A kamaszok és a felnőttek nem ugyanúgy reagálnak a stresszre

A stressz megfelelő mennyisége segít nekünk, hogy elérjük céljainkat, és hogy jól végezzük dolgunkat. A túl sok stressz viszont komoly károkat okozhat a keringési- és az immunrendszerben valamint az agy számos területén.

A stresszt leginkább, ahhoz a hatáshoz lehetne hasonlítani, amit a szobrász fejt ki a márványtömbre. Megfelelő erőt használva mesterművet alkothat, túl naggyal viszont darabokra törheti a márványt.

Adriana Galván, neurobiológus a Kalifornia Egyetemen a stressz felnőttekre és serdülőkre gyakorolt hatását vizsgálja. „Az eddigi tanulmányok a kognitív képességeket csak krónikus, komoly és traumatikus stressz során vizsgálták. Kutatásunkban mi azt vizsgáljuk, milyen hatással van a hétköznapi stressz, és a megfelelő stressz a döntéshozatalra a kamaszkorban.” – mondta Galván.

Ha stressznek vagyunk kitéve, az agy úgy reagál, mint egy valós veszélyhelyzetre. A hipotalamuszból kiinduló folyamat stimulálja a mellékveséket, hogy adrenalint és kortizolt termeljenek, megnövelik a vérnyomást és gyorsítják a szívverést. Ha a veszélyhelyzet elmúlik a hippokampusz megszakítja ezeknek a hormonoknak a termelését és a test visszaáll normál állapotba.

Az állatokkal végzett kutatások azt mutatják, hogy a krónikus stressz hatására az agy bizonyos részeiben, mint pl. a hippokampusz és a prefrontális agykéreg csökken a neuronok mérete. Ezek a részek pedig felelősek a memória és figyelem képességéért. A krónikus stressz ugyanakkor hozzájárul az amygdala neuronjainak növekedéséhez. Ezek a változások pedig befolyásolhatják az egyén döntéshozó-képességét.

Az, hogy az egyének, hogyan reagálnak a stresszre, nagyon eltérő lehet, és függ a tapasztalatoktól. Általában a stressz-faktor – pl. egy iskolai projekt – bekapcsolja a stressz-áramkört, ami a stressz elmúltával kikapcsolódik. Ezt azonban több dolog hatására megváltozhat. Az ismétlődő stressz-faktor és hozzá történő sikertelen alkalmazkodás valamint egyéb defektusok meggátolhatják az áramkör kikapcsolását.

Galván egy nap négyszer ellenőrzi a résztvevők stressz-szintjét, ha valakinél nagyon magas vagy nagyon alacsony értéket mérnek, rögtön be kell jönnie kiértékelésre. Az adatok azt mutatják, hogy a tinédzserek számára a legnagyobb stressz-forrást a szülők jelentik, felnőttek számára pedig a munkájuk.

Időbeosztás szempontjából is vannak eltérések, a fiatalok kora este, a felnőttek reggel stresszesek a leginkább. Az adatokból az is kiderül, hogy a kamaszok kognitív képességei sokkal nagyobb károsodást szenvednek stresszhelyzetben, mint a felnőtteké. Ez pedig a magasabb kortizol-szintnek tudható be. Korábbi kutatások is bizonyították, hogy azonos mértékű stressz alatt a serdülők szervezete sokkal több kortizolt termel, mint a felnőtteké.

A kutatók azt várják, hogy az eredményeknek hatással lesznek a köztudatra, ugyanis rengeteg információt biztosítanak majd számos szakterület – pszichiátria, pszichológia, pedagógia – számára. A tanulmány bizonyítékot szolgáltat arra nézve, hogyan befolyásolja stressz az egyén kognitív képességeit és agyi funkcióit, melyeket eddig csak laboratóriumi körülmények közt vizsgáltak.

Ha az eredmények kimutatják, hogy a kamaszkorúak sokkal érzékenyebbek a környezeti stresszre, a szakértők remélhetőleg új módszereket dolgoznak ki a megelőzésre és a stressz csökkentésére. Ez pedig pozitív hatással lesz a populáció azon részére is, amely nem küzd klinikailag súlyos problémákkal.


Medipress - 2010.09.08