A depresszió minden korban és mindkét nemben előforduló, gyakori betegség. Ismerete és a diagnózis elfogadása a gyógyuláshoz vezető út első lépcsőfoka. A fel nem ismert, vagy nem kezelt depresszió komoly egészségkárosodást, továbbá szociális, életviteli és egzisztenciális gondot okoz a beteg és környezete számára. Tudományos felmérések bizonyítják, hogy a depressziós állapot előfordulása fogamzóképes korú nőknél kétszer gyakoribb, mint a férfiaknál. A változó korban lévő nőknél különösen nagy a depresszió kialakulásának veszélye.

A változás kora (változókor, perimenopauza, klimaktérium) minden nő életében lezajló 5-15 évig tartó folyamat, melynek számos élettani, pszichológiai és pszichiátriai vonatkozása van. A legtöbb esetben a közép negyvenes évektől kezdődően, sokszor panasz és problémamentesen zajlik, de gyakran kíséri labilis hangulat, vagy kifejezett depressziós állapot.

Ezen időszakon való átjutáshoz a nőknek gyakran orvosi segítségre van szükségük. Ismeretek hiányában, előítéleteik miatt a betegek depressziós panaszaikkal is nőgyógyászukat keresik fel, ritkábban fordulnak pszichiáterhez. Ennek oka lehet még a gyakori testi tünetek jelentkezése, melyek mellett az esetlegesen fennálló pszichiátriai zavarok háttérbe szorulnak, - vagy gyakrabban - természetes következményként könyvelik el azokat, a gyakran fennálló más testi betegség ugyanakkor elfedheti, illetve megnehezítheti a depresszió felismerését és ez súlyos szövődményekhez vezethet.

A modern orvosi szemlélet ma már azt jelenti, hogy a családorvoson túl a nőgyógyász, a pszichiáter és szükség esetén más szakterület orvosai is részt vesznek a változó korban lévő nőbeteg komplex ellátásában.

Az évekig tartó, természetes klimaktérium valójában egy három, jól elkülöníthető fázisból álló folyamat, melynek szakaszai az utolsó menstruáció idejéhez viszonyítva a következők:

a menopauzát (utolsó normális vérzést) megelőző évek - legtöbbször 1-5 évig tart.

az utolsó szabályos vérzés, melyet egy éven belül újabb menzesz nem követ.

az egy éves vérzéshiányt követő időszak, melyben a hormonális változások lecsengenek és kifejezetté válnak az idősödéshez vezető testi folyamatok.

A menopauzát közvetlenül megelőző és követő 1 éves időszakot perimenopauzális időszaknak nevezzük. A menopauza típusos esetben 45 és 55 éves kor között zajlik le, átlagosan az 50. életév körül van. A depresszió előfordulása a nőgyógyászati rendelésen megjelenő változó korú nőknél igen gyakori. Egyes felmérések szerint a páciensek kb. 50%-ánál tapasztalható lényeges hangulatbéli eltérés. Ugyancsak veszélyeztetettek a műtéti beavatkozások (méh- és petefészek eltávolítás) következtében menopauzális állapotú nők.

Az egy depressziós fázison már átesett asszonyoknál nagyobb eséllyel tér vissza a betegség a perimenopauzában is, ugyanakkor a depresszió gyakran ebben az életkorban indul.

Számos kockázati tényező ismert, mely növeli a perimenopauzalis depresszió kialakulásának lehetőségét:

•  pánikbetegség

•  fóbiák

•  major depresszió, vagy bipoláris zavar (mániás-depresszió)

•  menstruáció előtti hangulatzavar, szülés utáni depresszió

•  női családtagok hasonló betegségei: változó korban előforduló depresszió, menstruáció előtti hangulatzavar, szülés utáni depresszió

•  magas vérnyomás

•  cukorbetegség

•  szív és érrendszer betegségei

•  hormonális zavarok

•  súlyos megélhetési problémák
•  magányosság
•  elszigeteltség
•  folyamatos stressz
•  családi, munkahelyi konfliktusok

Az elhanyagolt depresszió leggyakoribb szövődményei a másodlagos gyógyszer-, alkohol-, vagy drogfogyasztás ("öngyógyító" szándékkal), a tartós betegállomány, és nem ritka a "leszázalékolás" sem. Fokozott a más testi betegségek kialakulásának, ill. krónikussá válásának veszélye is. Az öngyilkosság a legtragikusabb és meg nem változtatható szövődmény, mind a család, mind pedig a társadalom szempontjából.

