Elicea

Alkalmazási előírás (2. rész)

(lényegre koncentrálva)

[1. rész]

 

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

 
A mellékhatások a kezelés első 1‑2 hetében a leggyakoribbak, a kezelés folytatása esetén rendszerint intenzitásuk és a gyakoriságuk is csökken.
 
A mellékhatások táblázatos felsorolása

Az alábbi felsorolás azokat az SSRI-k alkalmazása mellett észlelt mellékhatásokat mutatja szervrendszer szerinti csoportosításban és gyakoriságuk sorrendjében, amelyeket placebokontrollos klinikai vizsgálatokban vagy spontán forgalomba hozatalt követően az eszcitaloprám kezelés során jelentettek.
 
A feltüntetett gyakoriságok a klinikai vizsgálatokban tapasztalt, nem placebokorrigált értékek. A gyakoriságokat a következők szerint határozták meg:  

Szervrendszeri kategóriák	Gyakoriság	Nemkívánatos hatás, mellékhatás
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek	Nem ismert	thrombocytopenia
Immunrendszeri betegségek és tünetek	Ritka	anafilaxiás reakció
Endokrin betegségek és tünetek	Nem ismert	túlzott ADH-szekréció
Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek	Gyakori	csökkent étvágy, fokozott étvágy, testtömeg‑növekedés
	Nem gyakori	testtömegcsökkenés
	Nem ismert	hyponatraemia, anorexia1
Pszichiátriai kórképek	Gyakori	szorongás, nyugtalanság, zavart álmok, nők és férfiak: csökkent libidó, nők: orgazmuszavar
	Nem gyakori	fogcsikorgatás, agitáció, idegesség, pánikroham, zavart állapot
	Ritka	agresszió, deperszonalizáció, hallucináció
	Nem ismert	mánia, öngyilkossági gondolatok, öngyilkos magatartás2
Idegrendszeri betegségek és tünetek	Nagyon gyakori	fejfájás
	Gyakori	insomnia, aluszékonyság, szédülés, paraesthesia, tremor
	Nem gyakori	ízérzékelési zavar, alvászavar, ájulás
	Ritka	szerotonin szindróma
	Nem ismert	dyskinesia, mozgászavar, görcsroham, akathisia / pszichomotoros nyugtalanság1
Szembetegségek és szemészeti tünetek	Nem gyakori	mydriasis, látászavar
A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei	Nem gyakori	tinnitus
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek	Nem gyakori	tachycardia
	Ritka	bradycardia
	Nem ismert	EKG‑n QT-megnyúlás, kamrai arrhythmia, beleértve a torsade de pointes‑ot is
Érbetegségek és tünetek	Nem ismert	orthostaticus hypotonia
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek	Gyakori	sinusitis, ásítozás
	Nem gyakori	epistaxis
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek	Nagyon gyakori	hányinger
	Gyakori	hasmenés, székrekedés, hányás, szájszárazság
	Nem gyakori	gastrointestinalis vérzés (beleértve a rectalis vérzést)
Máj- és epebetegségek, illetve tünetek	Nem ismert	hepatitis, kóros májfunkciós értékek
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei	Gyakori	fokozott verejtékezés
	Nem gyakori	urticaria, alopecia, bőrkiütés, pruritus
	Nem ismert	ecchymosis, angiooedema
A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei	Gyakori	arthalgia, myalgia
Vese- és húgyúti betegségek és tünetek	Nem ismert	vizeletretenció
A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek	Gyakori	férfiak: ejakulációs zavar, impotencia
	Nem gyakori	nők: metrorrhagia, menorrhagia
	Nem ismert	galactorrhoea, poszt partum vérzés3, férfiak: priapismus
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók	Gyakori	fáradtság, láz
	Nem gyakori	ödéma

¹ Ezeket az eseményeket az SSRI-k terápiás osztályában jelentették.
 
 ² Öngyilkossági gondolatról és öngyilkos magatartásról szóló eseteket jelentettek az eszcitaloprám‑terápia alatt, vagy a kezelés megszakítását követő korai időszakban (lásd 4.4 pont).
 
