Elicea Q-Tab

Alkalmazási előírás (2. rész)

(lényegre koncentrálva)

[1. rész]

 

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

 
A mellékhatások a kezelés első-második hetében a leggyakoribbak és a kezelés folytatása során rendszerint csökken az intenzitásuk és a gyakoriságuk.
 
A nemkívánatos reakciók táblázatos felsorolása

Az SSRI-k ismert és az eszcitaloprám alkalmazása során is észlelt – akár placebokontrollos klinikai vizsgálatokból, akár a forgalomba hozatalt követően spontán bejelentett – nemkívánatos reakciókat a következőkben szervrendszer szerint csoportosítva és gyakorisági sorrendben soroljuk fel.
   

	Nagyon gyakori	Gyakori	Nem gyakori	Ritka	Nem ismert
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek					thrombocyto-penia
Immunrendszeri betegségek és tünetek				anafilaxiás reakció
Endokrin betegségek és tünetek					túlzott ADH-elválasztás
Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek		csökkent étvágy, fokozott étvágy, testtömeg-gyarapodás	testtömegcsökkenés		hyponatraemia, anorexia2
Pszichiátriai kórképek		szorongás, nyugtalanság, kóros álmok, nők és férfiak: csökkent libido, nők: orgazmuszavar	fogcsikorgatás, izgatottság, idegesség, pánikroham, zavarodott állapot	agresszió, deperszonalizáció, hallucináció	mánia, öngyilkossági gondolatok, öngyilkos magatartás1
Idegrendszeri betegségek és tünetek	fejfájás	álmatlanság, aluszékonyság, szédülékenység, fonákérzés, remegés	ízérzékelési zavar, alvászavar, ájulás	szerotonin szindróma	dyskinesia, mozgászavar, görcsroham, pszichomotoros nyugtalanság/akathisia2
Szembetegségek és szemészeti tünetek			mydriasis, látászavar
A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei			fülcsengés
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek			tachycardia	bradycardia	EKG: QT-szakasz megnyúlt, kamrai ritmuszavar például torsade de pointes
Érbetegségek és tünetek					orthostaticus hypotonia
Légzőrend-szeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek		sinusitis, ásítozás	orrvérzés
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek	hányinger	hasmenés, székrekedés, hányás, szájszárazság	gastrointestinalis vérzés (végbélvérzés is)
Máj- és epebetegségek, illetve tünetek					hepatitis, kóros májfunkciós értékek
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei		fokozott verejtékezés	urticaria, alopecia, bőrkiütés, pruritus		ecchymosis, angiooedema
A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei		Ízületi fájdalom, izomfájdalom
Vese- és húgyúti betegségek és tünetek					vizeletretenció
A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek		férfiak: ejakulációs zavar, impotencia	nők: metrorrhagia, menorrhagia		tejcsorgás, poszt partum vérzés3, férfiak: priapismus
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók		kimerültség, láz	vizenyő

¹ Öngyilkossági gondolatokról és öngyilkos magatartásról számoltak be az eszcitaloprám-kezelés során, vagy röviddel a kezelés megszakítása után (lásd 4.4 pont).
² Ezeket az eseményeket a SSRI-csoport egészére vonatkozóan jelentették.
³ Ezt az eseményt az SSRI/SNRI-k teljes terápiás csoportjára vonatkozóan jelentették (lásd: 4.4, 4.6 pont).
 
Válogatott nemkívánatos reakciók ismertetése
 
A gyógyszercsoport egészére jellemző hatások
A zömmel 50 éves vagy idősebb betegeken elvégzett epidemiológiai vizsgálatok a csonttörések fokozott kockázatát mutatták ki SSRI-ket és TCA-kat szedő betegeknél. A kockázathoz vezető mechanizmus nem ismert.
 