A másodlagos következmények a családi élet, a munkavégzés és társadalmi élet területén is megfigyelhetők.

Akkor beszélünk változókori depresszióról, ha a klimaktérium jellegzetes tünetei egyidejűleg vannak jelen a depressziós betegség tüneteivel. A tünetek közt lehetnek átfedések, melyek megnehezíthetik az állapot felismerését.

•  hőhullámok
•  éjszakai verítékezés
•  fejfájás, szédülés
•  fülzúgás
•  szívdobogás
•  stb.

Bőr, nyálkahártya, izom és csont elváltozások

•  az idősödés jelei a bőrön
•  a mellekben
•  állandósuló hüvelyi szárazság
•  ízületi problémák
•  csontritkulás
•  jellegzetes zsírlerakódási zavar
•  testsúlyváltozás
•  stb.

Pszichés egyensúlyvesztés

•  alvászavar
•  ingerlékenység
•  fokozott feszültség
•  energiátlanság
•  csökkent koncentrálási készség
•  labilis hangulati élet
•  libidó csökkenés
•  stb.

Az alábbi kritériumok közül legalább 5, együttes fennállása, minimálisan 2 héten keresztül, ami a megelőző állapothoz képest kifejezett változást jelent. Az első kettő közül legalább az egyiknek jelen kell lennie:

1) lehangoltság
2) feltűnően csökkent érdeklődés, örömtelenség

3) jelentős testsúlyváltozás (fogyás, ritkábban hízás)
4) alvászavar (inszomnia, ritkábban hiperszomnia)
5) pszichomotoros retardáció, vagy agitáció
6) fáradtság, energiátlanság, gyengeség
7) érdektelenség érzése, indokolatlan bűntudat
8) koncentráció zavar, feledékenység
9) a halállal való foglalkozás, öngyilkossági fantázia, vagy terv

•  Erős feszültség, szorongás.

•  Gyakori ingerlékenység, türelmetlenség.

•  Labilis, letört hangulat.

•  Gyakori sírás.

•  Energiátlanság, fáradékonyság.

•  Alvászavar, gyakori éjszakai felébredés.

•  Koncentrálási nehézség.

A változó kori depresszió kezelését ma még leggyakrabban a családorvos, vagy a nőgyógyász végzi, de sok esetben pszichiátriai konzílium segítségével. A betegség gyógyítása mindenképpen komplex szemléletű megközelítést kíván:

Hormonális kezelés - többnyire ösztrogénpótlás

Antidepresszív kezelés - antidepresszív gyógyszeres kezelés: ma már számos igen hatásos és bizonyítottan kevés mellékhatással rendelkező, korszerű gyógyszer áll rendelkezésre a depresszió gyógyítására. Szükség esetén ad ható kiegészítő szorongásoldó szer is.

Pszichoterápiás vezetés - mely lehet egyéni, vagy csoportos jellegű, esetleg családterápia, mely segít a problémák leküzdésében, az életmód megváltoztatásában. Szükség esetén a pszichiáter speciális pszichoterápiát is ajánlhat a gyógyszeres kezelés mellé.

Nehezíti a beteg kezelésbe vételét a gyakorta tapasztalható, téves előítélet a pszichiátriával szemben, holott a változó korú asszonyok kezeléséből nem hagyható ki a pszichés problémák kezelése. Reméljük, hogy ezzel az összeállítással sikerült néhány lényeges szempontot megvilágítani, amely segítségül lesz a változó korban jelentkező depresszió felismerésében és elfogadásában mind a páciens, mind pedig családja, környezete számára.



Összeállította:

Dr. Belső Nóra pszichiáter, Dr. Rihmer Zoltán pszichiáter
Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet, Budapest, 1999.
 

Nevess többet, szeress jobban, tanulj még...


Dr. Kopácsi László
győri pszichiáter | life coach | blogger
gyógyszer-leszokás specialista
Benzo Blog elindítója és szerzője
Blogspot



 

«

Női depresszió

4/19

Nők és a depresszió

»