³ Ezt az eseményt az SSRI/SNRI-k teljes terápiás csoportjára vonatkozóan jelentették (lásd: 4.4, 4.6 pont).
 
QT-intervallum-megnyúlás

A forgalomba hozatalt követő időszakban kamrai arrhythmiát – azon belül torsade de pointes‑ot is – jelentettek elsősorban nők és olyan betegek körében, akiknél hypokalaemia, illetve már a kezelést megelőzően is QT‑intervallum-megnyúlás vagy más szívbetegség állt fenn (lásd 4.3, 4.4, 4.5, 4.9 és 5.1 pont).
 
Gyógyszercsoportra jellemző hatások

Javarészt 50 éves vagy idősebb betegekkel folytatott epidemiológiai vizsgálatok a csonttörések kockázatának növekedését mutatták SSRI‑ket és TCA‑kat szedő betegeknél. A kockázathoz vezető mechanizmus nem ismert.
 
A kezelés megszakításakor jelentkező megvonási tünetek

Az SSRI/SNRI-kezelés abbahagyása (főleg, ha a leállítás hirtelen történik) gyakran vezet megvonási tünetekhez. A leggyakrabban jelentett reakciók: szédülés, érzészavarok (beleértve a paraesthesiát és az áramütésszerű érzéseket is), alvászavarok (beleértve az insomniát és az élénk álmokat), izgatottság vagy szorongás, hányinger és/vagy hányás, tremor, zavartság, verejtékezés, fejfájás, hasmenés, palpitatio, emocionális instabilitás, ingerlékenység és látászavarok. Ezek a tünetek általában enyhék vagy mérsékeltek és spontán megszűnnek, de néhány betegnél súlyosak és/vagy elhúzódóak is lehetnek. Ezért javasolt az eszcitaloprám fokozatos elhagyása azoknál a betegeknél, akiknél az eszcitaloprám kezelés már nem szükséges (lásd 4.2 és 4.4 pont).
 

4.9 Túladagolás

 
Toxicitás

Az eszcitaloprám túladagolásról csak kevés klinikai adat áll rendelkezésre, és az esetek nagy részénél egyéb gyógyszerek együttes túladagolása is előfordult. Az esetek többsége enyhe tünetekkel járt vagy tünetmentes volt. Ritkán jelentettek fatális esetet, önmagában eszcitaloprámmal történt túladagolás során, az esetek többségében a túladagolás más gyógyszerrel együtt történt. Az eszcitaloprámot önmagában, 400 és 800 mg közötti adagban bevéve semmilyen súlyos tünet nem jelentkezett.
 
Tünetek

Az eszcitaloprám túladagolásakor elsősorban központi idegrendszeri (szédülés, tremor, izgatottság, illetve ritkán szerotonin szindróma, görcsroham és kóma), gastrointestinalis (hányás/hányinger), cardiovascularis (hypotensio, tachycardia, QT‑intervallum-megnyúlás és arrhythmia) és a só-/vízháztartás egyensúlyzavarára utaló tünetekről (hypokalaemia, hyponatraemia) számoltak be.
 
Kezelés

Nincs specifikus antidotuma. Szabad légutakat kell biztosítani és fenntartani, megfelelő oxigénellátást és légzésfunkciót kell biztosítani. Gyomormosás és aktív szén alkalmazása megfontolandó. A per os bevételt követően, amilyen hamar csak lehet, gyomormosást kell végezni. Általános tüneti szupportív kezelés mellett a szívműködés és a többi életfunkció ellenőrzése ajánlott.
 
Túladagoláskor ajánlott az EKG ellenőrzése olyan betegek esetében, akik pangásos szívelégtelenségben/bradyarrhythmiában szenvednek, egyidejűleg egyéb, a QT‑intervallumot megnyújtó gyógyszereket szednek vagy megváltozott a metabolizmusuk (például májkárosodás esetén).
 
 

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

 

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

 
Farmakoterápiás csoport: antidepresszánsok, szelektív szerotonin visszavétel‑gátlók. ATC: N06AB10.
 