A kezelés leállításakor jelentkező megvonási tünetek
Az SSRI/SNRI-kezelés abbahagyása (főleg, ha ez hirtelen történik) gyakran vezet megvonási tünetekhez. A leggyakrabban jelentett reakciók: szédülés, érzészavarok (például paraesthesia és áramütésszerű érzések), alvászavarok (például álmatlanság, és élénk álmok), izgatottság vagy szorongás, hányinger és/vagy hányás, tremor, zavartság, verejtékezés, fejfájás, hasmenés, szívdobogásérzés, emocionális instabilitás, ingerlékenység és látászavarok. Ezek a tünetek általában enyhék vagy mérsékeltek és spontán megszűnnek, de néhány betegnél súlyosak és/vagy elhúzódóak lehetnek. Ezért, ha többé már nem szükséges az eszcitaloprám-kezelés, ajánlatos azt a gyógyszeradag fokozatos csökkentésével abbahagyni (lásd 4.2 és 4.4 pont).
 
A QT-intervallum megnyúlása
A forgalomba hozatalt követő időszakban QT-megnyúlásról és kamrai ritmuszavarról (például torsade de pointes) számoltak be elsősorban olyan nőknél, akiknél hypokalaemia, illetve a kezelést megelőzően is QT‑intervallum-megnyúlás vagy más szívbetegség is fennállt (lásd 4.3, 4.4, 4.5, 4.9 és 5.1 pont).
 

4.9 Túladagolás

 
Toxicitás

Az eszcitaloprám-túladagolásra vonatkozóan kevés a klinikai adat, és az esetek nagy részében más gyógyszerek együttes túladagolása is előfordult. Az esetek zömében enyhe tünetekről vagy tünetmentességről számoltak be. Egyedül az eszcitaloprám túladagolása után csak ritkán számoltak be fatális esetekről – azok többségénél további gyógyszerek túladagolása is történt. Az eszcitaloprám önmagában, 400 és 800 mg közötti dózisban bevéve semmilyen súlyos tünetet sem okozott.
 
Tünetek

Eszcitaloprám túladagolásakor elsősorban központi idegrendszeri (szédülés, tremor, izgatottság, illetve ritkán szerotonin szindróma, görcsroham és kóma), tápcsatornai (hányás/hányinger), szív-érrendszeri (hypotensio, tachycardia, QT-megnyúlás és ritmuszavar), továbbá a só-/vízháztartás egyensúlyzavarára utaló tünetekről (hypokalaemia, hyponatraemia) számoltak be.
 
Kezelés

Nincs specifikus antidotum. A szabad légutakat kell biztosítani és fenntartani, megfelelő oxigénellátást és légzésfunkciókat biztosítani. A gyomormosás és az aktív szén alkalmazása megfontolandó. A perorális mérgezés után mihamarabb gyomormosást kell végezni. Általános tüneti, szupportív kezelés mellett a szívműködés és a többi életfontosságú működés ellenőrzése ajánlott.
 
EKG monitorozás ajánlott túladagolás esetén pangásos szívelégtelenségen/bradyarrhythmiában, a QT‑intervallumot megnyújtó gyógyszerek egyidejű szedése vagy metabolikus rendellenesség (például májkárosodás) esetén.
 
 

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

 

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

 
Farmakoterápiás csoport: antidepresszánsok, szelektív szerotonin visszavétel-gátlók. ATC: N 06 AB 10.
 
Hatásmechanizmus

Az eszcitaloprám szelektíven gátolja a szerotonin (5-HT) visszavételét, és nagy affinitással kötődik az elsődleges kötőhelyhez. A szerotonin-transzporter allosztérikus kötőhelyéhez is kötődik, 1000-szer kisebb kötődési affinitással.
 
