszlexiás, diszgráfiás, diszkalkuliás gyerekek a csapatban. De sok elfáradt, stresszes jó tanulónk is van. Egyre több a külföldi résztvevőnk. Főleg a többnyelvűség, illetve az anyanyelv oktatásának problémái miatt hátrányt szenvedő családok keresnek minket Romániából, Szlovákiából, Ausztriából és Horvátországból. Nyaranta távolabbról is eltalálnak hozzánk, így példaként említhetem Írországot, és Olaszországot.

- Hogyan tudják lemérni az elért eredményeket, milyen a szülői visszacsatolás?

- Az eredmények lemérése végtelenül egyszerű: tanfolyamaink három alkalomból állnak, közöttük egy-egy hónap szünettel. Csak akkor tesz meg valaki a gyermekével esetenként több száz kilométert, ha eredményt, kedvező változást tapasztal nála. Természetesen magunk is folyamatosan mérjük a gyerekek eredményességét. A magam részéről elsősorban az önértékelés, az önbizalom, a motiváció helyreállását tekintem a legfontosabb eredménynek. Másodlagos "tünetként" idővel az iskolai eredmények is javulást szoktak mutatni. Minden résztvevőnk felkészültségét és változását folyamatosan nyilvántartjuk. Általában évekig kapcsolatban maradunk a gyerekekkel és családjukkal. Minden program után szöveges értékelést adunk, illetve személyes beszélgetés keretében egyeztetünk.



2011. október 27. - MTI-Press