Hatásmechanizmus

Az eszcitaloprám szelektíven gátolja a szerotonin (5‑HT) visszavételét, és nagy affinitással kötődik az elsődleges kötőhelyhez. A szerotonin-transzporter alloszterikus kötőhelyéhez is kötődik, 1000-szer kisebb affinitással.
 
Az eszcitaloprámnak egyáltalán nincs vagy csak nagyon kicsi az affinitása számos receptorhoz, beleértve az 5‑HT1A-, 5‑HT2-, DA D1- és D2-receptorokat, az alfa1-, alfa2-, béta-adrenerg receptorokat, a hisztamin H1-, a muszkarin-kolinerg-, benzodiazepin- és opiát-receptorokat. Az 5‑HT-visszavétel-gátlás az egyetlen valószínűsíthető hatásmechanizmus, amellyel az eszcitaloprám farmakológiai és klinikai hatása magyarázható.
 
Farmakodinámiás hatások

Egy egészséges egyéneken végzett, kettős vak, placebokontrollos EKG-vizsgálatban a QTcF (Fridericia szerint korrigált QT) kiindulási értékhez viszonyított változása a napi 10 mg-os dózis esetén 4,3 ezredmásodpercnek (90%‑os CI: 2,2‑6,4), míg a napi 30 mg-os szupraterápiás dózis esetén 10,7 ezredmásodpercnek (90%‑os CI: 8,6‑12,8) adódott (lásd 4.3, 4.4, 4.5, 4.8 és 4.9 pont).
 
Klinikai hatásosság

Major depressziós epizódok
Négy rövidtávú (nyolchetes) kettős vak, placebokontrollos vizsgálat közül háromban hatásosnak találták az eszcitaloprámot a major depressziós epizódok akut terápiájában. Egy hosszú távú, relapszus-prevenciós vizsgálatban a kezdeti 8 hetes, nyílt kezelési szakaszban napi 10 vagy 20 mg eszcitaloprámra reagáló, 274 beteget soroltak be véletlenszerűen a 36 hetes, legutóbb alkalmazottal megegyező adagú eszcitaloprám- vagy placebocsoportba. Ebben a vizsgálatban a meghosszabbított 36 hetes vizsgálati szakaszban továbbra is eszcitaloprámmal kezelt betegek csoportjában szignifikánsan hosszabb idő telt el a visszaesésig, mint a placebocsoportban.
 
Szociális szorongásos zavar
Az eszcitaloprám három rövidtávú (12 hetes) vizsgálatban és a reszponderek 6 hónapos relapszus-prevenciós vizsgálatában egyaránt hatásos volt a szociális szorongásos zavar kezelésében. Egy 24 hetes dózis-meghatározó vizsgálatban igazolták az 5, 10 és 20 mg eszcitaloprám hatásosságát.
 
Generalizált szorongás
Az eszcitaloprám napi 10 és 20 mg-os adagban négy placebokontrollos vizsgálat mindegyikében hatásos volt. Három hasonló felépítésű, összesen 421 eszcitaloprámmal, illetve 419 placebóval kezelt betegre kiterjedő vizsgálat egyesített adatai szerint a reszponder arány 47,5%, illetve 28,9%, a remissziós arány pedig 37,1%, illetve 20,8% volt a két csoportban. Az első héttől kezdve tartós hatást tapasztaltak. A 20 mg/nap eszcitaloprám hosszú távú hatékonyságát igazolták egy 24‑76 hetes, randomizált, a fenntartó terápia hatékonyságára irányuló vizsgálatban, 373 olyan beteg esetében, akik a kezdeti 12 hetes nyílt kezelésre reagáltak.
 
Obszesszív-kompulzív zavar
Egy randomizált, kettős vak klinikai vizsgálatban a napi 20 mg eszcitaloprám 12 hét kezelést követően különült el a placebótól az Y-BOCS skála összpontszáma alapján. 24 hét kezelés után mind a 10 mg/nap, mind a 20 mg/nap eszcitaloprám felülmúlta a placebót. A napi 10 és 20 mg eszcitaloprám relapszus-prevenciós hatását egy 16 hetes, nyílt, eszcitaloprám kezelésre reagáló, majd ezt követően egy 24 hetes, randomizált, kettős vak, placebokontrollos fázisban résztvevő betegekkel bizonyították.
 