Az eszcitaloprámnak nincs vagy nagyon kicsi az affinitása számos receptorhoz, például az 5-HT1A-, 5-HT2-, DA D1- és D2-receptorokhoz, az alfa1-, alfa2-, béta-adrenerg receptorokhoz, a hisztamin H1-, a muszkarin típusú kolinerg-, benzodiazepin- és opiát-receptorokhoz. Az 5-HT-visszavétel gátlása az egyetlen valószínűsíthető hatásmechanizmus, amellyel az eszcitaloprám farmakológiai és klinikai hatása magyarázható.
 
Farmakodinámiás hatások

Egy egészséges egyéneken elvégzett, kettős vak, placebokontrollos EKG-vizsgálatban a (Fridericia szerint korrigált) QTc a kiindulási értékhez viszonyított változása 10 mg-os napi dózis esetén 4,3 ezredmásodperc (90%‑os CI: 2,2‑6,4), míg terápiás szintet meghaladó, 30 mg-os napi dózis esetén 10,7 ezredmásodperc (90%‑os CI: 8,6‑12,8) volt (lásd 4.3, 4.4, 4.5, 4.8 és 4.9 pont).
 
Klinikai hatásosság

Major depressziós epizódok
Négy rövidtávú (8 hetes), kettős vak, placebokontrollos vizsgálat közül háromban hatásosnak találták az eszcitaloprámot major depressziós epizódok akut kezelésére. Egy hosszú távú, relapszus-prevenciós vizsgálatban 274 – a kezdeti 8 hetes, nyílt kezelési szakaszban 10 vagy 20 mg/nap eszcitaloprámra reagáló – beteget soroltak be random válogatással a 36 hetes, legutóbb alkalmazottal azonos dózisú eszcitaloprám- vagy placebokezelésre. Ebben a vizsgálatban az eszcitaloprámmal kezelt betegek csoportjában a visszaesés bekövetkezéséig eltelt idő szignifikánsan hosszabb volt, mint a placebocsoportban.
 
Szociális szorongásos zavar
Szociális szorongásos zavarban az eszcitaloprám három rövidtávú (12 hetes) vizsgálatban és egy 6 hónapos relapszus-prevenciós vizsgálat során a kezelésre reagáló résztvevőknél egyaránt hatásos volt. Egy 24 hetes, dózis-meghatározó vizsgálat az 5, 10 és 20 mg eszcitaloprám hatásosságát bizonyította.
 
Generalizált szorongás
Az eszcitaloprám 10 és 20 mg/nap adagban mind a négy elvégzett, placebokontrollos vizsgálat során hatásos volt.
Három hasonló felépítésű, összesen 421 eszcitaloprámmal és 419 placebóval kezelt betegen elvégzett vizsgálat összevont adatai szerint a kezelésre reagálók aránya 47,5%, illetve 28,9%, míg a visszaesőké 37,1%, illetve 20,8% volt a két csoportban. Az első héttől kezdve tartósan érvényesülő hatást észleltek. A 20 mg/nap eszcitaloprám tartós hatásosságát egy 24‑76 hetes, randomizált, a fenntartó kezelés hatásosságát értékelő vizsgálat igazolta 373 olyan beteg esetében, akik már a kezdeti, 12 hetes, nyílt vizsgálati feltételek között alkalmazott kezelésre is reagáltak.
 
Kényszeres-rögeszmés zavar
Egy randomizált, kettős vak klinikai vizsgálatban a 20 mg/nap eszcitaloprámmal végzett, illetve a placebokezelés között 12 hét kezelés után mutatkozott különbség az Y-BOCS skála összpontszáma alapján. 24 hetes kezelés után mind a 10 mg/nap, mind a 20 mg/nap eszcitaloprám felülmúlta a placebót. A 10 és 20 mg/nap eszcitaloprám visszaesést megelőző hatását egy, a 16 hetes, nyílt, eszcitaloprám-kezelésre reagáló, majd ezt követően egy 24 hetes, randomizált, kettős vak, placebokontrollos fázisban részt vevő betegeken bizonyították.
 

