A fóbiák - szóljon a kóros mértékű, irracionális félelem magasságról, valamely tárgyról, élőlényről, vagy természeti jelenségről - a fóbiák minden esetben eltúlzott, indokolatlan rettegést takarnak.

De, mitől, miért alakulhat ki a páni félelem és a szorongás testi következményei (pl. tenyér izzadás) az egyik emberben egy olyan környezeti tényezőtől, ami másoknak természetes? Van-e a viszolygásnak ellenszere? Ezzel kapcsolatos mostani Benzó Blog bejegyzésünk.

Természetes idegenkedésen is alapulhat

A különféle állatoktól (rovarok, pókok, kígyók, halak, madarak, rágcsálók: egér, patkány, stb.) és a természeti jelenségektől (sötétség, villámlás, dörgés, stb.) való páni félelem, több mint valószínű, hogy az ember ősi félelmében gyökerezik, az életét veszélyeztető dolgoktól. Ide sorolható a magasságtól-mélységtől való félelem is, hiszen az ősembernek nem volt alkalma több tíz és százméteres magasságokba felemelkedni.

Mégis érdekes, hogy miért tör felszínre évezredek távolából, pánikroham formájában a figyelmeztető jelzés. Egyes embereknél miért csak nehézségek árán képes legyőzni a páni félelmet a tudatosság. Miért adnak maguknak oly nehezen esélyt sokan, miért nem mernek egyedül szembe szállni szorongásaikkal? Miért, csak hosszú szenvedés után engedik magukhoz a pozitív tapasztalatokat?
 
 

Legtöbbször negatív tapasztalat alakítja ki

 
Akit kutya már megharapott életében, természetes módon félhet a kutyáktól, aki méh-, vagy darázscsípéstől kapott már anafilaxiás sokkot, nyilvánvaló, hogy félti az életét, ha meglát egy repülő rovart. A különféle fóbiákat gyakorta egy korábbi negatív élmény alakította ki. Még az sem kell, hogy ez saját élmény legyen.  A negatív „tapasztalat” közvetlen módon is történhetett, a fóbiás magatartás mintatanulással is eltanulható. A fóbiás szülő például „átörökítheti”, átadhatja, akaratlanul megtaníthatja saját pánikrohamokat kiváltó fóbiáira gyermekét is.
 
 

Vannak megmagyarázhatatlan félelmek is

 
A kozmosz végtelenségétől való félelem (kozmofóbia), jobbra elhelyezkedő tárgyaktól való félelem (dextrofóbia) olyan dolgoktól való fóbiás idegenkedést fednek, amelyek nem jelentenek veszélyt.
                                                                                                                                     
Aki a leüléstől fél, valószínűleg nem a testhelyzettől idegenkedik, hiszen néha ő is elfárad, hanem inkább a felállás nehézségeitől, derékfájdalmaktól, a testhelyzet okozta kiszolgáltatottságtól vagy az álló emberekhez viszonyított alacsony elhelyezkedés kényelmetlenségétől fél. A kozmosz végtelenségét ugyan a tudomány tudja bizonyítani, de a világűr végtelenségét élményt legalább hozzávetőlegesen megtapasztalni csak a kiképzett űrhajósok aprócska csoportja számára lehetséges.
 

A fóbiák kezelésére egy későbbi Benzo Blogban visszatérek.


Amennyiben fontosnak tartja ezeket az ismereteket, kérem, ossza meg a Benzo Blogot rokonaival, barátaival és ismerőseivel. Vigyázzon rájuk is!


Kérem, ne feledje el kitölteni a Benzodiazepin szedési kérdőívet!


Nevess többet, szeress jobban, tanulj még...