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

 
Felszívódás

A felszívódás majdnem teljes, és független a táplálékfelvételtől. Többszöri dózis után az átlagos tmax = 4 óra. A racém citaloprámhoz hasonlóan az eszcitaloprám várható abszolút biohasznosulása is kb. 80%.
 
Eloszlás

A látszólagos megoszlási térfogat (Vd,béta/F) per os bevételt követően megközelítőleg 12‑26 l/ttkg. Az eszcitaloprám és fontosabb metabolitjainak plazmafehérjékhez való kötődése 80% alatti.
 
Biotranszformáció

Az eszcitaloprám a májban demetilált és di-demetilált metabolitokra bomlik. Mindkettő farmakológiailag aktív. A másik lehetőség, hogy a nitrogén oxidálódik, és nitrogén-oxid metabolit képződik. Mind az anyavegyület, mind a metabolitok részben glukuronidok formájában ürülnek ki. Ismételt adagolást követően a demetil-, illetve didemetil-metabolitok átlagos koncentrációja általában az eszcitaloprám koncentráció 28‑31%-a, illetve kevesebb, mint 5%-a. Az eszcitaloprám demetilált metabolittá történő biotranszformációját elsődlegesen a CYP2C19 végzi. A CYP3A4 és CYP2D6 enzimek közreműködése is lehetséges.
 
Elimináció

Az eliminációs felezési idő (t1/2 béta) többszöri adás után körülbelül 30 óra, az orális plazma clearance (Cloral) körülbelül 0,6 l/perc. A főbb metabolitok felezési ideje jelentősen hosszabb. Az eszcitaloprám és főbb metabolitjainak eliminációja feltehetően hepatikus (metabolikus) és renális úton történik, ám az adag jelentős része metabolitokként a vizelettel ürül.
 
Linearitás

A farmakokinetika lineáris. A dinamikus egyensúlyi (steady state) plazmaszintek mintegy 1 hét alatt alakulnak ki. Az átlagosan 50 nmol/l (20-tól-125 nmol/l-ig terjedő) steady state plazmakoncentráció napi 10 mg dózissal érhető el.
 
Idősek (> 65 éves)
Az eszcitaloprám eliminációja időskorú betegekben lassúbbnak tűnik, mint fiatalokban. Időskorú betegeknél a szisztémás expozíció (AUC) kb. 50%-kal nagyobb, mint az egészséges fiatal önkénteseknél (lásd 4.2 pont).
 
Májkárosodás
Enyhe és közepesen súlyos májkárosodásban (Child-Pugh A és B) szenvedőknél az eszcitaloprám felezési ideje kb. kétszer olyan hosszú, az expozíció pedig kb. 60%-kal nagyobb volt, mint a normális májműködésűek esetében (lásd 4.2 pont).
 
Vesekárosodás
Racém citaloprám adásakor hosszabb felezési időt és az expozíció kismértékű növekedését figyelték meg vesekárosodásban szenvedő betegeknél (CLCR 10‑53 ml/perc). A metabolitok plazmakoncentrációját nem vizsgálták, de szintjük emelkedése előfordulhat (lásd 4.2 pont).
 
Polimorfizmus
Megfigyelték, hogy a CYP2C19 enzim tekintetében lassú metabolizálóknál az eszcitaloprám plazmakoncentrációja kétszer olyan magas, mint a gyors metabolizálóknál. Nem észleltek jelentős változást az expozícióban lassú CYP2D6 metabolizálóknál (lásd 4.2 pont).
 

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

 
Az eszcitaloprámmal azért nem végezték el a konvencionális preklinikai vizsgálatok mindegyikét, mert a citaloprámmal és az eszcitaloprámmal patkányban végzett toxikokinetikai és toxikológiai vizsgálatok hasonló profilt mutattak. Ezért a citaloprámra vonatkozó minden információ extrapolálható az eszcitaloprámra.