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

 
Felszívódás

A felszívódás majdnem teljes, és független a táplálékbeviteltől. Többszöri adagolás után a plazmaszint tetőzéséhez átlagosan szükséges időtartam (tmax) 4 óra. A racém citaloprámhoz hasonlóan az eszcitaloprám abszolút biohasznosulása is várhatóan kb. 80%-os.
 
Eloszlás

Per os alkalmazást követően a látszólagos megoszlási térfogat (Vd,béta/F) 12‑26 l/ttkg. Az eszcitaloprám és fontosabb metabolitjainak plazmafehérje-kötődése kisebb 80%-nál.
 
Biotranszformáció

Az eszcitaloprám a májban demetilált és di-demetilált metabolitokra bomlik. Ezek egyike sem hordoz farmakológiai aktivitást. További lehetőség, hogy a nitrogén oxidációjával nitrogén-oxid metabolit képződik. Mind az anyavegyület, mind a metabolitok részben glukuronidok formájában ürülnek. Ismételt adagolás után a demetil- illetve didemetil-metabolitok átlagos koncentrációja általában az eszcitaloprám koncentráció 28‑31%-a, illetve kevesebb, mint 5%-a. Az eszcitaloprám demetilált metabolittá történő biotranszformációját főként a CYP2C19 végzi. A CYP3A4 és CYP2D6 enzimek valamelyes közreműködése is lehetséges.
 
Elimináció

Az eliminációs felezési idő (t1/2 béta) többszöri adagolás után körülbelül 30 óra, az orális plazma clearance (Clp.os) körülbelül 0,6 l/perc. A főbb metabolitok felezési ideje jelentősen hosszabb. Az eszcitaloprám és főbb metabolitjai feltehetően mind a májban (metabolizációval), mind a vesén keresztül eliminálódnak és az adag jelentős hányada metabolitokként a vizelettel ürül. A farmakokinetika lineáris. A dinamikus egyensúlyi (steady state) plazmaszintek kb. 1 hét alatt alakulnak ki. A 10 mg-os napi dózissal átlagosan 50 nmol/l (20-tól-125 nmol/l-ig terjedő) steady state plazmakoncentráció érhető el.
 
Vesekárosodás
Racém citaloprám adásakor hosszabb felezési időt és az expozíció csekély növekedését figyelték meg vesekárosodásban szenvedő betegeknél (CLCR 10‑53 ml/perc). Bár ezt nem vizsgálták, a metabolitok plazmaszintjei magasabbak lehetnek (lásd 4.2 pont).
 
Májkárosodás
Enyhe-mérsékelt (Child-Pugh A és B stádiumú) májkárosodásban szenvedő betegek esetében az eszcitaloprám felezési ideje kb. kétszer hosszabb és az expozíció kb. 60%-kal nagyobb, mint normális májműködésűek esetében (lásd 4.2 pont).
 
Idősek
Az eszcitaloprám eliminációja idős betegekben lassúbbnak tűnik, mint fiatalokban. A szisztémás expozíció (AUC) időseknél kb. 50%-kal nagyobb, mint egészséges fiatal önkénteseknél (lásd 4.2 pont).
 
Polimorfizmus
Megfigyelték, hogy gyenge CYP2C19 metabolizálóknál az eszcitaloprám plazmaszintje kétszer magasabb, mint gyors metabolizálóknál. Gyenge CYP2D6 metabolizálóknál nem észlelték az expozíció jelentős változását (lásd 4.2 pont).
 

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

 
Az eszcitaloprámmal nem végezték el a konvencionális preklinikai vizsgálatokat, mert a citaloprámmal és az eszcitaloprámmal patkányban végzett toxikokinetikai és toxikológiai vizsgálatok hasonló jellemzőket mutattak. Ezért a citaloprámra vonatkozó információk teljes mértékben extrapolálhatók az eszcitaloprámra.
 
