"Megálltam szédülve, hajam égnek áll, a hang megakadt torkomban." - Vergilius

A társadalom hajlamos a fóbiák jelenségét elbagatellizálni, vagy félreérteni. Sokszor emlegetjük például, hogy „munkafóbiám” (helyesen: munkaundorom) van stb.. Pedig a fóbia olyan összesűrűsödött, irtóztató és alig leküzdhető félelem, amely a fóbiát kiváltó, ún. provokáló helyzetekben ellentmondást nem tűrve, szinte bénítóan tör különböző testi-lelki panaszok és tünetek formájában a felszínre.

A fóbiás rosszullét, váltsa ki azt bármilyen helyzet, bármilyen állat, vagy bárki: voltaképpen egy akut stressz reakció. Egy pánikroham. Erről pedig már a közgondolkodás is tudja, hogy pokoli. Ne ijesztegessük a fóbiásokat! Otromba, ostoba viselkedés.

A fóbia félreállítása

Mi is az a fóbia?

A fóbia „természetellenes”, a szenvedő által is (!) irracionálisnak, indokolatlannak, alaptalannak érzett óriási, páni (!) félelmet jelent. Borzalmas rettegés. A legkorábban, már gyermekkorban jelentkező fóbiák, ösztönös félelmek az ősidőkben még legtöbbször veszélyes természeti jelenségektől (mennydörgés/villámcsapás-fóbia – brontofóbia), állatoktól: vadállat/kutya-fóbia – kinofóbia, pókfóbia – arachnofóbia, hüllő/kígyó-iszony...

A többi javarészt egy korábbi pánikrohamhoz, vagy pánikszerű rosszulléthez kötődik, voltaképpen véletlenszerűen. Közlekedési fóbia (autóbuszon átélt pánikroham után), "bezártságérzés" (klausztrofóbia, amikor valaki beszorult a liftbe és ott bepánikolt), nyelésfóbia (félrenyelést követően), szociális fóbia (megsemmisítőként átélt   "leszereplés" után).

Hasonló lélektani mechanizmussal alakulhat ki a férfiak átmeneti félelme és elkerülő magatartásként a merevedési zavara egy következő "felsüléstől". Vagy a nők vaginizmusa, egy fájdalmas koitusz után.

Vannak aztán "otthonról hozott", a minta tanulás révén "megörökölt" fóbiák is.

A fóbiákat három nagy csoportba szokták sorolni: az első a konkrét dolgok felé irányuló rettegés (pl. arachnofóbia, a második a különféle szociofóbiák, amelyek lehetnek generalizáltak vagy konkrétabbak (pl. antropofóbia), a harmadik csoportba az összetett kórképek tartoznak, amelyek akár többféle fóbiát és kiegészítésképpen további pszichés zavarokat is tartalmaznak (pl. pánikbetegség).
 

Honnan erednek a fóbiák?

Ez a téma a mai napig vita tárgyát képezi a pszichológusok között. Többféle vélekedés küzd egymás ellen: az egyik szerint a gyermekkorban, illetve a felnövekedés folyamán szerzett olyan benyomásokat az ember, amelyek felnőtt korban is működnek benne. A másik szerint kondicionálással alakult ki a félelem (pl. villámcsapás érte). A harmadik genetikai indoklást használ, azaz azt állítja, hogy azokkal a dolgokkal szemben, amelyektől ódzkodni kellett az ősembernek a túlélés érdekében, azokkal szemben ma is könnyebben alakul ki fóbia (pl. arachnofóbia, azaz pókiszony).

Szerintem, mint azt fent már jeleztem, mind a három kórok jelentőséggel bírhat. Kinél ez, kinél az. Kinek a pap, kinek a papné.
 

Gyakori fóbiák

 

Félelem tárgyai	A fóbia megnevezése
Állatok
♦  macskák	♦  Ailurofóbia
♦  pókok	♦  Arachnofóbia
♦  kutyák	♦  Cinofóbia
♦  rovarok	♦  Entomofóbia
♦  kígyók	♦  Ofidiofóbia
Környezet
♦  mélység	♦ Akrofóbia
♦  por	♦ Amatofóbia
♦  hideg idő	♦ Frigofóbia
♦  mennydörgés	♦ Keraunofóbia
♦  sötétség (sötét)	♦ Niktofóbia
♦  hangos zaj	♦ Fonofóbia
♦  fény	♦ Fotofóbia
♦  tűz	♦ Pirofóbia
Vér, tű, sebzés
♦  vér	♦ Hemofóbia
♦  fájdalom	♦ Odinefóbia
♦  büntetés	♦ Poinefóbia
Helyzetek
♦  végtelenség	♦ Apeirofóbia
♦  zárt hely, zárt helyiség	♦ Klausztrofóbia
♦  vizsga	♦ Topofóbia ("lámpaláz")