Patkányokon végzett összehasonlító toxikológiai vizsgálatokban néhány hetes kezelést követően az általános toxicitást okozó adagokban alkalmazott eszcitaloprám és citaloprám kardiotoxicitást, így például pangásos szívelégtelenséget okozott. A kardiotoxicitás inkább a plazma csúcskoncentrációkkal mutatott összefüggést, mintsem a szisztémás expozícióval (AUC).

A toxikus hatást nem okozó szint mellett mért plazma csúcskoncentrációk 8-szorosan meghaladták a klinikai használat során mért értékeket, míg az eszcitaloprám AUC-értéke csak 3‑4-szerese volt a normál klinikai használat során elért expozíciónak. A citaloprám S-enantiomerének AUC értékei 6‑7‑szer nagyobbak voltak a normál klinikai használat során mért értékeknél. Ezek az eredmények valószínűleg a biogén aminokra gyakorolt túlzott hatásra, vagyis az elsődleges farmakológiai hatásokhoz képest másodlagos hatásokra vezethetők vissza, amelyek hemodinamikai hatásokat (a koszorúerek vérátáramlásának csökkenését) és ischaemiát okoznak. A patkányokban észlelt kardiotoxicitás pontos mechanizmusa azonban nem tisztázott. A citaloprámmal szerzett klinikai tapasztalatok és az eszcitaloprám klinikai vizsgálataiból származó adatok nem utalnak arra, hogy ezeknek a megfigyeléseknek bármiféle klinikai megfelelője lenne.
 
Patkányoknál hosszú távú eszcitaloprám- és citaloprám-kezelés után egyes szövetekben – például tüdő, mellékherék és máj – a foszfolipidtartalom megemelkedését észlelték. A mellékherékben és a májban megfigyelt hatásokat a humán alkalmazáshoz hasonló expozíció mellett látták. A hatás a kezelés megszakítása után reverzibilis. A foszfolipidek akkumulálódását (foszfolipoidózis) figyelték meg állatokban számos kationos amfifil gyógyszernél. Nem ismert, hogy ennek a jelenségnek van-e bármilyen jelentősége az emberre nézve.
 
Patkányokban végzett reprodukciós toxicitási vizsgálatokban a normál klinikai használat során elértet meghaladó AUC mellett embriotoxikus hatást figyeltek meg (csökkent magzati súly, a csontosodás reverzibilis késése). A malformációk gyakorisága nem növekedett. Egy pre- és postnatalis vizsgálatban a normál klinikai használat során elértnél magasabb AUC mellett csökkent túlélést tapasztaltak a szoptatási időszakban.
 
Állatkísérletekből származó adatok alapján a humán expozíciót jóval meghaladó dózisok alkalmazása mellett a citaloprám csökkenti a termékenységi és terhességi indexet, valamint a beágyazódások számát, és növeli a rendellenes hímivarsejtek számát. Az eszcitaloprámra vonatkozóan nem áll rendelkezésre ezzel kapcsolatban állatkísérletekből származó adat.
 
 

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

 

6.1 Segédanyagok felsorolása

Tablettamag  
Filmbevonat  

6.2 Inkompatibilitások

 
Nem értelmezhető.
 

6.3 Felhasználhatósági időtartam

 
3 év.
 

6.4 Különleges tárolási előírások

 
Ez a gyógyszer különleges tárolási hőmérsékletet nem igényel. A nedvességtől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó.
 

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

 
10 db vagy 14 db vagy 28 db vagy 30 db vagy 50 db vagy 56 db vagy 60 db vagy 90 db vagy 98 db vagy 100 db vagy 200 db filmtabletta (OPA/Al/PVC//Al) buborékcsomagolásban és dobozban.
 
250 db filmtabletta fehér, garanciazáras PP kupakkal lezárt HDPE tartályban és dobozban.
 
Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.
 
 

7. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

 
2021. november 1.

 

[1. rész]

Forrás: ogyei.gov.hu