Megbízható orvosi felmérések szerint a lakosság közel 20 %-a életében legalább egy súlyos depresszión átesik, és az időszakosan jelentkező (fázisokban ismétlődő) súlyos depressziók a felnőttek 8-10 százalékát érintik. A depressziónak ezt a megjelenési formáját régen „endogén depresszió” vagy „depresszív pszichózis” névvel jelölték, ma az elfogadott nemzetközi gyakorlat alapján major depressziónak hívjuk.

A major depresszió súlyos betegség. Még a hozzá nem értő (ún. laikus) szemlélő számára is feltűnő, ha az addig pszichés panaszoktól mentes személynél viszonylag rövid idő alatt indokolatlan és nagyfokú szomorúság alakul ki, esetenként heves szorongások, félelemérzés, súlyos álmatlanság, tartós étvágytalanság, jelentős fogyás, esetleg indokolatlan önvádolások és öngyilkossági gondolatok jelentkeznek.

A major depresszióban szenvedő betegek előbb-utóbb orvoshoz vagy kórházba kerülnek, de szerencsére a rendelkezésre álló sokféle gyógyszeres és pszichoterápiás kezelés hatására szinte mindegyikük meggyógyítható.

Ugyanakkor a depresszió megjelenhet viszonylag enyhe formában is, és ez a régi felismerés jut kifejezésre a korábban használt „neurotikus depresszió” ill. „depresszív személyiségzavar” kórismékben. Az ilyen enyhe depressziók eseteiben a diagnózishoz megkövetelt tünetek száma kevesebb és a tünetek általában enyhébbek is, bár a depresszió ténye kétségtelen.

A korszerű nemzetközi orvosi gyakorlat elvei alapján ma már nem használjuk a „neurotikus depresszió” ill. „depresszív személyiségzavar” kórisméket és az enyhe, krónikus (legalább két évig tartó) depressziókat disztímiának nevezzük.

1) Legalább két (gyermek és serdülőkorban egy) éven át tartó folyamatosan levert, szomorú hangulat (gyermekekben ingerlékenység) akár élményként, akár megfigyelhető magatartásként.

2) A disztímiás állapotban legalább kettő jelen van az alábbi tünetek közül:

•  étvágytalanság vagy fokozott étvágy
•  álmatlanság vagy kóros aluszékonyság
•  fáradtság, gyengeség, levertség
•  az önértékelés/önbecsülés csökkenése
•  koncentrációs vagy döntési nehézségek
•  reménytelenség érzés

3) A kérdéses állapot nem tekinthető egyéb pszichiátria (schizofrénia, alkoholizmus, stb.) vagy súlyos testi betegség következményének.

A disztímia majdnem mindig fiatal (gyakran serdülő) korban kezdődő, amelynek időpontja sokszor meghatározhatatlan. Ezért is gondolták régen azt, hogy nem is gyógyítható betegségről, hanem befolyásolhatatlan személyiségzavarról van szó. Legújabb felmérések szerint a felnőtt lakosság legalább 3-5 százaléka disztímiában szenved és a disztímiás betegek lényeges hányadánál előbb vagy utóbb major depresszióvá súlyosbodik a betegség.

A disztímia gyakran családi halmozódást mutat: az ilyen betegek elsőfokú rokonaiban (szülők, testvérek, gyerekek) jelentősen több a disztímiás beteg, mint az átlag népességben észlelhető 3-5 százalék, ugyanakkor a rokonok között a major depresszió gyakorisága is jelentősen emelkedett.

A tartósan fennálló, kezeletlen disztímia számos komplikáció lehetőségét rejti magában. Ezek közül a legfontosabbak:

 
•  másodlagos alkoholizmus, ill. gyógyszerfüggőség
•  a munkaképesség tartós csökkenése, tartós betegállomány
•  állásvesztés, munkaképtelenség (rokkantosítás)
•  öngyilkossági kísérlet, ill. befejezett öngyilkosság

Az utóbbi két évtized kutatásai igazolták, hogy a disztímia biokémiai háttere megegyezik a major depresszióban észlelhető eltérésekkel: az e betegségekben szenvedőknél a központi idegrendszer szerotonin, noradrenalin és dopamin anyagcserezavara (csökkent működése) áll fent. Ezért is van az, hogy a disztímia kezelésében ugyanazon depresszió-ellenes gyógyszerek és pszichoterápiák hatékonyak, mint a major depressziók eseteiben.

Ma már számos rendkívül hatékony gyógyszeres és pszichoterápiás módszer létezik a depressziók és disztímiák kezelését illetően. Kedvező klinikai tapasztalatokkal rendelkezünk - moclobemide - RIMA (Reverzibilis Inhibitora a MAO-A enzimnek), illetve szerotonerg szerekkel. Ezek szakszerű alkalmazása esetén a beteg viszonylag rövid idő alatt tünet és panaszmentessé válik. Ugyanakkor nagyon fontos, hogy a bevált gyógyszert (vagy gyógyszereket) folyamatosan, legalább 2 évig szedje a beteg, mert ellenkező esetben a visszaesés esélye nagy.

Disztímia gyanúja esetén forduljon bizalommal családi orvosához, vagy a területileg illetékes ideg (mentálhigiénés) gondozó szakorvoshoz.

Amennyiben fontosnak tartja ezeket az ismereteket, kérem, ossza meg a Benzo Blogot rokonaival, barátaival és ismerőseivel. Vigyázzon rájuk is!


Kérem, ne feledje el kitölteni a Benzodiazepin szedési kérdőívet!


Nevess többet, szeress jobban, tanulj még...


Dr. Kopácsi László
győri pszichiáter | life coach | blogger
gyógyszer-leszokás specialista
Benzo Blog (2014) elindítója és szerzője a társadalmi felelősségvállalás jegyében
Blogspot


 

«

Major depresszió - Roche

12/19

Mi a larvált depresszió?

»