Patkányokon végzett összehasonlító toxikológiai vizsgálatokban néhány hetes kezelést követően az általános toxicitást okozó adagokban alkalmazott eszcitaloprám és citaloprám kardiotoxicitást, például pangásos szívelégtelenséget okozott. A kardiotoxicitás inkább a plazma csúcskoncentrációval látszott összefüggeni, mint a szisztémás expozícióval (AUC). A hatás nélküli szint mellett mért plazma csúcskoncentrációk 8-szorosan meghaladták a klinikai alkalmazás során mért értékeket, míg az eszcitaloprám AUC-értéke csupán 3‑4-szerese volt a normál klinikai használat során elért expozíciónak. A citaloprám S-enantiomerének AUC értékei 6‑7-szer nagyobbak voltak a normál klinikai használat során mért értékeknél. Ezek az eredmények valószínűleg a biogén aminokra gyakorolt túlzott hatásra, vagyis az elsődleges farmakológiai hatásokhoz képest másodlagos hatásokra vezethetők vissza, amelyek hemodinamikai hatásokat (a koszorúerek véráramlásának csökkenését) és ischaemiát váltanak ki. Mindazonáltal a patkányokban észlelt kardiotoxicitás pontos mechanizmusa nem tisztázott. A citaloprámmal szerzett klinikai tapasztalatok és az eszcitaloprám klinikai vizsgálataiból származó adatok nem utalnak arra, hogy ezeknek a hatásoknak létezne bármiféle klinikai megfelelője.
 
Patkányban, hosszú távú eszcitaloprám- és citaloprám-kezelés után egyes szövetekben (például tüdő, mellékhere és máj) a megnövekedett foszfolipid tartalmat mutattak ki. A mellékherében és a májban megfigyelt hatásokat a humán alkalmazáshoz hasonló expozíció mellett észlelték. Ez a hatás a kezelés megszakítása után reverzibilis. A foszfolipidek felhalmozódását (foszfolipoidózis) állatokban számos kationos, amfifil gyógyszer esetében megfigyelték. Nem ismert, hogy ennek a jelenségnek van-e bármilyen jelentősége az emberre nézve.
 
A patkányon elvégzett reprodukciós toxicitási vizsgálatokban a normál klinikai használat során elértnél (az AUC alapján ítélve) nagyobb expozíció mellett embryotoxikus hatást figyeltek meg (csökkent magzati súly, a csontosodás reverzibilis késése). A malformációk nagyobb gyakoriságát nem észlelték. Egy pre- és postnatális vizsgálatban a normál klinikai használat során elértnél (az AUC alapján) nagyobb expozíció mellett csökkent túlélést mutatott ki a szoptatási időszakban.
 
Az állatkísérletes adatok alapján, a humán expozíciót jelentősen meghaladó dózisok alkalmazása esetén a citaloprám csökkenti a termékenységi és a terhességi indexet, valamint a beágyazódások számát, és növeli a rendellenes hímivarsejtek számát. Az eszcitaloprámra vonatkozóan nem áll rendelkezésre erre vonatkozó állatkísérletes adat.
 
 

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

 

6.1 Segédanyagok felsorolása

   

6.2 Inkompatibilitások

 
Nem értelmezhető.
 

6.3 Felhasználhatósági időtartam

 
3 év.
 

6.4 Különleges tárolási előírások

 
Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolási hőmérsékletet. A fénytől és nedvességtől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó.
 

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

 
Kiszerelések:
28, 30, 56, 60, 84 vagy 90 db szájban diszpergálódó tabletta OPA/Al/PVC//papír/PET/Al lehúzható buborékcsomagolásban és dobozban.
 
Kiszerelések:
28, 30, 56, 60, 84 vagy 90 db szájban diszpergálódó tabletta OPA/Al/PVC//PET/Al lehúzható buborékcsomagolásban és dobozban.
 
Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.
 
 

7. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

 
2021. november 1.

 

[1. rész]

Forrás: ogyei.gov.hu